Litera Podcast / 2022. május 20., péntek

Ellenben #2 – Kritikai podcast Bartók Imre Lovak a folyóban című regényéről

Az Ellenben című kritikai podcastunkban a Litera kritikarovatának szerzői kéthavonta kortárs magyar irodalmi művekről beszélgetnek. Régóta szükségét éreztük, hogy a világirodalmi fókuszú – de időnként a magyar irodalmi vagy éppen gyermekirodalmi vizekre is kihajózó – Ahogy tetszik című, már több mint négy éve futó podcastunk mellett elinduljon egy magyar szerzők műveit kibeszélő sorozat is. Az Ellenben második adásában Bartók Imre Lovak a folyóban című regénye volt terítéken. Az első évad állandó résztvevői: Bocsik Balázs, Márjánovics Diána, Kazsimér Soma és Modor Bálint.

A beszélgetés moderátora Modor Bálint volt, aki először a primer olvasmányélményeikről kérdezte a résztvevőket. Az először szót kapó Kazsimér Somának ez volt az első Bartók-regény, amit olvasott, arról beszélt, hogy a Lovak a folyóban számos szereplőjéhez hasonlóan ő sem járt még Jerikóban. Utalva ezzel Bartók korábbi regényére, a Jerikó épülre, amellyel erős párbeszédet folytat a beszélgetés tárgyát képező könyv. A Lovak a folyóban szerinte egy hiperobjektum, vagyis olyan térben és időben szétoszló entitás, amelyet csupán részeiben tudunk befogadni, egészében nem, mert a regény hiába kelti azt az érzetet, hogy egy történeten fogunk végigmenni, a benne megjelenő motívumok hálozatossága és a regény labirintusszerű szerkezete mindig eltéríti az olvasót, de éppen ezért vagy éppen ennek ellenére egy roppant mód élvezetes és letehetetlen könyvnek találta.

Modor Bálint amellett érvel, hogy a regény horrorisztikus keretében , amely hasonló a mottóban megidézett Lovecraft novellában is,  ott munkál ez a vágy, hogy a rengeteg motvumot a regény egybentartsa. Erre hozza fel példának a Lovak…  csúcsjelenetét, a Dream nation névre hallgató társasjáték fesztiválon történő karneváli pokol/alvilágjárást, amelyben a regény majd összes még elvarratlan szála összefut.

A harmadikként megszólaló Bocsik Balázs Bartók Imre interjúkban kifejtett programjára hívja fel a figyelmet, miszerint az irodalom feladata az lenne, hogy fantáziát termeljen, ilyen például a keretben megjelenő Látogató vagy éppen a rejtélyes Tárhely névre hallgató cég is, de a regénynek majd az összes túlburjánzó motívuma, de ezeket a fantáziákat nem rendezi össze megnyugtatóan. „Azt éreztem, hogy meddig lehet a hülyéjét járatni velem, hogy itt minden mindennel összefügg.”

Márjánovics Diána erre reflektálva a regény szabadságfokát emelte ki, kitért arra, hogy milyen viszonyban van az életmű korábbi darabjaival, kiemelte, hogy mennyire trükkösen játszotta ki a Jerikó épül keltette olvasói elvárásokat. Ezt az eljárást a Twin Peaks című sorozathoz hasonlította. A beszélgetésben amellett érvelt, hogy Bartók Imre ezzel a könyvével megcáfolta azt a József Attila-i tételt, hogy nem lehet „egyszerre kint s bent egeret fogni.

A beszélgetésből kiderül, hogy hogyan kapcsolódik ez a regény a korai Fém és a későbbi Láttam a ködnek országát című regényekhez. Mennyire tartották horrorisztikusnak a regényben megjelenő családi idillt? Milyen párbeszédbe lép a Lovak a Kertész-életművel és ebből is kifejezetten a Kaddissal? Lehet-e ironikusnak nevezni Bartók regényírásra és a történet pilléreire reflektáló mondatait? Egyáltalán mi lehet a problémája az iróniával? Mennyiben tekinthető alkunak, lektűrösödésnek ez a könyv az eddigi életmű tükrében? De szóba kerülnek az önéletrajziság, az irodalmi életet ábrázoló kulcsregény kérdései is és az is, milyen viszonyt ápol ez a könyv Szilasi László prózájával.

Hallgassák meg a beszélgetést!