Könyv-Kult Bibliopod / 2023. március 16., csütörtök

180 fok - Ha nem vagy drogos és nem vagy leszbi, akkor mit keresel a művészéletben?

Patti Smith Kölykök című önéletrajzi könyvéről szólva Turai Zsolt és Pöltl Oxi Zoltán folyamatosan képzettársítanak a proto-punk pápanő korára, a 60-as évek második felétől a 70-es évek első feléig tartó intenzív periódusra. A kötetben a tulajdonképpen mindvégig szerény és szegény életformát élő fiatal művész útkeresése a téma, mely út később egy többsávos sztrádává szélesedik ki, ahogy Patti Smith a költészet, majd a zene mentén olyan alkotói és másfajta ágakra is felkapaszkodik, mint a fotózás, a prózaírás, a színház és filmművészet, később pedig a zöld-, polgári- és nőijogi politikai aktivitás. A könyvben az 1946-os születésű szerző kendőzetlenül beszéli el élettörténetét az első, de máris nagy sikert hozó albuma, a Horses megjelenéséig. Ugyancsak mesél a korabeli new york-i felívelni szándékozó művészek, bohém és anyagi szempontból meglehetősen szikár életét élőkről, ahogy ezt barátjával együtt maguk is átvészelték. A Robert Mapplethorpe fotóssal való kapcsolata különös hangulati színt ad az egész kötetnek, mely árnyalatból kiderül, hogy a heteroszexuális Smith a biszexuális Mapplehorpe-al való szerelme, barátsága egészen a férfi haláláig tartott. A halál oka AIDS volt. A Kölykök tehát Patti Smith leginkább magánéletéről és szerteágazó művészeti és társadalmi munkásságának első évtizedéről ad számot. Ezen túl egy olyan Amerikáról is tudósítva, melyben ugyan már túl van a nagy rocklegendák (Beatles, Rolling Stones, Led Zeppelin, The Doors, Jimi Hendrix, Janis Joplin, stb) befutásán, de a halálos tragédiák után megmaradtak még jócskán képviselik az ellenkultúrát. Ebben a sorba illeszkedik bele Smith, aki első albuma után már egyértelműen a rock-ra helyezik hangsúlyt, New Yorkban és Párizsban is megtelepszik hosszabb-rövidebb időre, hogy kiterjedt művészvilágbeli kapcsolatrendszerének ő maga is felejthetetlen és megkerülhetetlen tengelyt hajtó fogaskereke legyen. A kötetben megnyilvánul az az outsider kiállás, mely egész életét jellemezte, még akkor is, amikor fiatal alkotóként az adott művészeti közösséghez akart csatlakozni, ahol megismerve őt megkérdezték tőle, hogy „Ha nem vagy drogos és nem vagy leszbi, akkor mit keresel a művészéletben?”