Mental Hangover / 2021. december 16., csütörtök

Hogyan érdemes kapcsolódnunk egymáshoz és önmagunkhoz?

Vajon mi segíthet bennünket abban, hogy képesek és hajlandóak legyünk minden résztvevő fél számára élhető és szeretettlejes kapcsolatokat felépíteni és fenntartani?
Ebben az adásunkban ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat, megosztjuk reflexióinkat és személyes élményinken keresztül igyekszünk közelebb kerülni vágyott állapotunkhoz: ;-)
A mostani beszélgetésünkhöz Lytton mint témagazda adja az „ütemet”:
Aki magányos az tényleg nem tud kapcsolatot építeni, nem képes kapcsolatban élni vagy elképzelhető, hogy önmagával sincs kapcsolata?
Alapelv: lehet szeret teljes és egészséges kapcsolatokat építeni?
Szükséges önmagunkhoz (is) kapcsolódni?
Mi is az az ún. „Self Love” és ezt ki hogyan éli meg?
„Self Love”=Önzés?
Az önszeretet laikus és pszichológiai olvasata.
Az addikció is önszeretet?
Mi van ha „túltoljuk” túlzásba visszük a „Self Love”-ot?
Az önszeretet valóban egy tanulási folyamat ami így folyamatos fejlődés is és ami által tényleg szimpatikusabbak lehetünk?
Ha szereted magad akkor a „Nagy Ő”-t is könnyebben megtalálod?
Amikor belépünk egy kapcsoltba mindig cipelünk magunkkal valamit...
Ha már képes vagy egyedül élni és közben nem mész a a saját magad agyára, akkor állsz készen igazán egy kapcsolatra?
Az embert kell/érdemes megérteni vagy a vele való kapcsolatot magát?
Miért érdemes definiálni egy kapcsolatot?
Magánéleti és munka kapcsolatok: miért érdemes ezeket külön definiálni és nem túl lépni ezek határait?