Ecolife Magazin / 2023. május 2., kedd

Itt kell tartanunk 2030-ra, ha komolyan vesszük a klímasemlegességi célunkat

Magyarország közzétette a legfrissebb üvegházhatásúgáz-kibocsátási leltárát, amely a 2021. évvel bezárólag mutatja a kibocsátási adatokat. A 2021-es növekedés mértéke meghaladta a várakozásokat, miközben minden egyes év, amikor nem érünk el csökkenést, egyre nagyobb terhet ró a későbbi időszakokra. Ennek a trendnek mindenképpen meg kell változnia, ha el akarjuk érni a 2030-ra ígért kibocsátás-csökkentési céljainkat.

Magyarország közzétette a legfrissebb üvegházhatásúgáz-kibocsátási leltárát, amely a 2021. évvel bezárólag mutatja a kibocsátási adatokat. Ahogy erre számítani lehetett, a COVID-19 járvány által befolyásolt 2020. évhez képest emelkedtek az ország kibocsátásai: a 2021-es adat mintegy 2%-kal haladta meg az előző évi értéket. Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy ha egyenletes, lineáris pályán akarnánk elérni a 2050-es klímasemlegességi célt, akkor 2020-tól kezdve évente bő 2%-kal kellene csökkennie a kibocsátásainknak. Minden egyes év, amikor nem érjük el ezt a csökkenést, egyre nagyobb terhet ró a későbbi időszakokra. A 2021-es növekedés mértéke ráadásul meghaladta a várakozásokat, az előzetes adatok alapján csak 1,4%-os emelkedésre lehetett számítani. 1990-hez képest nagyságrendileg 32%-kal csökkentek a magyar kibocsátások, már évek óta ekörül a szint körül stagnál ez az érték, a tartós csökkentés továbbra sem indult el. Ennek mindenképpen meg kell változnia, ha el akarjuk érni a 2030-ra ígért kibocsátás-csökkentési céljainkat.

Ágazatonként vizsgálva azt lehet elmondani, hogy a kibocsátások emelkedésének legfőbb oka a lezárások után ismét felpörgő közlekedés volt. Az energiatermeléssel kapcsolatos kibocsátások esetén viszont volt némi csökkenés, míg az épületek emissziója enyhén emelkedett. Az ipar, a mezőgazdaság, a hulladékgazdálkodás és a fluortartalmú üvegházhatású gázok kibocsátása stagnált. A széndioxid elnyelését nézve, a földhasználati és erdészeti szektor 2021-ben is hozta a 2020-ban elért igen kedvező szintet.

Egyelőre tehát Magyarország nem tudott érdemben elindulni a 2030-as és 2050-es klímacéljai teljesítése felé. Ennek a trendnek az alapvető megváltoztatására lenne szükség, ahogy a Green Policy Center által összeállított Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentésének erről részletesen is szólt.

1. Hova jutna Magyarország 2030-ig a jelenleg várható kibocsátás-csökkentési pályán, hol kellene tartania 2030-ban, és hogyan állhat át a magasabb ambíciószintű pályára?

A Green Policy Center modellezéssel alátámasztott javaslatcsomagjai bemutatták, hogy 2021-2027. közötti időszak uniós forrásaiból már betervezett beruházások, valamint a magas energia- és széndioxidkvóta-árak hatására piaci alapon megvalósuló beavatkozások eredményeként Magyarország elvben elérheti a ma hatályos 2030-as kibocsátási célját, de a 2050-es klímasemlegességi célt ezen a pályán haladva még csak megközelíteni sem sikerülne.

A 2030-ra jelenleg érvényes hazai megújuló energia cél teljesülése kérdésesnek tűnik, míg az energiahatékonysági cél vélhetően nem teljesül. 

Vagyis a cselekvés felgyorsítására van szükség.

Az Európai Unió megemelt 2030-as céljának és a kapcsolódó szabályozásnak a fényében Magyarországnak egy jóval erőteljesebb klímapolitika által vezérelt pályát kell elérnie, a jelenlegi terveknél sokkal gyorsabb előrehaladással a 2030-ig tartó időszak tekintetében.

Mindeközben a finanszírozás tekintetében a 2023-2030-as időszakra nagyságrendileg 10.600 milliárd Ft értékű, még le nem kötött, klímacélra használható uniós és hazai forrás áll rendelkezésre. Ezek hatékony, a hosszútávú klímacélokat is szolgáló felhasználása nemzetstratégiai kulcskérdés, és soha vissza nem térő alkalom nem csak a klímapolitika, hanem hazánk hosszútávon is fenntartható társadalmi és gazdasági működése szempontjából.

A javaslatcsomag ez alapján reálisan teljesíthető, de ambiciózus célok kitűzésére tesz javaslatot:

• 2030-ra nettó 60%-os kibocsátás-csökkentés az üvegházhatású gázok terén, 1990-hez képest, és


• 30%-os megújuló energia részarány Magyarország végsőenergia-fogyasztásában, valamint


• 6,5% energiahatékonyság javulás Magyarország végsőenergia-felhasználásában a 2020-ban készült uniós referencia-forgatókönyvhöz képest.


• Illetve már most érdemes kitűzni 2040-re nettó 85%-os csökkentést, szintén 1990-hez képest, hogy a pálya minden eleme világos legyen mindenki számára.

E célok – amelyeket a jövőben szektorális szintű vagy egyéb alcélokkal is ki kell egészíteni – elérése reálisan teljesíthető növekvő ipari termelés mellett is, bár kétségkívül jelentős erőfeszítést és elkötelezettséget igényel. Ugyanakkor hazánk eddigi kibocsátás-csökkentési eredményei, a 2050-es klímasemlegesség cél magas társadalmi támogatottsága (93,6%), a szükséges beavatkozások társított előnyei (energiaszuverenitás, jobb életminőség, természeti értékek megőrzése stb.), illetve hazánk hosszútávú fenntartható, és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást biztosító működésének igénye erre jó alapot kínál.

A csomag minden főbb ágazatra nézve egyesével beazonosítja a szükséges beruházási, szabályozási és szemléletformálási beavatkozásokat. Mindezt a szerzők a Nemzeti Energia és Klímaterv folyamatban lévő frissítéséhez nyújtott civil hozzájárulásként ajánlják a döntéshozók figyelmébe.

2. Zöld szervezetek egyeztettek a magas 2030-as ambíciószint fontosságáról

A Green Policy Center által szervezett webkonferencián négy olyan hazai zöld szervezettel (Egyensúly Intézet; HÉTFA Kutatóintézet és Elemző Központ; Magyar Természetvédők Szövetsége; McKinsey&Company) folytattak panelbeszélgetést, akik maguk is készítettek átfogó javaslatcsomagot Magyarország zöld átmenetére

Koczóh Levente András, a Green Policy Center senior klímapolitikai tanácsadója bevezető előadásában bemutatta a fentebb részletezett elemzéseket és céljavaslatokat. A szektorális intézkedési javaslatok közül olyanokat emelt ki, mint az épületek felújításának hosszú távú támogatási programja; a közlekedési kényszerűségek csökkentése és a közlekedési módok közötti váltás; az egészségesebb és egyben klímabarátabb étkezési szokások irányába történő ösztönzés; a körkörös gazdaság felé történő haladás felgyorsítása; az ipari ágazatokkal kötendő klímavédelmi megállapodások; az innovatív, fenntartható gyártási technológiák hazai elterjedésének támogatása; a villamosenergia-hálózat, a nap- és a szélenergia összehangolt fejlesztése; valamint a klíma- és energiacélokra rendelkezésre álló források átgondolt és tervszerű, megfelelő monitoringgal kísért felhasználása.

Békés Márton, a McKinsey&Company szakértője kiemelte, hogy elemzéseik szerint egy 55-60%-os 2030-as kibocsátás-csökkentési cél elérhető úgy, hogy még hasznos is hoz a GDP növekedése és a munkahelyek tekintetében. Az átállás megalapozásához szükség van pl. az elektromos hálózat fejlesztésére, energiatárolásra a több időjárásfüggő megújuló energiaforrás és a nagyfokú elektrifikáció miatt. A hazánk energiaimporttól való függőségének csökkentésére való törekvés és a klímacélok támogatják egymást. 2050-ig jelentősen erősödhet a hazai energiatermelés, zöld technológiákkal.

Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet vezető klíma- és környezetpolitikai szakértője felhívta rá a figyelmet, hogy a klímavédelem nem öncélú, hanem az energiabiztonság javítását szolgálja. A kulcs az energiafogyasztás jelentős csökkentése, amelyhez nagyban hozzájárulhat az épületállomány mélyfelújítása. A megújuló energia arányának 2030-ra 30%-ra kellene növekednie, döntően a nap- és szélenergia felfutása révén, de a termálvizek távhőszolgáltatásban való hasznosításának is fontos szerepe lehet. Egy 55-60%-os cél 2030-ra pedig egyenletesebb, igazságosabb úton vinné el hazánkat a már kitűzött 2050-es klímasemlegességi célig, mint a jelenlegi pálya. Innovatív technológiákra, kiszámítható szabályozásra és támogató környezetre van szükség az átmenethez.

Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetségének társelnöke jelezte, hogy az ő szervezete is hasonló célszámokban gondolkodik, viszont a megoldás keresésében az erőforrás-használat csökkentését látja kulcsfontosságúnak, amit a fosszilis energiafelhasználás mennyiségére húzott sapka révén orvosolna. A COVID-19 okozta válság és a mostani energiaválság megmutatta, hogy az emberek képesek változtatni a szokásaikon és prioritásaikon, ha érzik ennek szükségességét. A zöld átmenetet gazdasági összeomlás nélkül kell megvalósítani, ezt szolgálja az életigenlő gazdaságról szóló csomagja. A kibocsátások árazása hatásos, viszont a szennyezési jogokat nem pénzért, hanem egy zöld termékekre váltható pénzhelyettesítőért lehetne értékesíteni, ami meggátolná a szennyezés más ágazatokba való áthelyezését.

Jakab Gábor, a HÉTFA Kutatóintézet és Elemző Központ Klímapolitikai és Fenntarthatósági Műhelyének vezető fenntarthatósági szakértője a társadalmi aspektus fontosságáról beszélt, mint pl. a demográfiai fenntarthatóság elérése. A HÉTFA számításai is azt igazolták, hogy a formálódó új uniós klíma- és energiapolitikai elvárások végrehajtása pozitív hatást gyakorol a magyar GDP növekedésére. Az eddigi intézkedéseket részletes hatásvizsgálat alapján kellene finomhangolni. Az energiaválság ugyan átmenetileg megnövelte a széntüzelést, de számos energiahatékonysági és megújuló energiához kapcsolódó beruházás indítottak miatta, így a hosszú távú hatása a klíma-átmenetre pozitív lehet. Ő is kiemelte a lakossági épület állomány felújításának fontosságát, amihez hosszú távú állami támogatási program szükséges. Szintén kiemelte a fenntartható vízgazdálkodás fontosságát.

Szerző: Koczóh Levente András

Forrás: Green Policy Center

Tovább az eredeti oldalra!