László Ferenc / 2023. január 7., szombat

A trágár zenésztől a botrányos cifrakerti szambáig

Ma már csak nosztalgiával gondolunk vissza azokra a nagykőrösi szórakozóhelyekre, ahova betérve élőzene fogadta a vendéget. Volt ahol csak egy zongorista játszott, máshol zenekar, de aki cigányzenére vágyott, az is megtalálhatta a maga helyét.

Illusztráció. Forrás: FORTEPAN/Bauer Sándor

A Nagykőrösi Híradó szerkesztőségét 1959-ben két panaszos is felkereste, megosztva az olvasókkal a „szórakoztató üzemek zenekaraival” kapcsolatos kifogásaikat.

Az egyik elmarasztalás a Széchenyi téri Béke Étterem (1959 őszétől Aranykalász, majd utána 1979-től Kalamáris, jelenleg pedig Hong Kong Áruház) zenészeit érintette.

A panaszos olvasó azzal a céllal ment be, hogy zenét hallgasson és egy kis jó pörköltet egyen. Az utóbbival nem is volt baja, de a muzsikával annál inkább. Ugyanis, a zenekar egyik becsípett tagja trágár dalokat énekelt! Ezért többen felháborodva a jó ízlést sértő viselkedésen, eltávoztak az étteremből.

A másik eset a cifrakerti Liget kisvendéglőben, a Cifra Csárda elődjében történt. A levélíró a hozzátartozóival szeretett volna ott szórakozni, ám úgy érezte, hogy nem egy magyar vendéglőbe, hanem valamelyik nyugati tánciskolába vagy éjjeli mulatóhelyre került. A zenekar csak angol számokat játszott – közölte felháborodva. „Samba, bigin, rock and roll, mambó és egyebek voltak a műsorán. Magyarnótát, csárdást még véletlenül sem játszottak” –kesergett a levélíró. „Mi magyarok vagyunk – folytatta tovább sorait -, magyarok módjára szeretnénk szórakozni. A Cifrakertben azonban az elferdült ízlésű fiatalok szájaíze szerint szórakoztatnak”.

A lap szerkesztője a cikk végén egyetértően jegyzi meg, hogy „végre rendet kellene teremteni a nagykőrösi zenei dzsungelben!” Az idő – mint oly sok mást – ezt a problémát is megoldotta, mára nem hogy dzsungel nincs, de még egy árva fa sem maradt mutatóban.

Tovább az eredeti oldalra!