Barangoló Család / 2023. október 20., péntek

Új látnivalók és régi emlékek nyomában: Őrség 2023

Jártunk az Őrségben 2013 tavaszán és 2015 őszén, három gyermekkel. Mindkét alkalommal 4-4 napot töltöttünk ezen a tájon, alaposan körbecikáztunk a látnivalók között, és tényleg nagyon sok mindent megismertünk. No, de hát kérem szépen: már a második látogatás óta is eltelt kerek 8 év! Született még két gyermekünk! És különben is, emlékeznek a nagyok bármire az akkor látottakból? Hát persze, hogy nem! Ezért úgy gondoltuk, hogy élményfürdő és látogatóközpont ide vagy oda, egy napot szánunk arra, hogy megmutassuk a gyerekeknek az Őrségből, amit egy nap alatt lehet. (Egy kis vigasz volt számomra, hogy a legnagyobb azért Pityerszerre egy picit emlékezett.)

Velemér temploma

Az Árpád-korba repültünk vissza első állomásunkon. A gyerekeknek odafelé mondtam a kocsiban, hogy a néni majd részletesen mesél, jól figyeljenek, nagyon érdekes lesz! Hát, a néni nem mesélt. Óriási csalódás. Csak belépőt adott, meg némi évszám információt. Megtiltotta a püspök úr, hogy a fény és a dátumok történeti összefüggéséről meséljen, pedig az egy csoda, hogy Veleméren mennyi mindenre gondolt a polihisztor tervező-művész, Aquila János 1377-ben! Hívő ember vagyok, és nekem a hitemet éppen erősíti az a tudat, hogy a 14. században volt egy csillagászathoz, teológiához, építészethez és festészethez egyaránt értő, elképesztő tudású szakember. Aki úgy tervezte meg az egész templomot, hogy a kis ablakokon beáramló napfelkelték fénye az év megfelelő szakaszában az éppen akkor aktuális egyházi ünnepre utaló festményre vetül. Ez nem véletlen, de nem is istenkáromlás - ez tudomány, Isten legnagyobb dicsőségére... Kár, hogy most erről nem hallhattunk. Mindenesetre a templom történetéből egy tanulságot hazahoztam: ha úgy is tűnik adott pillanatban, hogy valamit, ami szép és jó, lerombolnak, elfednek (a teljes templom gazdag festését lemeszelték), később lehet, hogy éppen ez a barbár tett menti meg az utókornak az értéket! 

Harmónia az erdő közepén.

A középkor csodája: amikor egy polihisztor belefesti minden tudását egy szakrális térbe.

A fény és a színek találkozása Veleméren.

A szentély festményeiről is külön  kiselőadást lehetne tartani.

A szentély egyetlen ablaka 9 virággal díszített. Bal oldalán Gabriel angyal üdvözli a jobb oldalon álló Máriát. Az összefüggés egyértelmű. :)

Szűzanya a kis Jézussal.

Használatban a ZumyZoom!

A veleméri kis templomnak olyan atmoszférája van, hogy csak igen nehezen tudtunk innen elindulni. Talán a többiek nevében is mondhatom, hogy ebben a térben szívesen maradtunk volna még, akár órákat is. Meglepő módon kisebb gyermekeink is egészen jól tűrték a bent tartózkodást, pedig a templom pici, és első ránézésre számukra nem túl érdekes. Elvoltak azzal, hogy fotózgattak, nézegették a képeket. A templomot körülvevő kis réten ugyanezt a vonzó erőt éreztem. 

NEM olvastam el ezt a régi bejegyzésemet a cikkírás előtt, csak utána, mikor a korábbi emlékeinkről kerestem a linkeket. Bámulatos, hogy sok év távlatában is ugyanazt emeltem ki, és ugyanaz a két kép is szerepel a bejegyzésben!! 

Pityerszer, vadló- és bölényrezervátum

Az Árpád-kor után hirtelen egy népi bemutatóhelyen találtuk magunkat, száz-kétszáz éves házak között sétálgatva. Van olyan kástu Pityerszeren, a legrégebbi, legöregebb, amely eredeti helyén áll évszázadok óta. Pityerszeren megállt az idő, csak az istállóba telepített játszóház és a mosdók színvonala jelzi a látogató számára, hogy a 21. században jár. 

Emeletes kástu - a legöregebb eredeti épület.

Kukkantás a játszóházba

A Szatócsbolt a régi!

A házak alatt a domboldalon lett egy kis állatbemutató hely és egy játszótér, ez legutóbbi látogatásunkkor még nem volt itt, 2016-ban épült.

Játszótér Pityerszeren

Lelkes tesztelők!

Pihengetés az árnyékban.

Az egész nagyon barátságos, békés hely, tömeg nem volt. A gyerekek éhsége miatt a tanösvényeket nem jártuk végig alaposan, inkább elindultunk a bölényekhez, hogy utána időben érkezzünk a Fogadóba, ahol foglalt asztallal vártak minket.

5-7 perc séta földúton a bölények és vadlovak bemutatóhelye.

A sétaút egy szakaszon már az elkerített terület mellett visz.

Kilátó és etetőhely.

Meresztgettük a szemünket, de szegény állatok abban a 3 nm-es  kis távoli sarokban álltak, ahol árnyékot találtak maguknak.

Valahol ott, a távolban van 2 bölény! A táj ettől függetlenül lélegzetelállítóan csodálatos.

Eurázsiai vadló - szegény körül nagyon sok légy legyeskedett.

Dödölle a szalafői Őrszem Fogadóban

Kedvenc hely. Ha itt járunk, kihagyhatatlan. Szerencsére rájöttek ők is, hogy a dödölle önmagában megállja a helyét, nem csak köret, ezért külön ételként feltették az étlapra (úgy emlékszem, egyszer régen külön kellett kérnünk), nem drága, sőt, olcsóbb, mint egy balatoni lángos, és nagyon laktató! Helyiek és turisták egyaránt központi helyként kezelik az Őrszem Fogadót, szívből tudom ajánlani. Szemük sem rebbent, hogy ennyi gyerekkel bevonultunk. 

Dödölle pirított szalonnával Szalafőn, az Őrszeg Fogadóban.

Jóllakott társaság. (Kamaszok tudtak volna még enni, arcukon látszik.)

Játszótér a fogadó parkolója mellett.

Kétvölgy kilátója

A jóllakott társaság Kétvölgyre indult tovább. Van itt egy gyönyörű kilátó, amit mi már ismertünk, de a másik család még nem, és mindenképpen érdemesnek találtuk megmutatni nekik. Ha több időtök van valamikor, itt Kétvölgyben van egy kávézó (már a neve is igéző: Kétvölgy Kertje kultúrtörténeti kávézó), amiről sok jót hallottam, érdemes betérni, megismerkedni a tulajdonosokkal, megkóstolni finomságaikat! 

Ha túráznátok egyet a határ mentén, ajánlom egy korábbi bejegyzésemet a témában. Hátha ti megtaláljátok Szlovénia legészakibb pontját!

Gyönyörű kis dombra épült Kétvölgy kilátója. Parkolni a közelben lehet.

Jól sikerült építménye ez a Vendvidéknek.

Balra nézünk: Ausztria, középen: Magyarország, nagyon jobbra: Szlovénia!

Apátistvánfalva, Jószágország - egyelőre nem nyilvános látnivaló

Mindenképpen szerettem volna beugrani - ha már itt járunk a közelben! - Apátistvánfalvára Mónihoz és Petihez, akik 2022-ben vásárolták meg birtokukat ebben a csodálatosan gyönyörű kis faluban. Mónit egy képzésről ismerem, amit online végeztünk együtt 2020/21-ben, ezért bármilyen furcsa is, személyesen még sosem találkoztunk! A covid olyan sokmindenbe beleszólt...! Végre végre, erre jártunk, az időpontot előre egyeztettük, így ők is vártak minket. Azért számolok be erről a "magánlátogatásról", mert Móniék egy jól működő gazdaságot kezdtek itt üzemeltetni. Móni  Jószágország néven blogot is ír tevékenységeikről. Hosszútávú terveik között szerepel egy vendégház kialakítása, látogatók fogadása, esetleg workshopok, foglalkozások, gombaismereti túrák szervezése. (Móni gombaszakértői vizsgával rendelkezik, mindemellett virágkötő, szakács végzettsége is van, vendégeik el lesznek halmozva helyi finomságokkal, és szépségekkel, az biztos!) Én szívből drukkolok nekik, hogy sikerüljön megvalósítaniuk álmaikat! Mivel mindketten nagyon elszánt és szorgalmas emberek, nincsenek kétségeim azzal kapcsolatosan, hogy minden sikerülni fog. 

Móni egy aznap született kisbáránnyal.

Újszülött barika simizés!

Birkák saját területükön.

Móni és Orsi - blogoló anyukák! Jószágország és Barangoló család :)

Hűsölés és kutyus simogatás a lugasban, finom háziszörpöt  kortyolgatva.

Apátistvanfalvi nyugalom.

A táj maga a megtestesült BÉKE.

Jó lehet itt élni! 

Tovább az eredeti oldalra!