Templomok között: Kom Ombo, Edfu, Esna
8.nap – December 27.
Ma ismét hosszú nap várt ránk, el kellett jutnunk Asszuánból Luxorba, úgy hogy közbe iktatjuk a három klasszikus állomást: Kom Ombot, Edfut és Esznát.
Kora reggel indultunk, még félálomban kompoztunk át a szigetről. Ezúttal Yahia és egy másik embere vitt minket egy kisbusszal, úgyhogy bőven sok helyünk volt.
Az első megálló Asszuántól 40 km-re, Kom Ombo temploma volt. A terület valaha a Nílus-völgyi, a Vörös-tengeri és a núbiai kereskedelmi utak találkozásánál feküdt. A Ptoleimaida dinasztia idején épített templom egyik felét a krokodilistennek, Szobeknek, a másikat a sólyomistennek, Hórusznak szentelték.
A templom a Nílus partján áll, így a gyors reggelinket is itt költöttük el, majd a templom felfedezésére indultunk. A reggeli napfény megkapóan világította meg az épületegyüttest. Mivel korán érkeztünk, még viszonylagos nyugalomban tudtuk megnézni a templomot.
A hieroglifák nagyon szépen kidolgozottak, könnyen el lehet veszni az apró részletek nézegetésében. A kora reggeli napsütés sugaraiban szerintem itt tudtam a legszebb fotókat lőni a díszítőelemekről. Helyenként még a színes falfestés is megmaradt, s némi elképzelést ad arról, hogy valaha milyen szemkáprázattóan színesek lehettek ezek az egyiptomi templomok.
Az ókorban a folyóból kiemelkedő szigeteken népes krokodilkolónia élt, az állatok lenyűgözték az egyiptomiakat. A templomtól nyugatra található Kom Ombo különlegessége, a Krokodil Múzeum, ahol kb. 20 mumifikált krokodilt, krokodiltojásokat és magzatokat mutatnak be.
Miután kényelmesen bejártuk a helyet, visszaballagtunk Yahiáékhoz, és folytattuk az utat Edfuba. Edfu 65 km-re van Kom Ombotól. Nem így képzeltem, de kiderült, hogy az edfui Hórusz-templom a város közepén található. Maga Edfu a pokol hatszázhatvanhatodik bugyrának tűnt: örültem, hogy nem kell kiszállni az autóból, mert amit kint láttunk város gyanánt, az maga volt a pusztulat, mocsok és igénytelenség.
A templom előtt van egy ipari méretű parkoló, mellette a szokásosnál is nagyobb bazársorral. A parkoló már teljesen tele volt turistabuszokkal, így sejtettük, hogy itt nem leszünk magányosak.
A turistatömeg talán itt zsúfolódott a legjobban össze az út során, ami meglehetősen hervasztóan hatott Kom Ombo nyugalma után.
A Hórusznak szentelt templomot szintén a Ptolemaidák idején (i.e.305-30) építették, s ez Egyiptom egyik legérintetlenebb temploma.
Szerencsére dél körül a buszos turistahordák odébb álltak, és szinte varázsütésre „kiürült” a hely, így végül itt sem kellett egész idő alatt azon küzdeni, hogy valaki egyfolytában belegyalogolt az elképzelt fotókompozícióba.
Ha a három, Asszuán és Luxor között levő meglátogatott helyszínt kellene rangsorolnom, akkor nekem Edfu tetszett a legkevésbé. Bár lehet, hogy Philae (továbbá Kom Ombo) azért vitte el a pálmát Edfu orra elől, mivel előbbiek sokkal szebb természeti környezetben fekszenek (és korábban láttuk). Egyébként ezek a Ptolemaiosz-kori templomok nagyon hasonlóak, kettő után már úgy érzi az ember, mindent látott. Itt Edfuban a bejáratot őrző, hatalmas gránitsólymok adták a templom jellegzetességét.
A templomvizit végén rábeszéltem L.-t egy kávéra, de arcpirítóan drága (80 EGP – majdnem 3 USD), ellenben nem túl jó volt. Utóbb kérdeztük Yahiát, hogy mi a bánatért volt ilyen drága, szerinte a vendéglátóhelyeknek sokat kell fizetniük az államnak az alkalmazottak után, és ezt építik bele az árakba. Hát vagy így van, vagy nem, ezt már nem fogjuk megtudni.
Újabb 2 órányi kocsikázás után, kb. fél 4-re érkeztünk meg Esznába, ami az egész út egyik legszebb látványossága volt. Maga a városka is sokkal barátságosabbnak tűnt, mint Edfu, látszott, hogy valaha volt történelmi városmag, s amerikai pénzen próbálják azt is kicsinosítani a templom környékén.
Az esznai templomhoz gyalog sétáltunk be egy kis sikátoron keresztül, az autóval nem lehetett a közelben parkolni. Megvettük a jegyet, lebaktattunk a lépcsőkön a mai járószintnél pár emelettel lejjebb található templomhoz és leesett az állunk. Mivel a templom hamar elnéptelenedett, betemette a homok és a városi törmelék. Ma egy több mint 9 méter mély gödörben áll.
Színesre festett oszlopok tucatjai ragadják meg a tekintetet. Kaptuk is elő gyorsan a telefonokat, hogy mindent is lefotózzunk, s erre L. benyögte, hogy a kocsiban felejtette a telót. Basszus, a legszebb helyen, és nyilván ott, ahol a kocsi nem a szomszédos parkolóban, hanem egy utcányira van. Sokat morfondíroztunk rajta, hogy mi legyen, végül L. Ábival felszaladt a jegyárus bódéhoz, hogy megkérdezze az őröket, kimehet-e és aztán visszajöhet-e a jegyével. Szerencsére megengedték neki. Én közben Yahiának írogattam a Whatsappon, hogy L. elindult a telefonért.
Szerencsére sikeresen zárult ez a kis intermezzo.
Az esznai Khnum teplomot egy egyiptomi-német restaurátorteam kezdte el helyreállítani 2018-ban. Rengeteg piszkot, madárürüléket és kormot távolítottak el a templom falairól, de még mindig csak félig kész a munka.
A templom építése a Ptolemaidák idején kezdődött, s a rómaiak idejében ért véget, így Egyiptom egyik utolsóként épült templomáról van szó. A kos fejű Khnum volt az istene a Nílus forrásának. A 4 sorban álló 12 méter magas, gyönyörűen festett oszlopok alatt állva begörcsöl az ember nyaka, miközben nézeget és fotózgat, de ez a kis szenvedés igazán megéri a fáradtságot. Az egyedileg kialakított oszlopfők mind más-más növényi motívumot - pálmalevelet, lótuszbimbót, papiruszvirágot - formáznak. Az esznai templom további jellegzetessége, hogy az oszlopokat nem figurális jelenetek, hanem szövegek borítják. Ezek a feliratok az Esznában követett templomi rituálék részletes leírását adják, s azért kiemelkedő a jelentőségük, mert semelyik más egyiptomi templomból nem maradt fenn ilyen jellegű kiterjedt összefoglalás.
Miután szanaszét fotóztuk a templomot, mosdót keresve a szomszédos karavánszerájban (Wekalet Al-Geddawy) kötöttünk ki, amit amerikai támogatással újítottak fel. A belépés ingyenes volt.
Végigbóklásztunk az 1792-ben épült karavánszeráj emeletein, majd a tetőről vetettünk egy gyors pillantást az környező városra. Az épület egyike a három dél egyiptomi karavánszerájnak, ahol az Oszmán korban rabszolgákkal, állatokkal, gabonával és kézműves cikkekkel kereskedtek.
Visszatérve az autóhoz folytattuk utunkat a kb. 60 km-re levő Luxorba. Lassacskán sötétedni kezdett. Luxorban a szállásunk a Nefertiti Hotelben volt, a luxori templom mellett. A szoba eléggé ósdinak tűnt, de már eléggé fáradtak voltunk ahhoz, hogy elfogadjuk: ez jutott.
Este még egy vacsorabeszerző kalandba bocsátkoztunk. Elindultunk az Al Karnak úton a luxori templom irányába, pékséget próbáltunk keresni. Elég lelombozó volt a séta az Al Karnakon a tömény ammóniaszagban gyanús tócsákat, lócitromokat kerülgetve, de L. semmiképpen nem akart a bazáron keresztül menni.
Egy kisboltban útba igazított minket egy kedvesnek tűnő, idősebb pasas, el is döntöttük, ha meglesz a pékség, visszaúton majd tőle veszünk vizet és üdítőt.
Az Al Mahata út és egy keresztutca sarkán meg is találtuk a pékséget, ahol sikerült beszerezni pár kiflit és sós-szezámos ill. nigellás tallért. A pékséggel szemközt másnap észrevettünk egy fix áras boltot is, de ezen az első estén még gyanútlanul visszasétáltunk a kedves boltos bácsihoz, aki aztán minimum háromszoros árat gombolt le rólunk két ásványvízért és 1 l Schweppes-ért.
Welcome to Luxor!
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: