MagányosBolyongó / 2022. szeptember 22., csütörtök

Niger 1. rész

-2-0. nap

Úgy tűnik elfogytak a könnyen leszervezhető, utazható országok Afrikában, mert a Nigerbe jutás az extrém sz..ás kategóriába sorolható.

Újabb különleges sivatagi fesztivál volt a cél, de ennek pontos időpontját a vének döntik el egy hónappal előtte. Kivéve, ha az elnök is részt vesz, mert akkor úgy tűnik ő dönt és csak egy héttel korábban. Ez nem segíti a szervezést – a helyi cég (Zenith Tours) akivel leveleztem, emiatt nem tudott elég utazót összetoborozni, miattam viszont nem adnak katonai kisérettet, így vissza kellett volna repülnöm Agadezből, akkor viszont az országból látok alig valamit. Így Yaou/ Jau becsatornázott egy orosz cég által szervezett csoport mellé. Így drágább :-( , de 2 hét és legalább látok szépen mindent.

A következő feladat a repjegy volt, természetesen a 2 dátum közül egy harmadik lett, erre viszont a Turkish jegy már kifizethetetlen volt, az Ethiop meg fully booked Bécsből. Végül némi idegeskedés után Frankfurtból találtam Ethiop jegyet. Csak oda is el kell jutni valahogy. A részleteket inkább hagyjuk, végül Bécsig Flix busz, onnan vonat lett a megoldás. Ezen a 1. osztály volt olcsóbb, csak arra meg már helyjegy nem volt. Azért 2 szakaszra sikerült vennem, a közbensőt pedig kénytelen voltam az étkező kocsiban sörözve tölteni.

Azért, hogy legyen egy kis izgalom ebben is, Frankfurt előtt megdobálták kővel az IC-t, ugyh megálltunk a pályán vártuk a rendőrséget. Aztán visszatolattunk egy állomásra, vártunk még. Végül több mint 1 óra késéssel értünk oda.. de ezen legalább nem kellett izgulnom mert még órákat töltöttem így is a reptéren, amíg indult Addisba a gép. Ott aztán aludtam a szokott padon pár órát kényelmesen.

1. nap

Végül 45 óra vergődés után megérkeztem Niameybe. A reptér modern és meglehetősen gyorsan és problémamentesen bejutottam. A vízum igazoló levél nem volt olcsó, de cserébe elfogadták, az útleveleket ilyenkor elveszik és a rendes vízumot bepecsételve kapja vissza az ember persze mindez 110 euro. Covid oltást meg sem nézték, PCR nem kellett, de a sárgaláz oltást csekkolták.

Elég nemzetközi csapatot fújt össze a szél – van belga túravezető, holland kiscsávó, svédországi orosz kémikus, spanyol, akinek 6 neve van, ausztrál, aki konyhaasztal méretűre van gyúrva, és mindenkinek van tetkója. Én vagyok az egyedüli nőnemű a csapatban.. Van még 3 orosz, akik drága szállodában laknak (300 €/éj) és azért jöttek hogy újabb országot kipipáljanak a listáról. Ők holnapután már mennek is szerencsére.

A hotel afrikailag lepukkant, de van víz meg áram (85 €). Ennyi pénzért szúnyogháló nem jár, azt nekünk kellett hozni. Azon már csak röhögtem amikor a londiner csávó büszkén kezembe nyomta a légkondi távirányítóját. Nemcsak az nem működött, de magán a készüléken sem volt használható on off gomb. Végül némi nyomozás után rájöttem le kell csapnom a biztosítékot, ha ki akarom kapcsolni.. This is Africa.

Jau elmondta a medence mellett a programot, meg kellett kérnem, hogy írja el, mert még amit eddig megjegyeztem is összekeveredett. Szerencsére volt sör meg 6 kismacska úgyh elvoltam.

Vacsorázni helyi menő olasz étterembe mentünk, a saláta jó volt, még egy pohár bort is kértem, mert megérdemlem, közben szakadt az eső a nyakunkba, de 30 fokban ezt ki lehet bírni.

2. nap

Reggelire a szokásos ihatatlan afrikai kávé mellé zsiráfokat kaptam, katonákkal. Az utóbbiakat az út mellett szedtük fel. Itten nincs mászkálás a gépfegyveres kísérők nélkül, 2 pick up, 12 katona gépkarabéllyal, plusz egy nehéz géppuska /gépágyú állványon a pick up platóján.

A zsiráfok Nyugat-Afrikai fajtájúak (összes 7 fő fajta van), és csak Nigerben vannak már szabadon, 700 darab. A zsiráfok sokkal fehérebbek, a foltok is világosabb barnák. De amúgy cukik.

Sötét eső felhős háttérrel fehér zsiráf, nagyon jó fényékkel tudtuk őket fotózni. Pózolni is lehetett, mármint a katonákkal, a zsiráfok szégyenlősek.

Az út mellett még megálltunk elköszönni a katonáktól, közben egy csomó árus megrohant minket lavórban füstölt hússal. Ez a csapat nem félős, szépen ettünk.

Jobb volt mint az ebéd a hotelben, ott szerencsére én csak sült krumplit kértem, kaptam vele 2 dl olajat, ketchupot és pár száz legyet, ugyh végül a macskák ették meg a nagyját.

Délután megnéztünk egy helyi gourmantché táncos bemutatót, ennél láttam már izgalmasabbat Afrikában, de jó fejek voltak és iszonyat örültek hogy összedobtunk még egy kis pénzt nekik, látszott nem számítottak rá.

Vacsi megint az olaszban, most nem esett, de kiderült a holnapi repülőre csak 15 kg poggyászt lehet feladni. Na a pasik között kitört a pánik, a belga és a holland egyenként > 23 kg volt a cucca, az ausztrálnak 2 nagy feladott motyója volt (gondolom protein shake lehet benne vagy kézi súlyzó kitudja).. Próbáltam megnyugtatni őket, hogy hozzám még pakolhatnak, mert ha megtömöm a 20 literes kézipoggyász hátizsákot a feladott cucc csak 7-8 kg (és én sok cuccal utazom.. fogalmam sincs ezek mit hozhattak magukkal)

3. nap

Korai reggeli és irány a reptér. A világhíres Niger Airlines-zal próbálunk Agadezbe eljutni. Csak az nem derült ki hány kg lehet a poggyász, hány megállót megyünk és mikor is indul a gép. Vagyis azt tudom African Time, azaz bármikor.

Végül az én motyóm kontójára mindenki feladhatja a cuccait, még át sem kell pakolni. Kiderül valamikor 9-10 között indul, de percenként mást írtak ki. Az már csak a gépen derült ki mikor a pilóta bemondta, hogy minden állomáshelyen és megállóban megállunk. Így voltam Maradi (Krisztának csináltam print screent, amíg tankoltak), Zander és végül leszálltunk Agadezben 4 óra múlva.

Egy lepukkant Fokker 50*-nel toltuk, nem kellett a biztonsági dumával vesződni, mert az ülések háttámláját valószínűleg évek óta nem lehet függőlegesbe állítani, a mentő mellény helyének a sivatagban kicsi a jelentősége és a népek simán telefonálnak felszállás alatt. (*A gépet egy hónappal később biztonsági okokból eltiltották a repüléstől.. https://airspace-africa.com/2022/11/04/niger-airlines-flights-suspended-over-safety-concerns/)

Kitöltöttük a szokásos fiche és behajtogattuk magunkat a Land Cruiserekbe, rettenet lepukkant hotelben fejenként egy fél gyöngytyúk után elindultunk felfedezni a várost.

Agadez anno a 14. századtól lett a tuaregek legfontosabb városa, mert itt haladtak el a sókaravánok amik Bilmából vitték a sótömböket Timbuktuba (Mali) és Kanoba (Nigéria). Akkoriban a só drágább volt az aranynál lsd Mali Birodalom, ahol a császár a világ leggazdagabb embere volt. Manapság a nyugat-afrikai migránsok állnak meg itt, mielőtt elindulnak a Szaharán át Líbiába.

Agadezben az óváros világörökség, gyönyörű tradicionális épületekkel, szudáni stílusú nagy mecsettel (1515-ös volt az eredeti de aztán 1844 újjáépítették), palota szultánnal, pékség stb

Mindezek mellé hihetetlenül barátságosak az emberek, elképesztően jó hangulatú lett a séta a nevető gyerekek, mosolygó nők és sziesztázó pasik között. Kifejezetten nem bánják, ha fotózzuk őket, sőt anyukák biztatják őket kiscsajokat, hogy ne féljenek, és nem nyomulnak kéregetni, eladni stb

A nők nagyon szépek, meg persze a kölykök is. Így persze elég lassan haladtunk, mert állandóan le kellett állni velük fotózkodni, játszani, kommunikálni. Ezért aztán a szultán meg az állatpiac a fesztivál utánra marad.

A piacon, mivel nem volt apróm, egy teljes zsák friss fánkot vettem <1€ amit ott sütött az asszony az út mellett, aztán szépen befaltuk. A maradékot egy meseszép tuareg ruhákat varró öregre bíztam, hogy adja oda vagy egye meg.

Kajálni az olasz itteni megfelelőjébe mentünk gyalog, kicsit kevésbé színvonalas a hely, de a kaja még mindig jó.

A szobámban voltak azért kihívások – az egybeépített bútor úgy volt a fürdőszoba ajtóra tolva hogy 15 cm-en kellett beférnem, meg kellett keresni melyik ágyban aludtak kevesebben előtte, szerencsére az egyik relatív tiszta volt, a másikra a cuccomat se mertem rátenni.. Mondjuk nem tolonganak az turisták/utazók a városban, de ezt a hotelt nézve nem is csodálom. Pedig a város hihetetlenül jó..

Most pár napig Ingall mellett kemping és tuareg fesztivál, ugyh gyorsan bevizezem magam amíg még lehet.. 

Tovább az eredeti oldalra!