MagányosBolyongó / 2022. január 1., szombat

Mauritánia 1. rész

0. nap

Újra Afrikában.. Az önjutalmazásra keveseknek jutna eszébe Mauritánia, de megígértem magamnak, hogy ha az idei évet valahogy túlélem kapok utazást. Mauritánia rajta volt a listámon, ha nem is a legelején, de mivel ez legalább nyitva van és idén már amúgy is ráálltam a nomádkodásra beelőzött pár országot.

A térképen nem tűnik túl nagy távolságnak (Marokkó alatt keressétek..), idejutni nem volt se gyors, se egyszerű. Utólag a Turkish Airlines szuper választás volt – az Air France horror drága lett volna, és vagy törlik vagy a csomag nem jön meg (vagy mindkettő..), az Air Maroc meg mivel Marokkó pár hete lezárt nem is repül. Budapestről mostanság napi max 1 járat van, és ha azzal valami történik bukja az ember a csatlakozást, így újabban Bécsből repkedek és ez volt az olcsóbb is..

Így viszont a nulladik nap egy 30 órás vergődés volt, reggel 5-kor indulás Bécsbe (Pálmának és Dávidnak örök hála a hajnali fuvarért), onnan Isztanbul.. majd 12 óra a reptéren.. majd 6,5 óra repülés Dakarig, ott kiszállt szinte mindenki, megszámoltak, körbeporszívóztak, megszámoltak, majd egy jó 1,5 óra múlva tovább az 1 órányira levő Nouakchottba.

Az Isztambuli új reptér bármennyire is fancy, de fél nap azért sok (és a wifi is csak 1 órára ingyenes), viszont be lehet fizetni az IGA lounges-ba, ahol az embernek az alvás, wifi használat mellett csak annyi dolga van, hogy a 60 eurót leegye és igya. Mivel a kaja OK és jóféle koktélokat adnak ez nem volt olyan nehéz. A zuhany is profi, van minden - egyszer használatos papír törülköző, papucs stb. Aludni ugyan nem tudtam ott sem igazán, de az alvás amúgy is túlértékelt.

A repülőn viszont nagy csalódás volt, hogy nem adtak szeszt, pedig még Szudánba menet is volt alkohol a gépen (igaz rajtam kívül nem sokan éltek vele) így nem téptem be, be kellett érnem a deadalon kómával. Amiből szokás szerint az Is there any medical person on board? Please identify yourself to the crew-ra riadtam fel.. Ha Turkish Airlines repülök mindig ezzel ébresztenek… Szerencsére volt valaki orvos is a fedélzeten és most nem kellett szerelnem senkit.

1. nap

A nouakchotti reptérnél szerintem nagyobb egy texasi mezőgazdasági reptér, de napi 4-5 gépnek, ami idejön ez is megfelel. Mivel utas alig volt a gépen (mind a kétszer 16-ot számoltak míg Dakarban álltunk) nagy sorállás nem volt. Ez szerencse, mert a helyben vízum 55 euro, és rohadt lassú. Viszont vesznek ujjlenyomatot és frissen nyomtatott fényképes matricát tesznek az útlevélbe, amin úgy nézel ki mint egy idióta.

A csomagom rendben megjött és az átvilágításon mosolyogva küldtem át a csempészet pálinkát, senki nem is pislogott.

A reptér jó messze van a fővárostól és útközben megnyugodtam, hogy homokban nem lesz hiány. Nouachott a függetlenség előtt egy kis halászfalu volt az Atlanti óceán partján, aztán fővárost csináltak belőle, azóta egy nagyobb halász falu.

1,3 millió lakosa van, széles utcák, néhány csomópontban a szokásos remek afrikai szobrokkal, függetlenség tér, múzeum. A hotelben megismerkedtem a két brit útitárssal, elég jó fejek, úgyh gyorsan eldöntöttük megyünk halász kikötőt nézni. Szereztünk 500 helyi pénzért angolul tudó taxist (12 euro) aki elvitt a partra minket. Itt is ezrével állnak a színes, tarkabarka fából hajók amikkel a halászok kijárnak. Jó volt az időzítés mert most kötöttek ki a zsákmánnyal, húzták vonták ki a hajókat a vízből. Nagyon hasonló a sztori mint Szenegálban, de talán nagyobbak a hajók és még több van.

Ami nagyon tetszett, hogy senki nem foglalkozott velünk se a parton se később a városban sétálva, lehetett fotózni nyugiban, nulla szuvenír árus zaklatott stb.

Vacsoráztunk egy menő helyen, én nyilván rendes capitaine halat, az angolok nem bátrak, maradtak a pizza/spagetti vonalon.

2. nap

Rettenet reggeli afrikai kávé után indulás, a csapat további része 2 régi ismerős még a guinea bissaui túráról. A guide pedig úgy tűnik süket néma mert információt semmilyen módszerrel nem tudtunk eddig belőle kihúzni.

Sok órányit autóztunk, egy darabig aszfalt, aztán 100 km/h-val főleg off road, bár a homok nem mindenhol mély, azért kapaszkodtam rendesen.

Megálltunk két halászfaluban, az elsőben kerek házak és a kerítésen száradnak a halak. A második egy híres halász nép, az imragen-ek faluja. Azért híresek mert delfinek segítségével halásztak régen, fütyülve hívták a delfint és azzal együtt érkező halakat szedték össze. Sajnos nem sokan maradtak, imragenek sem. A Banc d’Arguin nemzeti parkban laknak, a falu nagyon szegényes, a vitorlásokkal elég komolyan tolják és nem nagyon barátságosak. A nemzeti park a költöző madarakról híres, hát a parton távolról pelikán, flamingo, szürkegém.. de állítólag a szigeteken sokkal több van. Meglepő, de pár helyen a homokban bálna csontvázak összerakva. Volt még sivatagban korzózó sakál, meg pár magányos teve..

Aztán fél 3 körül elértük a tábort a parton, kaptunk ebédet, összebarátkoztam az albino kecskével és pár órán át néztem az óceánt. Ehhez mondjuk el tudtam volna viselni kevesebb legyet és több sört.

Éjszaka azért nem volt meleg a sátorban, viszont cserében sakálkodásra ébredtem. A tábor kutyája szerencsére megvédte a kecskét, így együtt reggeliztünk.

3. nap

4-5 óra homokban száguldás a program, közben több tevét láttam, mint embert. Színes, de nagyon szegényes bódékban vagy mór sátrakban laknak. Az egyetlen kicsit modernebb hely útközben, ahol tankolni lehetett a közeli aranybánya miatt épült.

Nouadhibou a második legnagyobb város, egész északon a nyugat szaharai határnál. Nagyon ipari a hely, ide érkezik vasérces vonat, halászat és hatalmas kikötő van.

A vasérc feldolgozó pokoli látvány, vörös por borít mindent, rozsdás roncsok hegyekben. Ez a vasérc adja az ország bevételének közel 40%át, na az arany még 15%ot, így nem a legszegényebb országok közé tartozik GDP alapján, de azért finom szólva jól sem élnek a népek.

És pár kilométerre onnan a Cap Blanc, ami nemzeti park. Részben a hajótemetőről híresült el a hely – de ezeket a roncsokat is elhordták a kínaiak az elmúlt években, ahogy felment a vas ára. Sajnos a kínaiak visznek mindent Afrikából, amit lehet – lehalásszák az óceánt (mi esélye van egy delfines imragennek a radarral halászó úszó halfeldolgozókkal szemben), viszik az ásványkincseket, trópusi fát mindent (2020-ban > 200 milliárd euronyi cuccot importáltak innen)

Cap Blanc amúgy szabdalt sziklák, fehér homokos bícs és nagy hullámok. Valamikor itt hemzsegtek a fókák, de sajnos ma egy teknőssel kellett beérnem. A fókákból még kettő él állítólag itt, de hiába hívta őket az őr, ma máshol partiznak.

Ez egyike a jobbik napjaimnak mert van wifi és tudtam fürdeni, igaz ehhez szobát kellett cserélnem mert az elsőben nem volt víz. A guide-ról is kiderült, hogy beszél, bár ez a hazaút előtti PCR megszervezésére korlátozódott.

Most pár napra eltűnök a sivatagba, a civilizációhoz a továbbiakban a nedves törlőkendővel és a fejlámpával kötődöm, de az arab tudásom fejlődik.

Lassan amúgy itt is 2022 lesz, szigorú muszlim ország lévén teljesen száraz a szilveszter - kivéve nekem, akinek van csempészet pálinkája. Egészségetekre, boldogabb új évet!

 

Tovább az eredeti oldalra!