Kuala Lumpur, Thaiföld/Thailand 2016-2017
2016 nyarán ismerkedtem meg a SUP sporttal és a SUP jógával... sajnos csak augusztus végén, de annyira megtetszett, hogy rögtön jelentkeztem a téli SUP jóga 'táborukba'.... Thaiföldre :)
Ilyen messze még sosem jártam addig, ráadásul csoporttal mehettem, így akkor még kissé bátortalanul, de befizettem rá. A közös megbeszéléseken összebarátkoztam Ivettel, és mivel az odajutást mindenkinek egyénileg kellett megoldani, úgy döntöttük, hogy mi ketten együtt megyünk.
I met with the SUP sport and SUP yoga at the end of 2016 summer. Even though it was at the end of the season, I really got to like it so decided to join their SUP camp in Thailand.
A terv: Turkish Airlines, Törökországban átszállás, egészen Kuala Lumpurig, ahol eltöltünk pár napot, aztán fapadossal tovább Surat Thaniban Thaiföldre, ahonnan megy a komp a tábor helyszínére: Koh Phanganra.
The plan: Turkish Airlines, transfer in Istambul, to Kuala Lumpur, where we spend a few days, then flying to Surat Thani, from where ferry, to Koh Phangan.
Az első akadály nem sokkal repülőjegy vétel után jött: minden nagyobb repülőtársaság feladott poggyászként 30 kg-ot enged fel, a Turkish csak 20-at. Viszont mindenki maga oldotta meg a SUP-jának odaszállítmányozását, ami önmagában is 15 kg. Így 3 hétre 5 kg ruhát szuszmákolhattunk össze magunknak maximum.
Karácsony után, december 29-én indultunk, a szilvesztert Kuala Lumpurban terveztük tölteni. A következő nehézségünk már cseppet sem volt ennyire egyszerűen megoldható: az isztambuli átszállásunk került veszélybe, ugyanis akkora volt a havazás/szél (már nem emlékszem), hogy a gép nem tudott leszállni, és a kb 350 km-re levő Izmirben szállt le feltankolni. Minket leszállítottak az üres reptérre (Izmir üdülőváros, télen sehol senki), majd pár óra múlva vissza, hogy megpróbáljunk újra eljutni Isztambulba. Ahogy telt az idő, az esélytelenek nyugalmával ültünk vissza a gépre, ugyanis egyre valószínűtlenebbé vált, hogy elérjük a csatlakozást. Hatalmas szerencsénkre elég sokan akartak arra a gépre átszállni, és melós lett volna mindenkit másik gépekre pakolászni, úgyhogy megvártak minket, a többi utas nagy örömére.
Our first unexpected hardship came after the plane ticket purchase: we only could bring a 20 kg-s checked luggage (even though every other airline allowed a 30 kg-s baggage), and our SUP was 15 kg-s. So we had to 'live' for 3 weeks with only 5 kg-s of clothes. But Thailand is warm so it has to be okay.
We departed on the 29th of December, wanted to spend New Year's Eve in Kuala Lumpur. And the next hardship just hit us: our plane was not able to land because of the heavy snow/wind, so we flew to Izmir, which is about 350 km-s away. Then waited there, at the totally empty airport for a few hours, and tried to approach Istambul again. We already gave up to catch our connection, but luckily to us, we made it (the flight to KL waited for our plane).
Még nem utaztam azelőtt hagyományos (értsd: nem fapados) légitársasággal, úgyhogy egészen meglepő szolgáltatásokkal szembesültem: napszaknak megfelelő étkezések biztosítása, éjszakai utazásnál mosakodó szettet (papuccsal, fogkefével), takarót adnak, és melegvizes törölközőt hoznak hogy megtisztíthassuk az arcunkat. És aki esetleg nem tud aludni a gépen, az filmeket, sorozatokat nézhet, játszhat vagy zenét hallgathat az előtte levő ülés képernyőjének segítségével. Néha jól esik ilyen kényelemben is utazni.
I've never ever traveled with normal airlines before, only with low budget, so the services were really surprising to me. Meals fitted to the parts of the day, cleaning kit, towels, blankets, and display with movies, music, etc. It worth the price.
Ennyi viszontagság után végre megérkeztünk Kuala Lumpurba, eltaxiztunk az Airbnb szállásunkig, ami egy olyan épület-együttesben volt, aminek infinity pool volt a tetején. Délután kicsit mászkáltunk a városban, felmentünk a Menara KL Tower-ba, én megnéztem mellette a MiniZoo-t (ami nem is volt annyira mini), este pedig elnéztünk az infinity pool-hoz...
After all these hardships, we reached KL, got a cab to our apartment complex (with rooftop infinity pool). Then went for some sightseeing: Menara KL Tower + MiniZoo, and the night view from the infinity pool...
Másnapra viszont társaságunk lett: apum munkatársa és barátai, akikkel még Bp-en, felszállásnál találkozott apum, és ugyanúgy KL-ba jöttek. Megnéztük a Batu barlangokat, majmok, hindu szobrok, virágok mindenhol... közben ebédeltünk egy eldugott helyi kifőzdében (bár fogalmam sincs mit ettem), felmentünk úszkálni az infinity pool-ba, megnéztük az akváriumot, este pedig piac, masszázs, szilveszter a Petronas Twin Towernél, vacsora, durián.... a sorrend tetszőlegesen felcserélhető.
Lucky for us, we got good company the next day: my dad's co-worker and his friends traveled on the same flight and organized a day together. Watched the Batu Caves, monkeys, Hindi statues, flowers everywhere.... a lunch somewhere deep in the city, swimming in the infinity pool, visit the Aquarium, and in the evening: market, dinner, durian, massage, firework and NY's Eve at Petronas Twin Towers....
Ivettel másnap gépre szálltunk, a Surat Thani reptéren pedig véletlenül összefutottunk az egész SUP-os csapattal, úgyhogy együtt mentünk busszal (1 óra) a kikötőig, utána komppal (1,5 óra) Koh Phanganra.
Koh Phangan egy kis, majdnem kerek sziget, és csupa hegy. A fővárosa Thong Sala, és híres a Full Moon partyjáról.
Zuhogó esőben érkeztünk, és persze hittük, hogy ez csak átmeneti. Rosszul.
A szállásunk alig pár méterre volt a tengerparttól Haad Salad öbölben,parti bungalókban. Nem voltak luxus szállások, de nem is kellett annak lenniük (legalábbis akkor úgy gondoltuk), a környezet kárpótolt (volna).
On the 1st of January, we flew to Surat Thani, joined the other SUP 'campers', then caught the bus to the port (1 hour), and took the ferry to Koh Phangan (1,5 hours). A small, round island with lots of mountains, famous for its Full Moon parties.
We arrived in heavy rain, but we thought optimistically that it'll stop soon. We were totally wrong. Our accommodation was almost at the beach in Haad Salad bay, with nice bungalows. Not so luxurious, but just fine. We thought we don't really need luxury because we won't be inside too much. We were wrong again.
De az eső csak nem hagyott alább. A helyiek mondták, hogy ez már nem a monszun, az már levonult, ez egy ciklon. És abban a 10 napban, amit ott töltöttünk, végig 'boldogított' minket. Éppen ezért az élményeink egészen máshogy alakultak, mint ahogy azt elképzeltük. A napok kissé összemosódtak, mivel a tervezett napi 2-3 SUP-ozásból napokig egy sem tudott megvalósulni, és a hegyekről lezúduló eső az egész öbölben elmosta az áramot. 3 napig nem volt áramunk, meleg vizünk, WC-nk, mivel darálós volt és nem lehetett lehúzni. (Persze ilyen esetekre a környéken mindenkinek volt generátora, csak a mi szállásadónknak nem, ő túl spúr volt ehhez). A kevésbé esős időszakokat persze kimaxoltuk, körbejártuk a szigetet: néztünk thai box meccset, elmentünk a helyi 'állatkertbe' - én persze felnyomtam az illetékes állatvédőknél a szörnyű körülmények és az egyszem szomorú elefántjuk miatt - , megnéztük a sziget összes templomát, vízeséseket, meglátogattuk a fővárost is párszor, de főleg az éjszakai kajapiacot. De az esősebb napokon (és ezekből volt több) így nézett ki a napi rutin: reggel 'átköltöztünk' a 3 házzal odébb levő étterembe, ahol volt wifi és áram, a csapat egész nap evett, hogy ne dobjanak ki minket, és közben felváltva mentünk masszíroztatni a szintén szomszédos masszázs-bungalóba. Kivételes napokon sikerült tengerre szállnunk, egyik nap még a szomszédos öbölbe is át tudtunk evezni, némelyik este pedig meglátogattuk a sziget különleges éttermeit, hogy ne mindig ugyanott együnk (pl. Koh Raham, ami varázslatosan néz ki, de sajnos képem nincs, mert este voltunk).
But the rain never stopped. According to the locals, it was not the monsoon, but some cyclone, which made our 10 day feels like the Flood. Instead of our planned 2-3 SUP activities, it was barely 2-3 a week. On our 2nd or 3rd day, the flood from the mountains washed away the electricity in the bay, so we had no power and no toilet for 3 days. We had to 'move in' to the nearest restaurant and eat and drink all day long (and interrupted it with one massage a day) so we could charge our phones, use the toilet and wifi.
Of course, when the rain was not so heavy, we tried to maximize the quantity and quality of discovering the island. Watched thai box, visited Chinese and Buddhist temples, waterfalls, the local 'zoo' with a sad elephant, the capital, and its food market (day and night), and sometimes, we were able to paddle a little or do some SUP yoga... One day we even paddled to the next bay (Koh Ma), and some special restaurants (like Koh Raham).
Az utolsó pár napunkon sütött ki a nap csak, ezért úgy döntöttünk, fizetett túrával elmegyünk az Ang Tong Marine Nemzeti Parkba. Kis motoros csónakkal vittek ki, sznorkeleztünk, kajakoztunk, kilátóba sétálgattunk....
On our last day in Thailand, we went on a one-day tour to the Ang Tong Marine National Park, by motorboat. Snorkeling, hiking to the viewpoint, small islands, kayaking...
Visszafelé megint megálltunk KL-ban, immár hármasban, meglátogattuk a hatalmas madárparkot, a kínai negyedben szálltunk meg, ami szörnyen hangulatos volt, és jobban megnéztük a belvárost.
On our way back, we spent 2 days in KL again, so we got a little more about the city: the bird park, Hindu and Chinese temples, the Chinese district....
Azt hiszem, Dél-kelet Ázsia legjobb szeletkéiből kaptam, és bár majd' végig zuhogó esőben voltunk, mégis itt szerettem bele Ázsiába és nem utolsó sorban a SUP-ba... (köszi Ami!)
As I see, I got the best from Southeast Asia, even though it was raining all the time... but I fell in love immediately with this area....and the SUP <3
(Srácok, a képekért bocsi, ha valaki szellemi tulajdonát felhasználtam, és nem jelöltem, szóljon, mert a gépemen teljesen össze vannak keveredve a képek, nem tudom ki melyiket lőtte, de ha szóltok, odaírom :) )
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: