Két hét, két kisgyerekkel, Tenerifén
Hello,
Tenerife! Hello, Spanyolország! Tenger, napsütés, serrano sonka, chorizo,
tapasok, jó borok... ezeket nem lehet megunni. No, de miért is választottuk
pont Tenerifét?
Ábel
októberben tudott csak hosszú szabira menni, a lányok meg tengerben pancsolni
akartak - szóval legyen meleg, strandidő…, de azért legyen sok látnivaló is,
nehogy már unatkozzunk. Ne legyen a világ másik végén a gyerekekkel (egyelőre),
de lehetne valami kis egzotikum is benne. Így lett a célpont a Kanári-szigetek,
Tenerife - mindez csak 5 óra repülőútra.
Hogy jó
választás volt-e? Rengeteg élményt szereztünk a 2 hét alatt: túráztunk
vulkánon, elvarázsolt mohás erdőben, homokoztunk fekete homokban, ettünk
rengeteg papayát, mangót, sárkánygyümölcsöt, banánt, polipot, tintahalat - és
nevettünk hatalmasakat.
A 100 km
hosszú sziget ideális választás kisgyerekkel, mert a látnivalók elég közel
vannak egymáshoz, így néhány nap alatt a sziget kényelmesen bejárható autóval. Útvonalunkat térképen is meglesheted.
Autót mi a
Rentalcars.com- oldalon keresztül a Topcar autókölcsönzőnél béreltünk, ami
mellett a fő érv az volt, hogy a két gyerekülést ingyen adták a foglalás mellé
(máshol ez annyiba került volna, mint az egész bérlés). Két hétre 190 EUR-t
fizettünk a bérlésért (2023. október).
Szállás
A sziget ugyan
nem nagy, de hogy még kevesebbet autózzunk ezért a sziget két oldalán
foglaltunk szállást. Első szállásunk Valle de Guerra közelében volt.
Tökéletes bázis az Anaga-hegység és az északi-part felfedezéséhez. Ez a rész jellemzően
hűvösebb, ezért ide 5 éjszakát foglaltunk. Másik szállásunk pedig a sziget
nyugati-oldalán Los Gigantesnél volt, ahol 9 éjszakát töltöttünk el.
Kedvenc
helyeink a két hetes utazásunkról:
Anaga-hegység:
- Pico del
Ingles kilátó és túra
- Cruz del
Carmen kilátó és Sendero de los Sentidos ösvény
- Taganana,
ahol az egész szigeten a legfinomabb polipokat ettük (polip mojo szószban,
Guachinche Bibi y Mana)
- Taganana és
Benijo közötti partszakasz
- Playa de las
Teresitas - a sziget egyik leghíresebb strandja, hullámtörővel ellátva
- Punta del
Hidalgo kilátó és séta
- San
Cristobal de La Laguna - UNESCO világörökség történelmi belvárosa
Északi part:
- El Sauzal,
Parque los Lavderos park és Mirador la Garanona
- Playa de la
Arena (Mesa del Mar) - fekete homokos strand
- La Rambla de
Castro természetvédelmi terület
- Icod de los
Vinos városa, Casa de Plátano mini banánültetvény
- Garachico
part menti sétánya a természetes lávamedencékkel
Teide Nemzeti
park:
- Roques de
Garcia túra
- Montagna de
los Poleos túra – teljesen gyerek, sőt totyogóbarát útvonal
Nyugati part:
- Masca hegyi
falucska és az oda vezető út, Mirador de Masca és Mirador de Cherfe
- Los Gigantes
sziklái, Mirador Punta del Roque ösvény Puerto de Santiagoban
- Playa de la
Arena- fekete homokos strand
Déli part:
- San Miguel
de Tajao part menti sziklái
- Boca
cangrejo falvacska és a festett öböl (Playa de Berruguete)
Csillagtúrák az
első szállásukról:
Az első két
napban az Anaga-hegység árnyas túraösvényein bújtunk el a tengerpari 37 fok
elől – pont hőségriadóban érkeztünk ugyanis. Tenerife néha kicsit kopár többi
részéhez képest az Anaga-hegység buja zöldje erős kezdésnek bizonyult
látnivalók terén. Hatalmas páfrányok, zuzmók, mohák, örökzöld babérerdő,
érintetlen táj.
Két rövidebb,
kisgyerekkel is könnyen teljesíthető túrát választottunk:
· Pico del
Inglés kilátó és a Túnel de las hadas közötti túraösvény. A kilátóból lefelé
vezető, rövid, szűk ösvény volt a kedvenc szakaszunk. Fejünk felett összeboruló
fák, óriási páfrányok és a legjobb, hogy rajtunk kívül senki nem volt az
ösvényen.
· Sendero de los
Sentidos (Érzékek ösvénye) már egy sokkal népszerűbb, rövid ösvény, ami a Cruz del
Carmen kilátótól indul. A fejünk felett összeérő lombkoronák alatt három
útvonalon is haladhatunk, amíg bejárjuk a területet.
Ha nem
túráznál akkor is érdemes célba venni az Anagát, mert a két fent említett
kilátóból pazar a kilátás és csak az autózás is külön élmény a hegységben. Útközben
pedig remek éttermekre és eldugott strandokra is bukkanhatunk.
Tipp:
Cruz del
Carmen népszerű kilátópont, nagy a parkoló, de érdemes 10 előtt érkezni, hogy
biztos legyen helyed. Amikor végeztünk a túrával már elég nagy tolongás volt.
Az egyik nap
elautóztunk Taganana kis hegyi faluba, ami sokak szerint az Anaga-hegység
leghangulatosabb települése. No, itt mi csak egy nagyon jót ettünk. A délelőtti
túra után pont ebédidőben érkeztünk és barátaink tanácsára kipróbáltuk a
Guachinche Bibi y Mana éttermet, ahol fantasztikus polipos ételeket kóstoltuk
(bővebben erről gasztro bejegyzésben). Ebéd utánra viszont már annyira meleg
lett, hogy a várost nem volt erőnk végigsétálni. Az ide vezető út és a kilátás
a városra viszont kétségtelenül lenyűgöző csakúgy, mint az itteni tengerpartok.
Tagananatól leereszkedve a tengerpartra és keletre tartva csodás fekete homokos
strandokat találunk. A part menti sziklák látványa pedig igencsak pazar.
Strandolásra mi
viszont egy hosszú és eredménytelen parkolóhely-vadászat után az Anaga-hegység
déli oldalán a Playa de las Teresitas strandon kötöttünk ki. Hosszú
majdnem 1,5 km hosszú aranyló homokos strand a sziget északi végében. A
legjobb, hogy az egész strandot hullámtörő védi, ami egy óceánparton igencsak
hasznos, ha kisebb gyerekkel akarunk pancsolni. Nekünk ez a strand tetszett a
legjobban a szigeten, talán nem hiába a leghíresebb. Igazi érdekessége, hogy a
szigeten megszokott fekete homokkal ellentétben, itt világos sárga homokot
találunk, amit egyenesen a Szaharából hoztak ide. Rengeteg büfé, öltözők,
mosdók, egész sok árnyékos rész, minden, amire egy jó strandoláshoz szükség van.
A strand szépségeit hosszan élvezhettük, mert a bérelt autónk itt megadta magát
és meg kellett várnunk mire trailerrel ideszállították a csereautót. Soha
rosszabb helyen ne robbanjon le az ember. 😊
A hosszú nap
után egy nyugisabb napnak vágtunk neki. A szállásunkhoz közeli Punta del
Hidalgo kilátópontot vettük célba. A kilátópont és az ottani kis túránk az
egyik kedvenc látnivalónk lett a szigeten. Séta közben egymásra néztünk és azt
mondtuk. "Tudod mire emlékeztet a táj?" Szinte egyszerre vágtuk rá:
"Hawaii, Green Sand beach túra". Az óceán végtelen kékje, a vörös és
fekete vulkáni homok és az itt-ott felbukkanó zöld foltok gondolatban a világ
másik végére repítettek minket Tenerife északi csücskéből csak itt a séta végén
nem zöld, hanem fekete homokos strand várt ránk.
Mindenképpen
érdemes legalább egy rövid sétát tenni a Punta del Hidalgo kilátópontról. Egy
több látnivalóból álló ösvény vezet végig (információs ponton a kilátó
parkolójánál adnak tájékoztatót róla) a félszigeten a part mentén. Mi csak az
elején sétáltunk, de a táj csodaszép, a kilátás az Anaga-hegység parti
szikláira pedig lélegzetelállító.
Tipp: Árnyék az
sehol nincs, indulj korán és készülj sapkával meg sok innivalóval. Mi délben a
séta végére majdnem megfőttünk lent a fekete homokban.
Az északi-parton
sok lenyűgöző panorámát kínáló kilátópontot felfedezhetünk. Egyik délután El
Sauzalba autóztunk, hogy megnézzük a Parque los Lavaderos parkot, ahová
nemcsak a kilátás miatt érdemes besétálni, hanem a park növényei között sétálni
is igazi feltöltődés. A városban a Mirador la Garanona kilátópontra is érdemes
átsétálni, onnan is remek a kilátás. Mi egy hosszúra sikeredett pizza után már csak
naplemente után tudtunk odaérni, de naplementét nézni is ideális választás -
csakúgy, mint az előbbi park.
Egy nyugis
napot tervezve körbesétáltuk San Cristobal de La Laguna történelmi
belvárosát. Hangulatos szűk utcák, faragott fa erkélyes házak. Az óvárosi rész
az Unesco világörökség része. Érdemes pár órát eltölteni a városban, sétálni az
utcákon és elsétálni a helyi piacra. A fűszeres standon isteni finom Mojo
fűszerkeveréket (speciális tenerifei fűszerkeverék, mindenütt fogsz vele
találkozni) lehet kapni.
A sziget ezen
oldalán még egy strandot, a Playa de La Arena-t fedeztük fel Mesa del
Marban. A strand mögött a hegyek, nyugatra a Teide vulkán pazar látványa.
Extraként a parkoló mellett egy természetes medencét is találunk. Érkezz
naplemente környékén és akkor felfelé autózva a Teide irányában lebukó nap
csodaszép látványt nyújt. Még a gyerekeknek is tetszett.
A második
szállásunkra délnyugat felé a sziget keleti/déli részén autóztunk át a part
mentén, de hogy ne teljen unalmasan az utazás, két hosszabb megállót is
beiktattunk. Az egyik Boca Cangrejo kisvárosa a másik pedig San Miguel de Tajao
part menti sziklái voltak. Mindkét látnivalóra mondhatjuk, hogy egy kicsit Tenerife
járatlanabb ösvényein is jártunk.
Boca Cangrejo, egy nagyon
bájos, tulajdonképpen egy utcás kisváros, amit az egyik öböl tesz „híressé”. Mondhatjuk,
hogy egy város tele szívvel és „hippi-feeling”-gel.
Hogyan
vonzzunk turistákat egy csendes kis tengerparti halászfaluba? Fessünk tele
néhány járdát az egyik öböl mentén színes szívekkel és majd jönnek. Működik-e a
varázslat? Igen, ha nem is tömegek, de rajtunk kívül is felfedezte még magának
néhány turista.
Minket is
megfogott a képeken a város hangulata. Az egyetlen utcás kisváros békésen
nyújtózik el a fekete vulkanikus sziklákon. A házakhoz csak szűk kis ösvények,
járdák vezetnek és valahogy mindennek egy kicsit hippi hangulata van.
Ha egy
hosszabb utazást nem is ér meg a város, de ha pont arra jársz, akkor a 10
perces kitérőt az autópályáról már határozottan igen. Érdemes nemcsak a színes
öblöt, hanem a városka többi részét is felfedezni, sok helyen ki lehet sétálni
a sziklákra a házak között. Figyelhetjük a sziklákon kapaszkodó népes
ráksereget (A város nevében a cangrejo=rák. Lehet nem véletlen...) vagy csak
úgy pihenhetünk egy kicsit távol a sziget turistásabb részeitől.
San Miguel de Tajao világos
homokszínű meredeken a sötétkék óceánba bukó sziklái csodás látványt nyújtanak.
Néhány helyen a tetejére is fel lehet sétálni, de lent sétálva is lenyűgöző a látvány.
A parton sok étterem sorakozik friss és finom tengeri ételeket kínálva. Nem meglepő,
hogy itt is nagyon finomat ebédeltünk.
A két megálló
után meg is érkeztünk a második szállásunkra, ami a sziget egyik fő
látványossága Los Gigantes óriás sziklái mellett Puerto de Santiagoban volt. A
szigetnek ez az oldala mindig kellemesen meleg és az északi részekhez képest
sokkal kevesebb az eső is. Sok látnivaló gyorsan elérhető és itt a városban
ettük életünk talán eddigi legjobb haltálát a Bar Cafetería Alfonso-ban. Ritka
az ilyen, de vissza is tértünk újra. Nagyon szerettünk itt lenni, most sem
választanánk másik bázist.
Los Gigantes
sziklái nem hiába tartoznak az egyik legnépszerűbb látnivalók közé a szigeten.
9 napig néztük a szállás teraszáról minden étkezés közben, de nem tudtuk
megunni. A panoráma lenyűgöző, pont elég távol van a nyüzsgő és szállodákkal
sűrűn beépített déli részektől, de a látnivalókhoz elég közel.
A gigantikus
sziklákat három kilátópontról is megcsodáltuk:
- Mirador
Archipenque - Tamaimo felé vezető főút mellett, ahol többször is megálltunk.
Mindenhová útba esett.
- Los Gigantes
viewpoint - a városban a Tabaiba utca végénél. Ugyanaz mint az előző – de már házak
nélkül.
- Mirador
Punta del Roque - Puerto de Santiagoban. Itt az egész pici félszigetet érdemes
végig sétálni, mert nemcsak a sziklák, hanem az egész parti sétány is
csodaszép. Ábellel felváltva ez a séta volt az esti „agytágító” énidő sétánk
altatás után. Naplementében is csoda.
Masca, az egykori
kalózfalu egy igazi kis gyöngyszem a Teno-hegység belsejében, a szerpentineken
innen és túl. Ha te vezetsz, akkor garantáltan nem sok időd lesz nézelődni,
mert arra kell koncentrálni, hogy ne zúzd le az autót valamelyik kanyarban - és
rettegsz, hogy busz végképp ne jöjjön szembe. Szóval nem árt egy adag hegyi
vezetés és „érzem az autó szélét” rutin és jó, ha van melletted valaki, aki
fényképezik és videózik, hogy később lásd milyen szép. Szerencsére a
kilátópontokon te is nézelődhetsz – ha épp meg tudsz állni.
Santiago del
Teide irányából többek között két pazar panorámát kínáló kilátó is van:
- Mirador de
Cherfe
- Mirador de
Masca
Parkolóhely
vadászat (és szerencse) után kicsit szkeptikusan sétáltunk le a faluba.
Bármilyen nehéz is, ne add fel! Mit tudhat egy kicsi helyi település - tele
turistákkal? Sokat! Valahogy mégis megmaradt a hely bája. A szurdokban elnyúló
falu a kaktuszokkal, virágokkal, pálmákkal, színes házaival és a lenyűgöző
panorámával igazi kis csoda.
A "max.
egy órát maradunk"-nak az lett a vége, hogy hosszú órákat töltöttünk itt.
Kezdve egy nagyon kedves magyar társasággal (akikkel jókat beszélgettünk),
leragadva a gyümölcsárus bácsinál és folytatva egy fantasztikus ebéddel. Igen,
egy turistás hely, ahol mégis akadt nagyon jó, szívvel-lélekkel menedzselt
étterem. Ilyen panoráma mellett azt se bántuk, hogy sokat vártunk az ebédre -
ami mellesleg zseniálisan finom volt. Köszönjük Restaurante El Guanche - Alte Schule (már írtunk
róla korábban). Guava illat, függőágy, egy kis oázis a hely. Ha itt jársz a
barraquito-t ne hagyd ki náluk, itt ittuk a legjobbat. Érkezz nyitásra, hogy
legyen asztalod!
A gyümölcsárus
bácsi pedig szuper kedves, mi hosszasan vendégeskedtünk nála, amíg Regő
falatozta a banánt. Nemcsak a gyümölcs, hanem a kaktuszfüge lekvárja is finom,
dobj be egyet a táskádba. 😀
Tipp: Érdemes hétköznap
és reggel, kora délelőtt érkezni, mert parkolóhely a kilátópontokon és Mascanál
is elég kevés van.
Az északi-part lenyűgöző kilátásokkal, sétányokkal
kecsegtet. Egyik nap fedeztük fel a La Rambla de Castro ösvényt, ami egy
sok-sok pálmafával beültetett természetvédelmi területen kanyarog, végig
kilátással az óceánra, banánfa ültetvényekre. Az ösvény nagy része árnyékban
halad. Mi csak a Fortin de San Fernando erődig sétáltunk, ahonnan mindkét
irányba zavartalan a panoráma, de hogy a gyerekek se unatkozzanak
„lovagolhattak” az ágyúkon.
Los Gigantes bázisról a kedvenc strandunk a La
Arena (Puerto de Santiago) pici strand volt. Kristálytiszta a víz, de a
mindig nagy hullámok miatt nem kifejezetten gyerekbarát. Hullámtörő az nincs, mondhatni,
hogy pici gyerekkel nem túl ideális. Nagyobb részt maradt a homokozás. Persze a
várainkat is mindig elmosta minden századik hullám. Ahogy Ábel mondta:
"Na, nem volt jó a kockázatelemzés?" A homok itt valami iszonyatosan
finom szemcsés, puha. Azóta sem bírjuk kimosni a fürdőruhánkból. Éljen a
homokozás a fekete homokban. 😊
Amit még nem
árt, ha tudsz, mielőtt a tűző napon nyakadba vennéd a strandokat: a fekete
homok a napon valami kegyetlenül forró tud lenni, még kora este is. Mi egyik
este visszamenekültünk a szállás medencéjébe, miután a piknik takarón keresztül
is égetett a homok. Ahogy akkor mondtuk „Vamos a la playa” helyett ez a „Vamos
a la plancha” (Menjünk a grillre!) volt. 😀
Amit pedig
nagyon vártunk, az a sziget kihagyhatatlan látnivalója a Teide vulkán. A
3718 méter magas hegy Tenerife ikonikus jelképe, szinte nincs olyan hely a
szigeten, ahonnan valahogy ne bukkana elő méltóságteljes látképe. Ha nemcsak a
tengerszint feletti magasságot nézzük, akkor pedig a Teide a világ legmagasabb
vulkánjai között van: jóval a tengerszint alatt kezdődik.
Ha strandolni,
pihenni érkezel a szigetre és csak egy túrázós programot választanál, akkor ez
legyen az. Tükörsima aszfaltúton kanyaroghatsz fel marsbeli tájakon, és nem mindennapi
élmény a megkövült lávafolyamokon sétálni. 2200 méteres magasságig nagyon
egyszerű a feljutás: pattanj be a kocsiba vagy szállj buszra, onnan felvonóval
indulhatsz feljebb. Az egészen elszántak pedig egy napfelkelte előtti vulkán
mászással is elérhetik a csúcsot.
Mi ezúttal a
2200 méteres magasságot céloztuk meg és ott az igencsak népszerű, de nagyon jó
kis túrát a Roques de Garcia-t választottuk. Nem kell megijedni a sok
autó és turista látványától, a legtöbben csak egy képeslapfotót készítenek az
ikonikus sziklákkal és a Teidével és már mennek is, az ösvényen már egyáltalán
nem kell az embereket kerülgetni.
Gyerekekkel is
könnyen teljesíthető túra, igaz mi egy kicsit kacifántosan tettünk meg a 3,5
km-s táv helyett majd 4-et. Elsétáltunk 2 km-ig és ott visszafordultunk. Ha már
úgyis ez a legszebb rész, nézzük meg kétszer. Különleges sziklaalakzatok között
sétálhatunk végig kilátással a Teidére. A tervünk az volt, hogy lefelé autózva
majd minden kilátóponton megállunk. Ez úgy a harmadik állomásnál szakadt félbe,
ahol is a parkolóban defektet kaptunk. Így esett, hogy Ábel élete első
kerékcseréjét egy vulkánon csinálta 2000m magasan, adjuk meg a módját! Még
szerencse, hogy pont néhány héttel előtte kapott egy gyorstalpalót apósától, mert
fent a hegyen mobilnet hálózat nélkül elég nehéz lett volna youtube videót
nézni arról hogy kell összerakni az emelőt. Mankókerékkel aztán még több időnk
volt lefelé jövet hosszan megszemlélni a kilátást.
Egy újabb
autócsere és pihenőnap után elautóztunk Icod de los Vinosba. A tenerifei két
hetünk alatt nem sok időt töltöttünk városnézéssel, de ez a kisváros igazi
meglepetés volt. A várost egyértelműen az ezeréves sárkányfa teszi híressé, de
ettől sokkal több lehetőség van, néhány órát kellemesen el lehet tölteni. A
szűk, macskaköves utcákkal és hangulatos terekkel nekünk belopta magát a
szívünkbe.
Mi egy a
városközpontban lévő aprócska banánültetvényen kezdtünk (Casa del plátano, erről egy
korábbi postban már írtunk), ami a két gyerkőcnek is nagyon tetszett. Szinte
közvetlenül mellette található a város hangulatos főtere, templomokkal,
különleges fákkal és persze játszótérrel. Itt a két gyereket is el is
veszítettük jó időre. A tér egyik részéről
pedig pont tökéletes panoráma van a híres ezeréves sárkányfára is, így ha csak
a fát néznénk meg, akkor megspórolhatjuk a Botanikus kertbe a belépőjegyet. A
különleges formájú fa Tenerife egyik jelképe, pontos kora nem ismert, de a
sárkányfák a leghosszabb életű növények a világon.
A főtér
mellett bukkantunk egy nagyon kellemes hangulatú másik térre a Plaza de la
Pila-ra, amit régi fa erkélyes házak vesznek körbe. De nemcsak itt, hanem a
környező kis utcákon is érdemes körbesétálni. Az egyik kis eldugott utcában
bukkantunk egy szuper kis helyi kifőzdére, utána pedig már a központ hangulatos
kis utcáján ücsörögve jól esett a tenerifei kávé specialitás, a barraquito.
Ha Icod de los
Vinosban járunk érdemes megállni a szomszédos, természetes medencéiről híres
városban, Garachicoban. Ha a medencék le is vannak zárva, mint amikor mi
ott jártunk, akkor is érdemes sétálni egyet a parton. A város melletti
kilátóból pedig egészen elképesztő a panoráma.
A Teide
Nemzeti parkban második nekifutásra – miután első alkalommal 10 fok volt, szél
és szakadt az eső – egy másik túraútvonalat is végigjártunk. A vulkáni táj
egyedisége viszont minket már régen beszippantott, így nem volt kérdéses, hogy
újra megpróbáljuk.
A Montagna
de los Poleos, egy rövid és gyakorlatilag szintemelkedés nélküli túra, ami
nemcsak hogy gyerek, hanem szinte végig totyogóbarát is volt. A túra elején
zavartalan Teide panoráma tárul elénk. Nem is volt kérdéses, hogy tökéletes
tízóraizó hely lesz. A folytatás is izgalmas: teljesen egyedi élmény a fekete,
vörösbarna színekben játszó megszilárdult láván sétálni a fenyőerdőben. Főleg,
ha a végén mindkét térképen jelzett ösvényről letérsz és a kettő között
sétálsz. Tiszta időben a kiinduló-és végpontról pedig a szomszédos La Gomera
szigete is látszik. A legjobb túránk volt a szigeten!
Tipp: A túrát az
AllTrails alkalmazásban találtuk. Az ott jelzettől eltérően máshol lehet csak
parkolni, onnan a túra +1 km-rel hosszabb.
A
nyugati-parton felfedeztük még a Playa de San Juan strandot, ahol maga a strand
nem fogott meg minket, de a város parti sétánya megér egy sétát, ha arra járunk
és még finom olasz fagyit is találtunk.
A nagyobb
túrák most elmaradtak, de azokból a sziget (éppúgy, mint a látnivalókból)
szerintünk kifogyhatatlan. Nekünk ennyi fért bele két gyerekkel, két hétbe. Gasztro
tekintetben mi fért bele? Nagyon sok, régen ettünk már ennyire friss, ízletes és
olcsó tengeri dolgokat és persze a helyi különlegességek sem maradtak el. De
erről már egy következő bejegyzésben számolunk be.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: