Gasztro kalandok Tenerifén
Tenerife
gasztronómiai szempontból igazi meglepetés volt. Persze hallottunk már jó előre
a mojo szószokról és itthon is lapul hozzá fűszer a konyhánkban (köszönjük Lili
és Zsolti 😊), de hogy ennyire
finom, friss tengeri dolgokat fogunk enni azt csak remélni tudtuk. Ha szereted
a halakat, rákot, tintahalat, polipot, akkor egészen biztosan nem fogsz csalódni.
A felhozatal pazar és bármilyen kis helyi étkezdébe is tévedj be ízletesen
készítik el. A kulcs a frissesség, ami adott, nagyot hibázni már nem lehet.
Hogy hol ettük a legjobbakat? A gasztro
térképünkön mindet megtalálod, a kedvenceket, pedig itt is hozzuk.
Ha egy
étteremben azt mondják, hogy „nincs étlap, gyere! Nézd meg miből lehet ma
választani!", akkor abból két dolog sülhet ki.
1. hatalmas
átverés, mert nem mondják meg az árakat és rád sózzák a legdrágább dolgokat és
reklamálhatsz, hogy ugyan mennyi volt a súlya annak a halnak amit már megettél,
vagy
2. a
legfrissebb alapanyagokból (értsd: aznapi friss fogás) egy olyan ételt pakolnak
elég, ami után mind a tíz ujjad megnyalod.
Kicsit kezdő
utazóként tíz éve volt már részünk előbbiben is. Igaz ott is jót ettünk, csak
nagyon drágán.😊 Most Tenerifén
viszont szerencsére utóbbiban volt részünk, sokszor is. Két héten keresztül szó
szerint degeszre ettük magunkat mindenféle tengeri herkentyűvel. A serrano
sonkát és chorizot leszámítva két hétig nem ettünk semmi „hagyományos” húst.
Természetesen
a gyerekeket sem kényszerítettük, sőt néha komoly verseny volt a legjobb
falatokért. Amikor a Szent Jakab kagylót akarja a gyerek elcsaklizni az orrod
előtt, akkor azért lehet kicsit marketingeled neki a fekete kagylót mellette,
és azt mondod hogy „de az csíp”!
Amikor pár nap
után megkérdeztük Olíviát legyen-e husi ebédre, már maga kérte, hogy mit
együnk: "Ma is együnk olyan finom polipot és tintahalat, mint
tegnap!" Nem hiába már pici korától eszi velünk ezeket az úszó dolgokat.
A helyi
specialitásokat nem kerestük, de ahol szembe jött ott megkóstoltuk. Persze
volt, amit mindenképp ki akartunk próbálni, mást pedig egyszerűen lehetetlen
lett volna elkerülni.
Most is
igyekeztünk a szigetet nemcsak látnivalók, hanem gasztronómia terén is
körbejárni.
· Mojo szószok
Egy tenerifei
nyaralás sem lehet teljes, ha nem kóstoltad - mondjuk nagyon kitérni sem
lehetne előle. Nagyjából olyan, mintha egy magyaros étteremben szeretnél
paprika nélkül végig enni egy menüt. A tenerifei konyha Alfája és Omegája, ami
nélkül egy étkezés sem lehet teljes. Szinte biztos, hogy landol az asztalon
egy-egy adag zöld és piros mojo (ejtsd: moho) szósz a rendelés mellé. A
fűszerkeverékeket olívaolajjal, ecettel és fokhagymával keverik ki és remekül
passzol halas ételek, krumpli, de egy sima kenyér mellé is. Sokszor már előre
érkezik egy kis kenyér kíséretében, máskor pedig valamilyen más étel mellé
kerül a szósz. Erősen addiktív, vigyázni kell, hogy ne legyen vele az ember túl
mohó.😊
· Papas
arrugadas (vagyis kanári krumpli)
Zseniálisan
egyszerű és mégis nagyon finom. Egyszerű főtt krumpli, amit nagyon sós
(tenger)vízben főznek, majd miután megfőtt még néhány percig víz nélkül lefedve
bent hagyják a forró lábasban. A krumpli héja ettől ráncos és száraz lesz, a só
pedig szépen kiül a felületére. Mojo szószokkal érkezik, verhetetlen párosítás.
Mi is majdnem minden nap ettük.
· Kukorica
"tortilla"
Ezt a nem
hagyományos "tortillát" Mascaban kóstoltuk egy étteremben. Kukoricalisztből,
hagymából, tojásból és oregánóból készülő lepény, amit olajban sütnek ki.
Mondhatjuk rá, hogy a kanári „tócsni” vagy „lángos” - csak ez épp kukoricából.
Mi más is passzolna mellé, mint egy kis mojo szósz. A helyi őslakosok, a
guancsok étele (tarta de Guanche).
· Zöldség”tatár”
gofioval
A gofio egy
pirított gabonákból (jellemzően búza és kukorica) és magokból álló
lisztkeverék. Jellegzetes íze van, sok mindenhez használják. Mi egy
zöldségekből és gofioból álló keveréket kóstoltunk belőle - természetesen
ezúttal is mojo szósszal tálalva.
· Barraquito
Egy
kanári-szigeteki kávékülönlegesség sok-sok finomságból. Jó adag sűrített tej az
alap, erre kerül egy kevés likőr (jellemzően a spanyol 43-as likőr), kávé,
tejeskávé, tejhab, a tetejére pedig csipetnyi fahéj és egy darab friss
citromhéj. Keverd össze és élvezd! Ízében minket nagyon emlékeztetett a kedvenc
olasz kávékülönlegességünkre a „speciale”-re (kávé, tejszínhab, amaretto és
citromhéj), amit Polignano a Mare-ban ismertünk meg.
· Tengeri
herkentyű minden mennyiségben
Ha szereted a
tengerben úszó dolgokat, akkor a szigeten kötelező ilyet enni: minden
hihetetlenül friss és olcsó. Mi ezeken éltünk két hétig (semmi „húst” nem
ettünk egyszer sem főételnek), csak polip, rákok és tintahal minden
mennyiségben. A polipot mojo szószban mindenképp érdemes megkóstolni, valami
egészen zseniális. Több helyen is ettük, de a legjobbat Tagananaban (Guachinche
Bibi y Mana).
· Gyümölcsök
Banán, mangó,
sárkánygyümölcs, papaja, ananász, avokádó mind terem a szigeten. Lédús, zamatos
és nagyon finom egzotikus gyümölcsök. Mi teljesen papaja függők lettünk.
Mindezek mellé
pedig természetesen jól csúsznak a helyi sörök. Dorada volt a kedvencünk,
alkoholos és mentes kiadásban is finom. 😊
Hol ettük a
legfinomabbakat?
·
Taganana – Guachinche Bibi y Mana
Ismerősök
ajánlására kötöttünk ki itt. Nagy mázlinkra rögtön kaptunk asztalt is. Kicsi,
hangulatos hely, ahol a napi kínálatot krétával írják fel, a pincérek pedig
ezres fordulatszámon pörögnek, hogy mindenkihez minél gyorsabban odajussanak.
IKEA Antilop etetőszék itt is akadt. A polip „pörkölt” (polip mojo szószban)
valami isteni finom, ha van az étlapon azt mindenképpen kóstold meg, zseniális.
·
Puerto de Santiago - Bar Cafetería Alfonso
Négy kicsi asztal
a járdán? Biztos ide akarunk beülni? Google azt mondja jó hely, egy próbát
megér. Etetőszék tuti nincs. De van - és még van hozzá olyan haltál, ami után
mind a négyen mind a negyven ujjunkat megnyaltuk. Ha azt mondjuk, hogy még
egyszer visszajöttünk és ugyanazt rendeltük, az elég jó referencia?
·
Masca - Restaurante
"El Guanche " Alte Schule
Adott egy
turistákkal teli kis falu, félórányi autózásra a hegyekben, ahol leparkolni is
alig lehet. Van benne öt étterem, remek kilátással. Ebből négy egy klasszikus
turistamágnes a soha vissza nem térő vendégekre építve - de szerencsére van egy
kakukktojás. Egy évtizede nehéz lett volna megmondani, melyik az. Ma már ott a
Google, ahol 1600 értékelés (pláne ilyen eloszlással: ahol a haverok húzzák
fel, ott sok a "valós" 1-2 csillagos vélemény a sok 5* mellett) nem
hazudik. Igen, várni kellett egy órát az ételre. Igen, alig bírták ki a
gyerekek - de csak megérte! Jó, hogy megmarad néha a vendégek tisztelete. És
szerencsére a közösségi média segít is ezeket megtalálni.
Tipp: gyere
nyitásra, vagy először foglalj asztalt és utána sétáld be Mascát, különben nem
biztos hogy lesz asztalod egy órán belül! Itt ittuk a legfinomabb barraquitot a szigeten!
·
San Miguel de
Tajao - Restaurante El Rocás
Nah, van itt
vagy öt jó értékelésű étterem? Melyik legyen? Ja, ezekből még 3 zárva, akkor
legyen ez a kis kockás abroszos, jobban illik a két kézzel falatozó
csemeténkhez, mint a fehér abroszos hely. 😊 Étlap? Ja, az nincs, de van ígéretes választék a
hűtőpultban. Sok-sok apró tintahal és mellé rákos, polipos nyárs pont tökéletes
választás volt, meg persze az elmaradhatatlan pappas arrugadas mojoval.
·
Punta del Hidalgo
- Restaurante Casa Sánchez
Enni kellene
valamit? Ide menjünk be? Hajrá, mindenki éhes és dög meleg van! Upsz, vagy négy
asztalnál is ül egy-egy idős ember, aki egy pohár bor/sör mellett várja az ebédét.
Vagyis? Egyél ott, ahol a helyiek és nem fogsz csalódni! Nem is csalódtunk.
Forrón érkezett a padron paprika, amit Regő gyors egymásutánban tüntetett el,
és utána jöhetett a polip és tintahal folytatás. Már megint jól választottunk.
A sziget minden részéből hoztunk egy kis kedvcsinálót, reméljük legalább az egyiket lesz szerencséd kipróbálni. Ne feledd, a térképen még extra helyeket is elrejtettünk! 😉
Ne menjünk el
szó nélkül a tenerifei banán mellett sem. "Citrom ízű banán, nincs a
banánfán" ahogy ismerjük a régi dalból, nos ez különösen igaz a tenerifei
banánra. Mi teljesen függők lettünk, annyira finom! Regő már korán reggel
hatalmas lelkesedéssel repült rá a banánra. Szuper édes és teljesen más íze
van, mint amit itthon megszoktunk. Utóbbi igaz minden olyan banánra, ami
tényleg a fán érik meg és nem zölden szedve a ládákban, amíg ideér. A tenerifei
banánnak pedig az ásványi anyagokban gazdag vulkáni talaj miatt különösen
gazdag íze van.
Meg tudnánk
szokni itthon is. De miért eszünk mégis dél-amerikai banánt? Az egész sziget
tele banánültetvényekkel. Hová lesz a sok-sok banán, ami itt terem? Ezt csak
akkor tudtuk meg, amikor elmentünk egy pici ültetvényre. Nos, a Kanári-szigetek
teljes banán termésének a 95%-a elfogy Spanyolországban. Most már látjuk, hogy
bizony nem sok marad máshová.
Néhány
érdekesség:
- Számos
pozitív hatása van, tele van rostokkal, ásványi anyagokkal, stimulálja a
veséket, antidepresszáns, csökkenti a koleszterin szintet, védi a szemet és még
sorolhatnánk.
- Egy
banánfürt átlagosan 40 kg, de akár 70 kg is lehet
- Az első
szüretre kb. 1,5 évet kell várni, nagyon korán terem a fa
- 18 és 28 fok
között érzi magát a fa a legjobban. Bár láttunk már magyar narancsot, de a
magyar banánra úgy tűnik még várni kell.
Szóval lehet
szomorkodni, amikor pedig ott vagyunk, akkor együnk minél többet. Érdemes
ellátogatni egy banánültetvényre is, rengeteg hasznos infót tudhatunk meg. Mi
egy nagyon pici ültetvényre (La Casa del Platano) szavaztunk Icod
de los Vinosban, gyerekekkel pont tökéletes választás volt. A belépőjegy mellé
pedig mi más is járhatna, mint banán.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: