MagányosBolyongó / 2024. január 2., kedd

Dél-Amerika 8. rész - Uruguay

Nem volt egyszerű átkeverni, pedig látszólag közel van a két ország, csak a tömegközlekedés ezt nem tudja. Asuncion, Paraguay – Uber – repülő Buenos Aires, Argentina – Uber – hajó – séta – Colonia del Sacramento, Uruguay.

A repülés olyan volt, mint otthon, a gép még el sem indult Buenos Airesből mikor már visszafele kellett volna menjen velünk. 3 óra késés, de határozottan ellenálltam és nem vettem alfajoreseket..  Az Uber sem volt egyszerű pedig a kis reptérre (AEP) érkeztem BA-ben, csak itt nincs kijelölt hely hol vesznek fel, ugyh ment a bénázás. A hajó - Colonia Express – pedig közelebb áll a tömeges pankrációhoz, mint kulturált közlekedéshez. Órás sorban állás a check in-nél, utána útlevél ellenőrzéseknél (az uruguayit is megcsinálják) majd beszálláshoz, és persze ez is késve indult. Ennél csak a kiszállás durvább, jó hasznát vettem a metal koncerteken való több évtizedes edzésnek. A hajó egy hatalmas komp/katamarán, belül a pénzváltótól tax free boltig minden, plusz egy óvodányi gyerek, ennek a fele minden adott pillanatban üvöltött, és legalább egy tucat kutya, ők jól viselkedtek.

Uruguay sem olcsó, a dormitórium a hostelben ugyan csak 4 ágyas, de ez is 8.000 Ft egy éjszakára, és nem túl jó hely – a wifi csak a recepción működik, ázott a fal, a zárható boksz egy vicc, miközben bárki besétál, reggel az udvaron egy rendőr csaj írt jegyzőkönyvet az egyik lakóval.. Szerencsére megyek egyből tovább.

Reggeliztem egy pici helyi kávézóban (vannak árak: kávé és szendvics 3700 Ft) és gyakorlatilag 2 óra alatt besétáltam a régi városrészt, ami világörökség, bár nekem nem egyértelmű h miért.

Colonia del Sacramento Uruguay egyik legrégebbi városa, portugálok alapították (1680), a 17-19. században még erődfallal körülvett város egy félsziget csücskében található, stratégiailag jól fekszik a Río de la Plata északi partján, Buenos Airessel szemben. Többször legyalulták a portugálok és spanyolok, állítólag ez a portugál, spanyol és posztkoloniális építészeti stílusok sikeres keveredésének példája, én meg elhiszem, ha az UNESCO mondja.

Macskaköves utcák, annyi platán fával amennyit eddig életemben összesen nem láttam, Uruguay legrégebbi temploma az Iglesia Matriz benne az El Faro világítótorony, az erőd romjai, városkapu és felvonós híd, néhány hangulatos tér meg pár pici múzeum. Két óra alatt kb. minden utcát bejártam, nagyon nyugis és hangulatos főleg a sok fa miatt.

A busz pályaudvar a komp mellett van, séta távolság, szuper modern (értsd 16 fokra hűtött) busszal 3 óra Montevideo, Uberrel újabb 20 perc a hostel a régi városrészben.

Sétálgattam a történelmi negyedben, ami teljesen kihalt pár éttermen kívül semmi nincs nyitva, vannak viszont pálmafák és érdekes épületek mindenféle stílusban. Montevideo legdurvábbja a 1928-ban felavatott 29 emeletes Palacio Salvo, a palota tetején eredetileg egy világítótorony állt, 920 mm-es parabolatükörrel, amely akár 100 km-ről is látható volt, de ezt később leesett eltávolították. Az épület állítólag eklektikus art deco, amely ötvözi a reneszánsz utalásokat gótikus reminiszcenciákkal és neoklasszikus hatásokkal, szerintem csak bazi ronda.

Ez a hostel egy 5 emeletes verzió, de kértem saját szobát hogy tudjak aludni.. drága volt és a célt nem érte el, úgy ordítottak az utcán egész éjszaka, hogy alig sikerült valamit. 

Másnap reggel alvajárás formában, de elmentem még sétálgatni. Ami tényleg Art Deco az a hadsereg parancsnoki épülete a kikötő mellett. Azzal szemben meg a piac van, ahol tudják, hogy kell húst sütni, rácson, alatta fa parázs, bélszínek, kolbászok, combok brutális, ide kell költöznöm. Ehhez másik érv a kézműves alfajores bolt a sarkon (nem vettem). A kihalt utcákhoz képest a piac melletti téren van némi élet, szilveszteri őrjöngés, mindenki locsol mindenkit, mindennel.. Itt úgy tűnik ez a menő szokás, csajok ablakból vödör vízzel az arra járókat, bebaszott egyedek sörrel egymást, valahogy megúsztam újabb hajmosás nélkül.

Találtam nyitva tartó közértet, bevásároltam, azért itt a paraguayinak simán a 2x fizettem kb. ugyanazért. Közben megfejtettem az éjszakai ordibálás helyszínét, ami egy rock kocsma, a zene a helyi pokolgép, de olyan az akusztika, hogy csak az ordítást hallom a zenét nem, pedig az nem rossz.

A kocsma aztán szépen bezárt szilveszter délután és átmenetileg csend lett. Elég fura itt a szilveszter, a város olyan kihalt mint atomtámadás után, állítólag a népek elmennek keletre a bícsekre nyaralni (Punte del Este, Cabo Polonio), és minden zárva.. Végül felcsaltak a hostel tetőteraszára, egy gyönyörű két méteres német pasi (olyan meleg, hogy lehetek a barátnője) a pasija és egy angol rendőr lett a társaság, akikkel angolul elpofáztunk, ittunk pár koktélt éjfélig. Kb. 30 perc tűzijáték 360 fokban körbe, csak az nem derült ki, rajtunk kívül ki nézi az üres városban. Majd hajnali 2-től beindult az ordítás az utcán.. Megint <4 óra alvást sikerült összehozni. Reggel Uberrel kb. 5 km volt a busz pályaudvar, ezalatt 19 élőlényt számoltam össze, ebből 3 kutya volt, 4 meg aludt.

Coloniában ugyanaz a nem szimpi hostel, de most lányokkal osztoztam az emeletes ágyakon (az alvásminőségen nem javított hogy két csaj brutálisan horkolt). A wifi csak a recepción működik, ott viszont leülni nem lehet, azért valamennyi házi feladatot megoldottam. Délután meg sétáltam még egy jót, tényleg hangulatos a város a sok fával, parkokkal régi romokkal.

Uruguay Dél-Amerika legdemokratikusabb országa, a világon elsőként legalizálták a marihuánat már 10 éve mindenki növeszthet otthon évente 6 növényt és vásárolhat amennyit akar (külföldiek nem vehetnek, de ha kérsz megkínálnak), házasodhatnak azonos neműek, de örökbe fogadni már régebben lehetett, több mint 20 éve van törvény a családon belüli erőszak ellen..

Pedig Uruguay (Uruguayi Keleti Köztársaság guarani nyelven a „a festett madarak folyója”) történelme sem volt sima ügy, már 13.000 évvel ezelőtt vadászó-gyűjtögető népek voltak itt, de az őslakos charrua indiánokat és kultúrájukat pár száz év alatt sikerült teljesen kiirtani a jókeresztény gyarmatosítóknak. A portugálok (1512) jöttek előbb, a spanyolok (1515) később és megküzdöttek a területért, nem könnyen, de függetlenek lettek (1828) volt egy csomó háború, némi demokrácia, aztán katonai diktatúra gyakorlatilag 1969-1985-ig, sok borzalommal.. Volt gazdasági válság is, ami átszivárgott Argentínából, de ma már jól megy nekik, főleg mezőgazdaság – tehén (minden helyire min. 3 jut), szója stb. A turizmus is fontos, Argentínából és más környező országokból jönnek elsősorban a Punte del Este körül a bícsekre. A szomszédtól eltanulták a tango-t meg karnevál-t, és ahogy hallottam van rock zenekar is..

Nagyon élhető országnak tűnik, a korrupció alacsony, hivatalos nyelv nincs, de spanyolul tudsz intézkedni, a lakosság közel 90%-a európiai felmenőktől származik (spanyol, olasz, francia, örmény genetika), 10% alatti a mesztic és még kevesebb az afrikai származás. Nincsenek túl népesedve, 2x magyarországnyi területre van 3,4 millió lakos, ennek fele a fővárosban, bár ezt tanúsítani nem tudom, mert nem találkoztam velük.

Az uruguayi tartózkodásomat is hosszabbra terveztem, de ide maximum a keleti oldalon a bícsek miatt lenne érdemes visszajönni, hát meglátjuk ahhoz lesz-e kedvem. Eredetileg csak január 10. körül értem volna Buenos Airesbe, hogy onnan eljussak Santiagoba és Female Yetivel lestoppoljunk Ushuaia-ba. De végül nem így adta ki, pedig már beleéltük magunkat, ugyh Yetitől ezúton is még egyszer bocs. Újra kellett terveznem, mert MJ barátnőm úgy döntött utánam jön, de január vége helyett már 2.-án érkezik Buenos Aires-be. Vele folytatom Argentínát ás Chilét egy pár hétig, és remélem Yetivel valahol Patagóniában összefutunk kicsit nomádkodni.

Tovább az eredeti oldalra!