MagányosBolyongó / 2024. május 20., hétfő

Dél - Amerika 28. rész 168 nap

Otthonról, és nem 3 héttel később terveztem összefoglalást írni - ehhez képest az olasz Dolomitokban próbálom behozni a lemaradást és kiheverni a kultúrsokkot, meg az utazás utáni depressziót.. Szerencsére Eszter, ügyvédem és barátném, jól időzítette az olasz túrát, több okból is jól jön, hogy kicsit egyedül túrázhatok a napfényben fürdő fenyőfák között havas sziklákkal a háttérben.. (és persze volt kihívás az ideérkezésben – kedves fixer ügyfele elvitte a V70-est fél éve szervízbe, majd sajnálatos módon pár hete meghalt egy vírus fertőzésben, először is ki kellett nyomozni hol az autó, aztán kiderült nem hogy motortartó bakot de olajat sem cseréltek benne, így kezdtem hívogatni Volvo-s ismerőseimet, már aki felvette/visszahívott, hogy hova tudnánk vinni hogy minél gyorsabban kész legyen, legalább az olajcsere.. végül budaörsi szerviz, este 8 órás indulás és egy másik ügyfélnél Gutorföldén alvás lett a vége)

De visszatérve a hazaérkezésre, pont olyan érzés volt Bécsben leszállni mintha a Vámpír 2 hete vitt volna a reptérre. Bármeddig tudtam volna folytatni..  Zéró honvágyam volt és valójában a hiányérzet lista is elég rövid lett – tejföl, szőrős állatkáim, közeli barátok és más lények, nem feltétlenül ebben a sorrendben 😊 Valójában nem éreztem, hogy különbözött volna a 2-4 hetes utazásaimtól, csak tovább tartott és így jobban kimosta az agyam.

A stressz mentesítés valóban működött és meglehetősen jó mentális és fizikai állapotban érkeztem haza, ez sajnos már a házamba belépve elmúlt. A birtokra barátok vigyáztak, akik 8 hónapig laktak ingyen a kecóban nem kevés bérleti díjat spórolva, cserében 5,5 hónapig az állatkáimat kellett ellátni. Két dolgot kértem, hogy a kutyámat vigyék el dokihoz februárban és olyan állapotban adják vissza a házam ahogy beköltöztek. Zil végül április közepén jutott el orvoshoz, de akkor már csak napokon múlt hogy nem halt meg.. indulás előtt voltunk dokinál, ahhoz képest -10 kg, szerencsére már hízott és jobban van, örök hálám a Zsuzsinak és Editnek a budaörsi Vetlaborban, hogy a legyek által már beköpött kutyám megmentették.  Megérkezéskor a hátizsákomat sem tudtam kipakolni mert Rékáék nem kezdtek el időben csomagolni és még pakolás, kiköltözés közben voltak, minden de minden felület tele pakolva a cuccaikkal. Kitakarítani is csak komoly hiányosságokkal sikerült. Értem én, hogy mindenkinek más az igényszintje ezért kértem többször, hogy ugyan olyan állapotban kapjam vissza a házam, mert nálam a takarításba a portörlés, ablak pucolás, a sarkok kiporszívózása stb is beletartozik. Így aztán több napom ment rá, hogy elfogadható állapot legyen és az otthagyott félévnyi port, koszt, szemetet stb eltűntessem és az elpakolt cuccaimat végre elő tudjam szedni. Ezekkel nagyjából végeztem, de ahhoz hogy befejezzem a blogot most jutottam el..

A hazaérkezés szokás szerint kultúrsokk volt, minden dimenzióban – ahogy az emberek egymással bánnak legyen az közlekedés, kommunikáció, vagy bármilyen felület; az árak (lassan bárhol olcsóbb a kaja, étterem, közlekedés stb. mint Magyarországon); várom hogy ha valakire rámosolygok vagy köszönök azt viszonozzák; a WC papírt még mindig a szemetesbe akarom dobni; állandó kilométer hiányom van így Budapesten is gyalog járok pl Budapest Parktól séta a Nyugati térre; bár itt egy nyelvet beszélünk néha úgy érzem ott kézzel lábbal mutogatva is jobban megértettek; elővehetem a mobilomat az utcán és nem kell folyamatosan az értekeimet figyelni; van a tojáson és babos rizsen kívül is reggeli; viszont az avokádónak és mangónak megint nincs íze; bármikor ehetek tejfölt (és eszem is); 8 darabnál több pólóból válogathatok és bár vehetnék fel a túra szandálon kívül más cipőt is, ezt még nem ugrottam meg, csak másik Keen-t használok; a saját macskámmal alszom el nem a hostel-től lízingelttel; Afrikán kívül honvágyam van egy másik földrész után – hiányzik a patagóniai vadon, a valódi utazós hostelek hangulata, a dzsungelek, és vulkánok látványa..

Mindenesetre az utazás utáni depresszió kezelésére már elkezdtem nézegetni hova kellene menni legközelebb… Szerencsére Bhutántól Gabonon át a DPRK-ig hosszú a lista.

Statisztika és más…

>4000 óra vagyis 168 nap, azaz 24 hét alatt összesen megtettem több mint 70.000 km-t…

Szóval 168 nap – soknak tűnik, de egy ekkora földrészen épp a fő látnivalókra elég, ennél sokkal mélyebben is el lehet ezekben az országokban merülni. Viszont legalább tudom hova szeretnék visszamenni és mivel a legfontosabb látványosságok megvoltak, lehet majd turista csapáson kívül nyomulni.

Bár kevesebbet terveztem repülni, de részben a biztonsági helyzet változása (Ecuador), a látogatók miatt megváltozott itiner (Judit miatt a Female Yetis program átszervezése) és a plusz ország (Nicaragua) miatt végül 53ezer kilométert sikerült, ehhez 3 levél Deadalon fogyott a 23 repülő út alatt. Ez volt a legnagyobb költségtétel ~ 1,5 M forint.

Összesen több mint 250 órát buszoztam a csirkéstől a luxus cama kivitelig mindennel, megtéve több mint 15.000 km-t.

Kinyírtam egy túrabakancsot és elkoptattam egy túraszandált, összesen 1250 kilométert gyalogolva (ez nem sok ám, thru-hiker barátaim pl.: Camino Steve napi 35-50 km tol heteken hónapokon át)

Komoly zombie képzés volt a 16 éjszaka, amit repüléssel vagy éjszakai buszon és nem ágyban töltöttem. Az ágyakról annyit, hogy 53 különböző szálláson aludtam, azaz átlagosan 3 éjszakát töltöttem egy helyen (a slow travelt még gyakorolnom kell, de nekem ez nem fárasztó és pl.: Ecuadorban félhalottan két hányás között is hibátlanul bepakoltam a hátizsákomat).

Belefértem a tervezett keretbe, de lehetett volna költséget csökkenteni ha nagyon akarom…

Aludhattam volna többet dormitóriumban, de a 8 ágyas koedukált alvás azért nem a minőségi pihenésről szól, feltéve, hogy valaki nem süket. Az átlag szállás költség 10ezer forint körül volt, kivétel a Guyanák, ami rohadt drága ott 25ezer. A 10ezres limitbe volt, ahol csak az említett dormitórium emeletes ágyán a felső szint fért bele (Patagónia főszezonban – itt a sátor amúgy jó alternatíva, de akkor cipelhettem volna végig a többi országon), és volt, ahol luxi AirBnB medencés lakás (Bolívia). A nyugodt alvás érdekében próbáltam a party hosteleket kerülni – ha azt írják visszajelzésnek egy helyről hogy túl sok a szabály a hostelben, nincs atmoszférája vagy németes a tulaj az ebből a szempontból jó jel..

78 alkalommal Ubereztem, átlagosan egy fuvar 2450 Ft volt, taxis menet 25 db és pont a duplájába került. Ennek egy részét ki lehetett volna váltani a városi tömegközlekedéssel, de biztonsági szempontból, főleg éjszaka a nagyvárosokban jobb az Uber és időt is spórol az ember, ha nem 3 átszállással jut A-ból B-be.

A legtöbbet az éttermezésen lehetett volna megtakarítani, de az is látszott, hogy szignifikánsan többet költöttem mikor látogatóm volt. Nekem kevésbé van erre igényem, mikor egyedül nyomtam simán elvoltam a forró vizes tésztán és más közértes kajákon. Összesen 71 étterem volt a látogatókkal töltött 45 nap alatt (M.Judit, V. Gabi). A maradék 123 napomra jutott 72 étteremben evés. Legolcsóbban Paraguay-ban lehetett átlag 1500 Ft, Bolívia, Brazília, Kolumbia 3300-3900 Ft, de pl Panamában 8000 Ft, Chilében 6200 volt az átlag. Emellett közértben összesen 250ezer forintot költöttem.

Spórolás lehetett volna ha kihagyom a drágább programokat – ha Guayanaban nem repülök el a Kaieteur vízeséshez (325$), de akkor meg minek mentem oda.. ha Argentínában nem sétálok a Petito Moreno gleccseren (230 $) vagy a pingvinekkel (160 $). Az átlag programonként egyébként kb17.000 Ft volt.

Megspórolhattam volna a mosást, ha magamra mosok, de sokkal egyszerűbb volt profi helyen mosni és szárítani 11 alkalom 25ezer forint – igaz, közben direkt olyan AirBnB-kbe mentem, ahol volt mosógép mert ott a felszerelést is ki tudtam mosni, ráfért pár havonta.                                               

Az Airalo e-SIM (1 évig érvényes 124 országos Discover 20 GB és külön a Guyana illetve Suriname) nekem bevált, 30.000 Ft volt, de minden országban tudtam azonnal kommunikálni ahogy megérkeztem és nem kellett a SIM kártya beregisztrálással szórakoznom. Bár biztosan többe került mintha mindenhol helyi SIMet veszek.

Volt biztosításom, az első 3 hónapban a Revolut metal kártyámat használtam erre, aztán kötöttem a SafetyWingsnél egy vagyonért a következő 3 hónapra, szerencsére egyikre sem volt szükségem. Bankolni egyébként csak Wise (Visa) és Revolut (MC) kártyát vittem, fizetésre az előbbit, pénz kivételre az utóbbit használtam. A költségek 20%-át fizettem cash-ben, és készpénzben értelme csak USD-t vinni volt. A költéseket a TravelSpend applikációban írtam, a végén szuper statisztikáim lettek.

A betű függésem 53ezer forintba fájt, 20 darab új e-bookot (és egy csomó régit) olvastam ki a Kindle-n, lehet TV-zni olcsóbb lenne, kár hogy több mint 30 éve egyáltalán nem nézem..                         

Nem csak olvastam, a blogot szinte minden nap írtam, az eredmény ezzel együtt 29 bejegyzés, ha Calibri 11 pontos betűvel keskeny margóval kiprintelné vki mazochista 67 oldal lenne (de az erdők miatt ne tegyétek), 48 000 szó és több mint 314ezer karakter..

Aki mindent elolvasott – nem hiszem, hogy van ilyen – jelentkezzen kisértékű ajándékot kap 😊 (de természetesen csak egy multiple choice teszt sikeres kitöltése után)

Tovább az eredeti oldalra!