MagányosBolyongó / 2024. március 25., hétfő

Dél - Amerika 20. rész Ecuador folytatás

Az órám ma se dicsért meg a rendszeres alvás okán, de muszáj volt hajnalban kelni, hogy a reggel 6 órás busszal visszamenjek Quito-ba (5$), mert meg akartam még nézni a Guayasamin múzeumot és a házát. A busz a minden bokornál megáll, fel-le ugrálnak árusok, utasok típus volt, 4 óra kellett a 200 km-hez, szerencsére csak a kis hátizsák volt nálam, nem kellett aggódnom mikor tűnik el a cuccom. Kivételesen tiszta idő volt, így tisztán látszott a 6.263 m magas, havas Chimborazo (a föld középpontjától mérve, mivel gyakorlatilag az egyenlítőn fekszik, ez a legmagasabb pont).

A déli buszos pályaudvarról nem igazán lehet Ubert hívni, ugyh elveim ellenére taxiztam, nyilván szokásos átverés és dupla ár (8$). A hostelben végre ittam egy kávét, leraktam a motyót és Ubereztem a múzeumhoz.

Guayasamin (1919-1999) Ecuador leghíresebb festője és műgyűjtő volt, a házát az országnak adományozta és az is múzeum. A házat a tesó tervezte, hatalmas, csodás kilátással a városra, pálmafás kert medencével, meg egy fenyővel, ami alá el van temetve a festő és a legjobb barátja. A házban jók a terek, jó a berendezés és tele van pre-columbiai és koloniális gyűjtemény tárgyaival, de mondjuk lehet is, ha az embernek csak a hálószobája >60 nm. A házát csak vezetéssel lehet megnézni, nos tök egyedül voltam erre. Van vele pár videó amin nyilatkozik, ezek nagyon jók, a képei alapján nem gondoltam volna, hogy alapvetően egy pozitív ember volt. A házban és mellette a múzeumban (ott is én voltam az egyedüli kuncsaft) van jó pár festménye, sok olyan, amit úgy kellett visszavásárolnia. Huacayñán volt az első (103 kép) sorozata, amit 2 év latin-amerikai utazás után festett az indián, fekete és mesztic szenvedésről. A harag kora a háborúkról és elnyomásról, a Gyengédség az Anyákról szól, de ez sem vidám. Van egy fal, ahol Guayasamin van lefotózva híres emberekkel – Castro-tól kezdve van pár véresebb kezű diktátor is képeken, szóval érdekes. Festett egy csomó ismert emberről portrét, az egyiket videon is meg lehetett nézni, hogy készült zöldben a cigiző Paco De Luciáról, zseniális. Van egy jó portré Mercedes Sosa-ról is, a guide csaj totál kiakadt hogy tudom ki az, meg kellett mutatnom hány albuma van a telefonomon..

Aztán vissza Uber a Secret Garden-be, végre ettem és kihasználtam a mosodát. Közben már el kellett kezdenem a kolumbiai szállásokat, programokat leszervezni, bár erre a szakaszra újabb látogatóm érkezik Miradonna Gabi személyében – azért vicces, hogy nagyobb forgalmam van Dél-Amerikában látogatókból, mint SzSzMiklóson.

Másnapra leszerveztem egy túrát a Cotopaxi vulkánhoz, ez a második legmagasabb hegy Ecuadorban az 5.897 méterével. Erős kitörései a 18-19. században voltak utoljára, akkor a lahárok (iszap áradat kőtömbökkel stb) pár óra alatt elérték a több mint 100 km levő a Csendes-óceánt. Mivel aktív vulkán és 2015-ben elindult egy kitörési folyamat, állandó megfigyelés alatt áll, és az utóbbi 2 évben is pöfögött ezért a csúcsára emiatt nem lehetett felmenni, de a menedékházig igen.

A terv az lett volna, hogy busszal fel a parkolóig (4600 m) aztán séta a menedékházig 4864 méterre. Már amikor a busszal elindultunk Quitoból meg kellett kérnem a guide-ot hogy cseréljünk helyet mert a sofőr olyan szarul vezetett hogy indult a motion sickness, aztán megállítunk reggelizni ahol kaptam (egy utólag már gyanús) szendvicset, majd tovább a nemzeti parkba. A parkolóig főleg földút, de rettenet minőségű, a busz méteres kilengésekkel oldalra a sárban valahogy felküzdötte magát, de finoman szólva ekkor már nem voltam jól. Azért elindultam a hóban felfelé egy pár kanyart, ennek annyi értelme volt, hogy egyenletesen tudtam répát ültetni lefele menet a vulkán oldalába. A guide persze meg volt róla győződve, hogy magashegyi beteg vagyok, hiába mondtam, hogy semmi magashegyi tünetem nincs, mert hetek óta 2.600-4.600 méteren vagyok, de de…  Főleg, hogy a magashegyi tünetek javulnak, ha az ember lemegy, hát én nem javultam, sőt. A hostelben próbáltam aludni, ebből pár óra „hánykolódás” lett, a Deadalon se maradt meg bennem, semmi… Közben hidegrázás, minden csontom fájt, ment fel a lázam, ebben az állapotban éjfélkor indulás a reptérre. Szerencsére ez a sofőr legalább jól vezetett.

A hajnali reptéri műsor amúgy sem a kedvenc programom ilyen állapotban meg egyenesen állatkínzás volt. Vettem egy Gatorade-t, hogy vhogy hidratáljak amíg becsekkolok, persze ki akarták dobni az átvilágításkor, 4$ volt ugyh megittam egybe fél litert… Szerencsére amíg a Vámpírral beszéltem telefonon elterelte a figyelmemet és ez bent maradt, utána már a Deadalon is és reggel 6-kor megérkeztem Bogotába. A reptérről Uber a hostelbe, ahol bár early check in-t kértem, szoba csak délután 1-re lett. Addig beteg zombie-t játszottam és barátkoztam a hostel Tokyo nevű kölyök macskájával, aztán végre tudtam aludni pár órát..

Valószínűleg a rafting közben lenyelt folyó víz tett be, de mindenképp tudom színesíteni egy újabb hánytatott életmód sztorival a következő Járatlan Utakon Fesztivál fosos-hányos kerekasztalát :-)

Az ecuadori helyzetről akartam még írni röviden:

Gazdaságilag főleg olajból él, de emellett a világ legnagyobb rózsa termesztője és elsők között van banánban, kakaóban is. Rózsában lenyomták Kenyát és Kolumbiát is, bár merre jár az ember hatalmas méretű virágos melegházakat lát. 2007–2017-es között elég jól ment nekik gazdaságilag, de aztán a kormányok által elrendelt megszorító intézkedések recesszióba taszították a gazdaságot már COVID előtt, nőtt a szegénység és az egyenlőtlenségek pedig tovább súlyosbodtak, és ezzel együtt a bűnözés is.

2024 január 9.-én fegyveresek rontottak be és lövöldöztek élő adásban a guayaquil-i TV stúdiójában, miközben ezzel párhuzamosan az ország két legbefolyásosabb drogbandavezére megszökött a börtönből. És ez csak az erőszak hullám egy része - a mexikói és kolumbiai kartellekhez köthető csoportok a kábítószer-kereskedelmi útvonalakért és a terület feletti ellenőrzésért harcolnak évek óta Ecuador területén.  Erre válaszul Noboa elnök rendkívüli állapotot hirdetett és gyakorlatilag a hadsereg számára kilövési engedélyt adott az országban működő 22 kábítószer-kereskedő bandára. Ezen a ponton kissé bizonytalanná vált, hogy egyáltalán be tudok/akarok-e jutni az országba. Arról nem beszélve, hogy azóta a Kolumbiával vagy Peruval közös szárazföldi határátkelőhelyeken keresztül az országba belépő külföldi állampolgároknak be kell mutatniuk a büntetlen előéletet igazoló, Apostille tanúsítvánnyal hitelesített papírt – vagy repülővel kell érkezni. Végül úgy döntöttem berepülök, de rövidebb időre és maradok a főváros kevésbé zűrös környékén. A fővárosban látott meglehetősen erős rendőri, katonai jelenlét ellenére látszólag nyugi volt mindenhol, ehhez képest ahogy kirepültem vasárnap hajnalban holtan találták Ecuador legfiatalabb polgármesterét, akit tanácsadójával együtt lőtték agyon egy autóban Manabí tartományban…

Tovább az eredeti oldalra!