Valamerre / 2021. július 25., vasárnap

Dalmácia (2021)

Az utazási szokások napjainkban igencsak megváltoztak a Covidnak köszönhetően. Én is azon emberek táborát erősítem, akik lehetőségeikhez képest minél több országba próbálnak eljutni, hogy ezáltal megismerjék az adott hely nevezetességeit, kultúráját és mindennapjait. Sajnos eltelt úgy egy év, hogy mindezek csak vágyak, álmok maradtak és a többséghez hasonlóan mi is itthon (vagy még itthon sem) mozdultunk ki. Nemrég azonban ismét útra keltem és Horvátországba utaztam. Igaz, voltam már párszor az országban, de rengeteg a látnivaló, ami eddig kimaradt. Valamint idén is ide volt a legegyszerűbb eljutni a korlátozások miatt.

A beutazási feltételeket nem fogom részletezni, gyakran változnak, mindig a konzulátus oldalán szereplő dolgokat kell betartani:

https://konzuliszolgalat.kormany.hu/europa-utazasi-tanacsok?horvatorszag

Aki már olvasta pár blogomat, tudhatja, hogy nemcsak családdal, barátokkal, hanem egyedül is szoktam utazni, most is így tettem. Tekintettet arra, hogy ne legyek túl sokat távol a gyerekektől (2 és 4 évesek) és busszal is megközelíthető legyen a hely, a választásom Dalmáciára esett. Szerencsére egy internetes nyereményjátékon még korábban nyertem 3 db retúr jegyet bárhová a Flixbus hálózatán belül, így az árakat sem kellett néznem. Az útvonalam a következő volt:

• Egyik éjszakai járattal elutaztam Budapestről Splitbe, ahová másnap reggel megérkeztem. Aznap ott voltam, fürödtem, nézelődtem, szállást foglaltam.


• Másnap reggel áthajóztam Dubrovnikba és estig ott időztem.


• Végül éjszakai járattal elutaztam Zágrábig, ahová reggel érkeztem meg, egy kis átszállási idő után pedig folytattam az utamat Budapestre.

Odafelé péntek éjjel a határnál 2 órát időztünk. Természetesen van a buszoknak külön sáv, csakhogy amikor odaértünk, állt előttünk másik 28 busz. Ez van, turnusváltás volt, meg úgy egyszerűen nyár, sokan mennek arra. Viszont a kötelezően kitöltendő regisztrációt (https://entercroatia.mup.hr/) nem csinálja meg előre mindenki, így nekik helyben kell azt megtenni, ami sok időt vesz el és ezáltal mások várakozási idejét is növelik. Bosszantó az ilyen.

Végül másnap reggel egy órás késéssel, de rendben megérkeztünk Splitbe. Szerencsére nem túl nagy a belvárosi rész a látnivalókkal, ezért is választottam egy napra. Egyébként Horvátország második legnagyobb városa és Dalmácia megye igazgatási és gazdasági központja. A buszmegálló a kikötőnél található és gyakorlatilag a belváros szomszédságában van, így egyből elindultam a városba kávézót keresni.

A belváros egy részét a jó néhány utcát, épületet és teret magába foglaló Diocletianus-palota tölti ki, mely a világörökség része. A palotát Kr. u. 300 körül a névadó római császár építtette, aki Splittől nem messze, Salonában született és élete utolsó éveit visszavonulva itt töltötte. Ez a hely 4 kapun át (arany, ezüst, vas, tengeri) közelíthető meg. A palota eredetileg így nézhetett ki (kép forrása: https://www.horvatorszaginfo.hu/helyek/split/a-diokleciansz-palota):

Én az Ezüstkapun mentem át először, aminek környékén piac található, ahol többnyire zöldségeket, gyümölcsöket, ruhákat és szuveníreket árulnak.

Ezután a belső részen bolyongtam. Szűk, labirintusszerű utcák követték egymást, még végül az Aranykapun át kimentem és megpillantottam Nini Gergely szobrát. A 10. században élő püspök arról lett híres, hogy tagadta a pápa hatalmát és az egyházi szertartásokat nem latinul, hanem horvát nyelven tartotta. Mint a legtöbb szoborhoz, ehhez is köthető babona: ha megsimogatod a nagylábujját, akkor szerencséd lesz. Nyilván én sem hagytam ezt ki, nem kísértem a sorsom.

Visszatértem a palota területére, sétálgattam, végül a főtéren kötöttem ki. Itt ittam egy kávét, kicsit szusszantam és megállapítottam, hogy ez egy tipikus, hangulatos városközpont, városházával, szépen karbantartott épületekkel, kávézókkal, éttermekkel. Én mondjuk szeretem az ilyeneket, jó volt itt üldögélni és csak úgy bámulni az embereket. 

Kávé megvolt, jöhetett végre a strand. Nem így terveztem, hogy városnézés is lesz egyből, de tényleg egy helyen van minden. Elsétáltam a főutca (Marmont utca) előtt, átvágtam pár utcán, végül a Riva tengerparti sétány és kikötő érintésével eljutottam a város egy kevésbé központi strandjára. Úgy terveztem, hogy a délelőtti fürdőzés nem a belvároshoz legközelebb eső homokos strandon lesz, hanem kipróbálok egy távolabbi, nyugisabbat. Körülbelül 20-30 perc séta után megérkeztem végül az Obojena beachre. 

Ezen a részen a víz nagyon szép, tiszta, a part kavicsos, viszont árnyék és büfé nem sok van, erre fel kell készülni. Meglepő módon sok gyerekes családot láttam, pedig azt gondoltam, hogy nekik inkább a közelebbi, homokos part a favorit. Végre én is átöltöztem és csobbantam egyet. Hihetetlen kánikula volt, nagyon jól esett a hűs tengerben ringatózni. Nem is csináltam pár órán át semmi mást, csak pancsoltam és a parton pihentem, ettem, ittam.

A jóleső semmittevés után besétáltam a belvárosba, ettem egy fagyit, majd elfoglaltam a szállást és ott is pihentem egy kicsit. A hosszú buszozás és a délelőtti városnézés, fürdés után kellemes volt egy kicsit a szobában pihenni, de természetesen hajtott a vágy, hogy minél többet lássak a városból, így délután ismét elindultam. Először beültem egy étterembe egy késői ebédre (vagy korai vacsorára), majd a palota területét jártam be jobban.

A leglátványosabb rész a Peristilium, ami egy korinthoszi oszlopokkal körbevett udvar. Ez anno protokolláris hely volt, itt fogadta alkalomadtán a császár a vendégeit. Egyébként, ahogy megfigyeltem, most is eléggé kedvelt találkahely. Közvetlenül mellette található a Szent Duje székesegyház, Diocletianus egykori mauzóleuma, ahol a VII. században a szarkofág sajnos az avar-szláv támadások során megsemmisült.

Tovább sétálgattam a palotán belül, gyönyörködtem az utcákban és épületekben. Természetesen a Riva tengerparti sétányon való korzózás és a szokásos szuvenír vásárlás sem maradhatott ki. Jó volt csak úgy bolyongani céltalanul és magamba szívni a város hangulatát.

Késő délután megcéloztam a városi homokos strandot. Még mindig nagyon meleg volt, ismét jó volt a vízben felfrissülni. Korábban azt olvastam Splitről, hogy a hajóforgalom és a város közelsége miatt nem a legszebbek itt a strandok. Délelőtt nem ezt tapasztaltam, azonban itt ez teljes mértékben igaznak bizonyult. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy a part volt inkább kiábrándító a rengeteg szemét miatt, erre oda lehetne figyelni. Úgy kellett a törölközőnek helyet keresni, hogy ne a rengeteg cigicsikkre telepedjek le. Láttam olyat is, hogy egy anyuka három gyerekkel kijött a vízből, leültek a plédjükre és elkezdett dohányozni a hamut a homokba szórva, majd a csikket is oda helyezve. Fél perc sem telt el és a gyerekei már ugyanabban a homokban fetrengtek, abszolút nem zavarta őket. Nem is voltam itt sokat, kicsit megmártóztam, de a parton pihengetés helyett inkább vettem egy bureket és sört, visszamentem a szállásra és ott vacsoráztam. Korán lefeküdtem aludni, úgy is fárasztó nap volt mögöttem.

Másnap reggel korán keltem, mivel 7:40-kor indult a hajóm Dubrovnikba. Őszintén szólva az volt az előzetes tervem, hogy második nap a közeli Zadarban leszek, viszont a hazafelé jövő buszok menetrendje sehogy sem tetszett, mivel kora délután már indult volna haza és az éjszaka közepén pedig lett volna egy átszállás Zágrábban. Letettem inkább erről a tervemről és a választásom Dubrovnikra esett. Onnan csak este kellett visszaindulnom, így több időt tudtam a városban töltenem, a zágrábi átszállás meg már reggelre esett, így nyugodtan tudtam éjjel egyhuzamban pihenni a buszon.

A hajózási ötlet azért is tetszett, mert ugye nem minden nap teheti azt meg az ember. Az út 4 és fél óra volt, az egész délelőtt ezzel telt, viszont szuper program volt órákon keresztül csak bámulni a tengert, a közeli partokat és a hatalmas hullámokat. Volt pár köztes megálló, ahol kikötöttünk, le- és felszálltak az utasok. A hajó maga nagyon tiszta és modern volt, sok helyen volt az üléseknél konnektor, ami azért jól jött és persze a mosdókat és a büfét is lehetett használni. A reggelimet így hajókázás közben fogyasztottam el a tengeren ringatózva. A jegyet előre megvettem még itthon 240 kunáért (kb. 11.600 Ft), ezen a honlapon fent van minden szükséges információ (menetrend, árak, foglalás): https://www.krilo.hr/en/

A dubrovniki kikötő már messziről látszott a háttérben felbukkanó Franjo Tuđman híddal. Kikötöttünk és egyből a közeli (kb. 10-15 perc gyalog) autóbusz pályaudvarra mentem. Megnéztem, hogy este honnan fog indulni a buszom, valamint a cuccaim nagy részét betettem a csomagmegőrzőbe (5 kuna/óra). Mondjuk elég nehézkesen ment, mivel senki nem volt a csomagmegőrző ablakánál. Ott üldögélt viszont egy rendőrnő, ő mondta, hogy menjek ki és valakinek szóljak, hogy jöjjön be segíteni. Azt már nem tudta megmondani, hogy kinek. A kinti részen található információs pultnál egy férfi csak annyit mondott a kérdésemre, hogy valóban van bent csomagmegőrző, ott tudnak nekem segíteni. Mondtam, hogy nincs ott senki , erre mondta, hogy akkor ő fog bemenni. Így is lett, de nem értettem, hogy miért nem egyből ez volt a válasza. Ezután gondoltam, hogy bebuszozok az óvároshoz, mert gyalog messze lett volna. A pályaudvaron ki is van írva az 1-es megállónál, hogy melyik járatok közlekednek oda, viszont kicsit becsapós volt, mert nem onnan indulnak, hanem ki kell menni a kerítésen kívül és egy ottani buszmegállóban kell várni a menetrendet távolról sem ismerő buszt. Nagy nehezen aztán megérkezett egy, vettem a sofőrtől jegyet (15 kuna, előre megvéve 12 kuna) és végre úton voltam az óvárosba. Sajnos mindez elég sok időt elvett tőlem, de így is maradt még 8 órám a városnézésre és strandolásra.

A történelmi városfalak már messziről látszottak, végre megérkeztem. Azt előre szeretném leszögezni, hogy egy részt sem láttam (még) a Trónok harca c. sorozatból, amit nagyrészt itt forgattak és ezért rengeteg műkedvelőt vonz. Én tényleg az egyedisége és szépsége miatt kerestem fel az óvárost. A busz a Pile kapunál tesz le minket, csak be kell sétálni és máris elénk tárul a Stradun, azaz a széles sétálóutca és a 16 oldalas Onofrio ivókút, mely a vízvezeték része, de volt idő, mikor a város egyetlen ivóvízvételi helye volt.

A főutca mentén rengeteg üzlet és étterem kapott helyet, nem volt gond azzal, hogy hol ebédeljek, kiválasztottam egyet, ahol ettem, ittam és megpihentem. Ezután a sétány legvégén található látnivalókra vetettem egy-egy pillantást, amik tényleg csak pár lépésre helyezkednek el egymástól. Egyik ilyen épület a mutatók nélküli Óratorony, ami tulajdonképpen egy napóra. Másik látványosság a Szent Balázs templom, ami a város védőszentjéről kapta a nevét. Ehhez egy legenda köthető: 971 február 2-án éjjel három velencei hadihajó közelített a városhoz, hogy vizet vételezzenek. Egy paraszt beszaladt a Szent István templomba és egy szerzetesnek elmondta, hogy a velenceiek nem vízért jöttek, hanem el akarják foglalni a várost. Hozzátette, hogy mindezt Szent Balázstól hallotta. A helyiek a hír hallatán fegyvert ragadtak, a velenceiek pedig inkább tovább hajóztak. Egy másik legenda pedig a szomszédos katedrálishoz köthető: 1192-ben Oroszlányszívű Richárd a Dubrovnikkal szemközti, Lokrum szigeten hajótörést szenvedett. Akkor megfogadta, hogy ha túléli, akkor egy hatalmas templomot épít. Így is tett annyi különbséggel, hogy nem a szigeten építette azt fel, hanem itt. Végül az itt található Sponza-palota és Rektori-palota következett, figyelemre méltó, szép árkádos épületek.

Most már tényleg csak arra vágytam, hogy csobbanjak egyet a tengerben, ezért kimentem az óvárosból és megcéloztam a közeli Banje strandot. A kavicsos-sziklás part nagyon szép, de szinte semmi természetes árnyék nincs, napernyőket lehet bérelni. És én még olyat nem láttam, hogy egy strandon a telepített zuhany fizetős legyen. Itt így volt, 2 kunát kellett beledobni az automatába, hogy 30 másodpercig lehessen zuhanyozni. A tenger viszont nagyon jó volt, az eltervezett semmittevést itt is meg tudtam valósítani pár órán keresztül. Az tetszett a legjobban, hogy szép rálátás nyílt az óvárosra, sokáig csak a vízben lebegtem és bámultam azt és a távoli hajókat.

Délután elköszöntem a strandtól és visszamentem az óvárosba és végigsétáltam az azt körülvevő várfalon (200 kuna, kb. 9.600 Ft). Azt tudni kell, hogy a X. századig Dubrovnik egy sziget volt, ekkor temették be a mai főutcát és ezáltal csatlakoztak a szárazföldhöz. Ezután az 1667-es földrengés, majd a délszláv háború (1991-2001) is komoly károkat okoztak a városban, azonban mindig újjáépítésre került. A városfal viszont mindig is védelmi célt szolgált, ez Európa egyik legkomolyabban védett létesítménye.

A majdnem 2 km hosszú városfal végigjárása tényleg kihagyhatatlan, megéri kifizetni a belépő árát. Innen a legjobb a rálátás a városra, az 5 bástyára és 17 toronyra. Állítólag Covid-mentes időben itt sem lehet mozdulni a tömegtől. Most viszont annyira kevés a turista, hogy voltak hosszú percek, amikor senki sem volt a környékemen. Annyira mondjuk én ezt nem bántam, tülekedés nélkül tudtam élvezni a kilátást. Van pár büfé is fent, hogy ha megszomjaznánk, akkor borsos áron tudjunk frissítőhöz és egy kis légkondis helyhez jutni.  

Ezután már csak a lenti részen sétálgattam egy kicsit. Vettem pár szuvenírt meg enni, innivalót a hazaútra, valamint beültem egy étterembe még vacsorázni. A főutcáról nyíló szűk, kis utcákban jó volt még egy utolsót bolyongani, viszont este 9-kor indult haza a buszom, így időben kimentem az óvárosból és visszabuszoztam az autóbusz pályaudvarra. Arra kell figyelni, hogy a helyi busz ugyanabból a megállóból (tehát nem az út túloldalán lévőből) indul vissza, jegyet az ottani újságárusnál is lehet venni. 

Ezzel véget ért a kis kiruccanásom. Hazafelé minden rendben volt az úton és a határnál is. Mondjuk a Dubrovnik-Zágráb buszút eléggé szerpentines volt, elég gyorsan is mentünk. Nem állítom, hogy ez volt életem legjobb buszon pihenése, de a célnak megfelelt. Pár perc erejéig Bosznia-Hercegovinán is átmentünk, a neumi tranzittal semmi gond nem volt. Be- és kilépéskor ellenőrizték mindenki személyijét, majd folytathattuk az utat. Zágrábban volt másfél órám az átszállásig. Jól esett kicsit mászkálni. Megreggeliztem, kávéztam, vettem még pár dolgot itthonra, aztán végül elindultam haza.

Ez a néhány nap elég volt nekem ahhoz, hogy egy kicsit kiszakadjak az itthoni dolgokból, segített feltöltődni. Összességében szerintem jól választottam úti célt, mindkét város tartogat szép helyeket és érdekes látnivalókat. Bár őszintén bevallom, Split nem annyira nyerte el a tetszésemet, mint ahogy elképzeltem, de egy napra megfelelő volt az is. Sokan azért választják inkább ezt a települést a nyaralásuk helyszínéül, mert innen könnyen lehet csillagtúra szerű kirándulásokat szervezni. Dubrovnik felkapottságáról pedig szerintem nem kell semmit sem mondanom, de az biztos, hogy ha valaki látni szeretné, akkor érdemes mostanában felkeresnie, amíg újra nem árasztják el az emberek annyira, hogy mozdulni se lehessen.

Horvátország pedig továbbra is a magyarok kedvence, nemcsak a közelsége és a tenger miatt, hanem mert tényleg vannak szép látnivalók. Biztosan fogok még én is ide utazni és új helyeket felfedezni, akár egyedül, akár a családommal. Én eddig Zágrábban, Opatijában és Rovinjban jártam, jó szívvel ajánlom ezeket a helyeket, írtam róluk korábban blogot, azokban részletezem a látnivalókat:

Opatija (Abbázia): https://valamerre.blog.hu/2016/08/14/opatija_121

Zágráb: https://valamerre.blog.hu/2019/08/30/zagrab_892

Rovinj: https://valamerre.blog.hu/2020/07/12/rovinj_615

 

 

 

 

 

 

Tovább az eredeti oldalra!