Általában úgy tekintek magamra, mint egy fizikailag és szellemileg jó állapotban lévő ötvenesre, aki felveszi a modern kor elé dobott kesztyűjét. Kitalál, tájékozódik, szervez, foglal, utazik, jól érzi magát – elboldogul mindennel, lelkesen és jókedvűen. Aztán Barcelona beint, a hízelgő kép szertefoszlik, a felismerés mellbe vág: végérvényesen és visszavonhatatlanul boomerré váltam.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: