Hobbim az utazás / 2022. április 10., vasárnap

2. nap: Lima

2021. október 17.

Az útra 2 fényképezőt hoztam (egy kicsi kompaktot, illetve egy objektívest, de ahhoz képest szintén kis méretűt), illetve egy telefont. Eredetileg csak a fényképezőket akartam használni fényképezésre, de ott Limában vettem észre a hotelban, hogy az objektíves gépem nem működik, teljesen fekete a kép. Sajnos fölöslegesen megutaztattam és ezért is van sok homályos, nem jól sikerült kép. Mielőtt az ember elindul egy utazásra nem árt kipróbálni a kütyüket, hogy működnek-e.

Lábjegyzetként írom, hogy garancián túli fényképező javításra a Megapix Fotószervizbe érdemes menni. Előtte elvittem két másik szervizbe is a gépet, ahol halvány lila gőzük nem volt arról, hogy mi lehet a baja, ők meg már pár e-mail váltás után tudták, hogy mi a gond és 20.000 Ft-ért meg is javították.

Limára egy napot terveztem, a történelmi belváros megtekintését. Szállásunk a Miraflores negyedben volt, ahol szintén lehetne sétálgatni, illetve innen nagyon közel van az óceánpart is, de nem akartam sokat időzni a fővárosban. Egyébként Miraflores egy modern, tiszta, nagyon élhető környék, mint akár egy nyugat-európai város(rész). A hotelből Cabify appon rendeltem taxit a történelmi belvárosba. Jó sokat kellett innen menni, kb. 10 km-t. Hatalmas város ez a Lima.

Amit mindenhol tapasztaltunk Peruban, hogy a főtereken és a történelmi belvárosban nagyon ügyelnek a tisztaságra és az épületeket is nagyon szépen karbantartják.

A taxisofőr azt mondta, hogy vigyázni kell azért a városban, illetve később az Inca Trail-en a túravezető is mondta, hogy Lima a második legveszélyesebb város Dél-Amerikában, de itt a történelmi belvárosban egyáltalán nem éreztem magam veszélyben. Nem azt mondom, hogy alaptalan a félelem, óvatosnak kell lenni, de szerintem mindenképp érdemes legalább egy napot Limára szánni, mert ahogy olvastam a fórumokban sokan teljesen kihagyják az útitervből.

Még egy praktikus információ, hogy sim kártyát ajánlatos vásárolni, mert nagyban megkönnyíti az utazást ha van mindenhol internet. Igazából elvileg mindegy melyik szolgáltatót választjuk, én a Bitelnél vettem, mivel azt találtam a főtér közelében. Elvileg nem a Bitelnek a legjobb a lefedettsége, de nekem semmi problémám nem volt vele, mindenhol tudtam használni, ahol jártam.

Mi Limában az alábbi nevezetességeket tekintettük meg:

Plaza De Armas

Lima városát Francisco Pizarro, spanyol hódító alapította 1535-ben. Az új város ez a tér körül alakult ki, a környező négyzetrácsos utcahálózatot a tér oldalaihoz igazítva tervezték, megfelelve ezzel I. Károly spanyol király 1523-ban kelt rendeletének, amely a gyarmatokon alapított városok tervrajzát szabályozza.

Ami nagyon tetszett Limában, az az épületek fából készült balkonjai, amit az alábbi képeken is lehet látni.

Katedrális

1538-ban készült el, majd 1572-ben bővíteni kezdték. 1625-ben felszentelték. 1746-ban a földrengés következtében összedőlt, de hamarosan felújították. A főbejárattól jobbra található kápolnában lévő koporsóban helyezték el Francisco Pizarro hamvait.

Érseki Palota

Az Érsekli Palota a limai érsek rezidenciája és a limai római katolikus érsekség közigazgatási központja. Gyönyörű ez az épület is.

San Francisco bazilika és kolostor

Vallási témájú festményeket és több ezer kötetes könyvtárat tekinthet meg a látogató. Érdekessége, hogy a földalatti folyosók 25.000 elhunyt maradványait rejtik, mert 1808 előtt a limai lakosok oda helyezték halottaikat, mivel nem volt a városban temető.

Casa de Aliaga

A Casa de Aliaga a legrégebbi gyarmati kúria Limában, illetve egész Dél-Amerikában. A ház mai napig az Aliaga család, illetve nekik leszármazottaik tulajdonában van azóta, hogy Franzisco Pizarro 1535-ben átadta a telket Jerónimo de Aliagának. A ház kivülről nem nagy szám, viszont belülről csodálatos. Kicsit nehéz megtalálni, mi is az utca emberét kérdezgettük, de végül valaki megmutatta hol a bejárat.

Santo Domingo kolostor

1540 – 1599-ig épült. Két sírbolt látható a templomban: Limai Szent Róza, Peru egyetlen női szentje, illetve Porres Szent Márton, az Amerikák első fekete szentje. Nekem leginkább a torony tetszett, ahonnan az egész történelmi belvárost be lehetett látni, sőt még a kikötő is látható volt a távolban. Régen innen nézték a helyiek, hogy jön-e idegen hajó a kikötőbe.