Minden napra egy film / 2024. augusztus 26., hétfő

Volt egyszer egy nyár

A nem éppen legjobb tanári kar nyári táborba visz egy csomó gyereket, akiknek megvannak a maguk kis dolgai. Olyan kis semmilyen családi komédia, az ilyen filmekben ismerős elemekkel.

Tulajdonképpen mit kapunk? Szerencsétlen tanárokat, szerencsétlen diákokat, meg egy tábort, amihez senkinek sincs különösebben kedve. De ahogy lenni szokott, majd összeszoknak, és a végére már haza sem akarnak menni. A tanárok meg összekapják magukat, és a személyes szerelmi ügyeik mellett a gyerekeknek is összehoznak pár dolgot. De annyira nem találok benne semmi olyat, ami miatt megjegyezném ezt a filmet…

Az egyik bajom, hogy túlzottan a romantika felé lett eltolva a történet. Mi izgatja a tanárokat? Ki kivel tud összejönni. Még a szakácsuk (!) is szerelmi történetbe bonyolódik a nyár során. Ahogy a lovas oktatójuk is, mellesleg. Az nem teszi viccesebbé, hogy a szerencsétlen táborvezető tanár kb. egész nyáron az új kolléganő után epekedik, akit a végére valahogy fel is szed, de csak azért, hogy a nyár végén búcsút is intsenek egymásnak. Még azon sem tudtam mosolyogni, hogy amikor látjuk 10 évvel később, már az a nő felesége, akit azt hittem, a végére felszed. Hát, ha nem is azon a nyáron, de utána ezek szerint még összekerültek.

Nem csak a tanárok, a kisebb és nagyobb gyerekek között is az a téma, ki kivel járjon. Adott a fiú, aki azon kesereg, hogy ő nem kell egy lánynak sem. De majd a tábortűznél kiderül, milyen jó gitáros és énekes, egyből megváltozik a felállás. De van olyan fiú baráti páros is, akik ugyanarra a lányra hajtanak, és míg az egyik fiú azt hiszi, a barátja neki segít, valójában saját maga udvarol a lánynak a barátja ötleteivel. Így aztán a 12-13, meg a kicsit idősebb gyerekek és a tanárok is főleg ezen a témán pattognak.

Sokkal jobban élveztem, amikor olyasmikkel szembesülnek, mint a megjelenő és aggodalmas szülő, vagy a kiérkező hatósági ellenőrzés. Gyorsan meg is kell hamisítaniuk nem egy dolgot.

Jelennek meg ismerős, valódi tábori elemek is. A sorverseny, a kulturális program, a strand és hasonlók. Ezekkel elég hangulatos lehetett volna, ha nem az emelkedik ki, ami amúgy is uralja a filmet. A szerelmek.

Ami mai szemmel érdekes lehet még a filmen, hogy ez még Omar Sy nagy kitörése előtt készült. Így ő nem is a főszereplő a történetben, hanem a főszereplő tanár egyik embere. Már akkor megvolt a stílusa, és ebben a filmben is kb. azt látja, amit általában látni szoktunk tőle. A főszerepre különben akkor sem tűnik alkalmasnak, ha már később forgott volna. Vincent egyik fő jellemzője, hogy mennyire szerencsétlen és bátortalan. Sy nem éppen ilyen alakokat játszik. Sokkal inkább a nagyszájú vagány az övé, amit itt is alakít.

Nem látványfilm. Leginkább tévés komédiára hajaz, csak éppen az én humoromat nem sikerült eltalálni. Inkább szánnivaló, mint vicces lett a főszereplő és ballépései. Bár, legalább próbálkoznak és nem altesti poénokkal. Most értékeltem ezt is.

A régi táborokra visszagondolva nosztalgikus leginkább, de nem egy nagy szórakozás nézni. Vannak ennél jobb táborozós – nyaralós gyerekes filmek.

Tovább az eredeti oldalra!