Habszivacs Szemle / 2025. február 24., hétfő

The Brutalist (A brutalista), 2024 – kritika

Meg voltam győződve, hogy azért Brutalista a címe, mert Adrien Brody csinál majd valami brutálisat. De nem, a brutalista egy modern építészeti stílus, betonépítészet, ami az 1950-es évek Angliájából indult útnak. Masszivitás és tömbszerűség jellemzi, Le Corbusier művei inspirálták, és az 1970-es évekig volt divatban. Szerintem félelmetesen ronda, mások azonban látják benne a szépséget. Mondjuk a Sanghaji vágóhídban (1933) ha nem tudnám, mi folyik ott, még én is meglátnám a szépet. A kifejezés tehát nem a brutális szóból, hanem,  a francia "béton brut", azaz a nyers betonból származik.

Majdnem három és fél órás film, a felénél – mint a színházban – van egy szünet. Hiába nem a brutális szóból ered a címe, ez bizony brutális film. Nyers és lényegi. De mi a lényege? Annak a plakatív mondatnak a fordítottja, amit mindenki ismer, hemzseg tőle a social media: "Nem a cél fontos, hanem az odáig vezető út." Sokadik hallásra sincs vele semmi baj, de szerencsére minden állítást megkérdőjelezhetünk, ez a modernitás öröksége nekünk, embereknek. Gondoljunk Lászó Tóth (Adrien Brody) életébe. Zsidóként megjárta Buchenwald-ot, az volt a célja, hogy kiszabaduljon, és az Amerikai Egyesült Államokban kezdjen új életet. Mondhatnánk neki ezt a szlogent, útról és célról? Biztosan nem. Az út emberek elgázosításával, elégetésével, megkínzásával, semmibe vevésével telt, pokoli testi és lelki fájdalmakkal. Ez senki számára nem lehet fontos, pedig neki pont ezt az utat kellett bejárnia, amíg elérte a célját. 

Adrien Brody. Jelenet a filmből

Azért olyan hosszú a film, hogy minden fő karakterre legyen idő, hogy hitelesek lehessenek, mit miért tesznek. Vekeng valaki a Port.hu oldalon, miért kellett Mr. Van Buren-nek (Guy Pearce) elmesélnie a nagyszüleiről szóló történetet, mire volt jó. Arra, hogy a karaktert kontextusba helyezhessük, pont ez az izgalmas benne, hogy a gesztusaiból, a szófordulataiból, a hangsúlyaiból következtetéseket szűrjünk le, hogy árnyaltan lássuk a jó és a rossz oldalát is.

1947-1980-ig kíséri a film László Tóth (Adrien Brody) életét. Nem sokkal a náci uralom után vagyunk, a Buchenwaldot megjárt építész-formatervező megérkezik New Yorkba, felesége Erzsébet (Felicity Jones) és unakahúga Zsófia (Raffey Cassidy) azonban Európában maradt. Simán összefuthatna valahol Zofia Maria Biegańska Zawistovská-val, a William Styron regény* lapjairól, ő is pont 1947-ben kerül New Yorkba egy svéd menekült táborból. Unokatestvére Attila (Alessandro Nivola) és felesége egy ideig támogatja Lászlót, egy hazugság miatt azonban megromlik a viszonyuk. Attila karaktere is roppant árnyalt, az a féligáteresztő hártya-típus, aki kizárólag önmagának tud be racionalitást, csak önmaga megy át a szűrön. Mindenki simlis, de az nem baj, hogy Molnárból "Miller és fiai" lett, csak hogy jobban menjen a üzlet. Addig jó fej, míg valaki egyetért vele, vagy tolerálja tapintatlan és erőszakos viselkedését. 

László Philadelphiába költözik, kemény fizikai munkát végez, ingyenkonyhán eszik és hajléktalan szállón él. Találkozik a még New York-ban megismert Mr. Van Buren-nel (Guy Pearce), aki munkát és lakást ajánl neki, ahova Erzsébet és Zsófia is beköltözhet. A munka grandiózus, egy brutalista stílusú komplexumot kell megterveznie a helyi protestáns közösségnek. Elismerés, konfliktusok, verbális, fizikai erőszak, manipuláció és szenvedélybetegség kíséri László életét, és ha van tanulság, akkor az, hogy jelentős problémákkal mindig, minden körülmények között szembe kell nézni, ki kell mondni, akkor is, ha baromian fájni fog mindenkinek.

Protestánsoknak tervez közösségi teret

Az Adrien Brody által játszott karakter elképesztő. Brutálisan őszinte, nem keresi a konfliktust, de beleáll ha kell, meg tudja védeni magát, nem lehet megtéveszteni, karakterfelismerő képessége éppen olyan remek, mint művészi adottságai. Senkinek nem magyarázkodik, olyan méltóság van benne, hogy kiüti a betonfalat. Tud valamit, amit a környezete nem. Tehetséges, elhivatott és tisztességes. Adrien Brody árnyalatokban, mélységében mutat mindent. Egy szemöldökíveléssel, egy félmosollyal, egy grimasszal, egy rebbenő kézmozdulattal, és komolyan mondom, én még ilyet nem láttam. Van idő mindenre, van idő, hogy ezt a szubtilis színészi játékot lássuk, élvezzük, és értékeljük. Ezért tart több, mint három óráig a film. Ezért is. Egy méltóságteljes embert látunk, akit azért aláznak meg, mert zsidónak született, akinek nem jár alanyi jogon a létezés, meg kell érte dolgoznia.

László Tóth és Mr. Van Buren. Tervező és építtető

Hogyan ábrázolja a film ennek az embernek az életét? Sosem hagyják aludni. Valaki bekopog, beordít, kibírhatatlan szituáció, a másik ember semmibevevése. Valaki mindig vállon veregeti, hozzáér, ami hatalmi játszma, és mikroagresszió, mindig az ér a másikhoz, akinek nagyobb a hatalma. Mindig akarnak tőle valamit, ami  mindig annak jó, aki akarja. Ennek az embernek keresztény célokra szolgáló épületet kell terveznie, keresztet, amin átáramlik a fény, az a fény, amit tőle sajnálnak. Olyan keresztény szimbólumot kell a magasba emelnie, ami semmit sem tett érte, amikor halálos veszedelemben volt. Tolerálják, nem természetes a létezése. 

Erzsébet is megérkezik Philadelphiába. Felicity Jones és Adrien Brody

A protestáns közösség feje Mr. Van Buren jelleme egyrészt az életút narratíváján keresztül jelenik meg, másrészt elszólásokon, figyelmetlenségeken keresztül, és akinek az igazi arcát már a film elején sejtjük, de mint minden ember, ő is összetett, nemcsak ördögi. László a tervezéskor felveti, lehetne medence, mire Mr. Van Buren: "Nem tudok úszni." Önzése azért kis tételben is jelentős. Guy Pearce azonban zseniális, ez a legkevesebb, amit a színészi teljesítményéről mondhatunk. Van egy jelenet, amelyhez hasonlót sok filmben láthattunk már: gazdagék piknikeznek. Van benne valami groteszk, bár önmagában a helyzetben nincs semmi különös, a viselkedésüktől lesz elviselhetetlen. Olyanon nevetnek, kacagnak vagy hahotáznak, amiben semmi vicces nincs, de ők dőlnek a röhögéstől. Mi olyan mulatságos? Semmi. Olyan, mint a rossz ízlés, kell hozzá a társadalomtól való hermetikus elkülönülés, ami kificamodott értékszemléletet szül.

Golden Globe a legjobb filmdrámának

A brutalista experimentális film, mint annak idején a Saul fia (2015), csak másképp, nem az operatőri munka innovatív, hanem a zene, mely a dialógusok alatt is szól, atonális és tonális zene korabeli slágerekkel, kísérleti zenével, amit meg kell szokni, nem párhuzamosan fut egy másik filmmel, amit véletlenül bekapcsolva hagytunk. Talán az általános káosz audiovizuális metaforája. Hangok és csendek váltják egymást, a kaotikus zenei aláfestés a gondolkodás és a tisztán látás hiányaként van jelen. Gyönyörűséges képek, buja sárga vagy szürkészöld szűrő, amikor László nagyon is emberi, és kevéssé művészi késztetések rabja. Számomra nincs túlzott jelentősége a magyar vonatkozásnak, az áldozatiságnak nincs állampolgársága, zászlója, útlevélszáma, mert egyetemes. 

Jancsó Dávidot a film vágásáért Oscar-díjra jelölték. Sajnos, Mészöly Annát a Fekete pontból, Hermányi Mariann-t az Árulókból és Szőke Abigélt nem ismeretem fel (film eleji bordélyházas jelenet?) viszont Vilmányi Benett-et igen, Zsófia férjeként. Egy dologban egyet kell értenem egy Port.hu hozzászólással, nagyon magyartalan a László és az Erzsébet név következetes használta, Laci és Erzsi helyett. Erre figyelhettek volna jobban, bár valami azt súgja, van erre magyarázat. 5/5

* Sophie választ, 1985 Árkádia Budapest

∗

 

 

 

Tovább az eredeti oldalra!