Régi Új Filmek / 2023. december 13., szerda

Star Trek Az új nemzedék évadok, szereplők, kritika, TNG

 

 

Star
Trek Az új nemzedék – vagy rövidített nevén az angol The Next
Generation után TNG – az eredeti
Star Trek sorozat utódja. 1987 – és 1994 között futott
először amerikai televíziós csatornákon, és a története csak
nem egy évszázaddal a régi sorozat eseményei után játszódik.

Ebben
a cikkben bemutatom Az új nemzedék szereplők személyiségét,
röviden a karaktereket és a szereposztást. Majd következnek az
évadok, érdekességek, és a vélemény, kritika. Az eredeti
sorozatról írt cikk óta végignéztem itt is az összes részt,
így évadonként összefoglaltam a főbb jellegzetességeket. De nem
annyira statikusan (a sorozatról találni máshol bőven infókat)
mint inkább személyes nézőpontból, kiválogatva azokat a
momentumokat, melyek a legnagyobb hatást gyakorolták rám.

Az
új nemzedék szereplők, szereposztás

A
Star Trek Az új nemzedék szereplők, szereposztás a 24. századhoz
illően új karakterek megjelenésével járt. Először bemutatom a
főbb karaktereket, majd néhány szóval a rendszeresen felbukkanó
mellékszereplőket.

Jean-Luc
Picard kapitány egy francia származású, tapasztalt
flottatiszt. Elsődleges számára az Enterprise és annak
legénységének biztonsága, s persze a küldetés. Kirk -kel
ellentétben ő inkább kolerikus-melankolikus
keveréknek tűnik számomra. Az angol Patrick Stewart
alakítja a szerepét.

William
T. Riker elsőtiszt – akit Jonathan Fraker alakít –
egy magas, ambiciózus fiatalember, aki elég sikeres a nők körében
is. Remek képességei és gyakorlatiassága miatt akár egy
csillaghajó kapitánya is lehetne, de inkább a flotta
zászlóshajója, az Enterprise másodrangú vezetője szerepét
választotta.

Data
a másodtiszt, egy android, aki páratlan szellemi és fizikai
lehetőségekkel rendelkezik az emberek mellett. A
Star Trek Az új nemzedék karakterek közül ő a kakukktojás.
Folyamatosan annak lehetőségét keresi, hogyan válhatna
emberibbé – például miként élhetne meg érzelmeket – s az
évadok folyamán sok fejlődésen esik át. Brent Spiner
színész játszotta a szerepét.

Az
afrikai származású Geordi La Forge egy speciális
szerkezetet, vizort visel, mivel születése óta vak. Ő eleinte
kormányos, majd remek műszaki tudása által főgépésszé válik.
Az új nemzedék szereplők közül az egyik legszerethetőbb figura,
Levar Burton alakítja.

Beverly
D. Crusher az orvosi részleg vezetője, Gates McFadden
színésznő játssza, és ő is parancsnoki rangot visel. Az ő
férje régebben Picard előző hajóján vesztette életét, ennek
ellenére a doktornő vonzódik a kapitányhoz. Itt megjegyzem, hogy
a második évadban Dr. Katherine Pulaski tölti be az ő
tisztjét, majd később visszatér.

Deanna
Troi tanácsadónő szerepét Marina Sirtis játssza, aki
már az 1978 -as, - Kabir
Bedi filmek közé tartozó – A bagdadi tolvajban is feltűnt,
bár csak egy háremhölgyként. Ő félig betazoid, s így
telepatikus képességei által mások érzéseit érzékeli.
Egyfajta modern pszichológusa a csillaghajónak, egyben diplomáciai,
vagy vészhelyzetekben is tájékoztatja a kapitányt a szemben álló
fél érzelmi állapotáról, nem látható szándékairól. Rikerrel
régebben kapcsolatban voltak, s azóta is vonzódnak egymáshoz.

Worf
hadnagy egy klingon, s egyben az első a népéből aki a
csillagflottában szolgál. Őt emberek nevelték fel, s így
beilleszkedett, de a klingon szokások és vérmérséklet gyakran
elragadja. Az állatfajokra
vetített embertípusok közül a farkas típus áll a
legközelebb hozzá. Először taktikai tiszt, majd biztonsági főnök
az Enterprise -on. Michael Dorn színész formálta meg az ő
karakterét.

Natasha
Yar (Denise Crosby) egy litván származású nő, a biztonsági
részleg vezetője az első évadban.

 

 

Egyéb rendszeresen
visszatérő Új nemzedék szereplők, vagy mellékszereplők

Wesley
Crusher (Wil Wheaton) Beverly doktornő fia. Kamaszként kerül
anyjával a hajóra, de hamar érdeklődni kezd a dolgok iránt, s jó
képességei által egy ideig kormányos is lesz. Jellemző rá a
leleményesség, számos helyzet az ő segítségével oldódik meg.
Kedveltem a karaktert, de amikor a csillagflotta akadémiájára
kerül, már csak szórványosan bukkan fel.

Guinan
(Whoopy Goldberg) egy el-aurian fajból származó nő, aki a
bárfőnök. Igen hosszú életű és hihetetlenül jó érzéke van
másokat a helyes útra, vagy önmagukhoz vezetni, csupán azáltal,
hogy meghallgatja őket.

Q
(John de Lancie) egy magasabb szinten levő lénycsoport egyik tagja,
aki bármit, s bármilyen helyzetet szinte a levegőből képes
előteremteni. A személyisége ellentmondásos, néha rosszindulatú,
máskor csak bosszantó, sok esetben megértő, s ő is változik az
évadok folyamán. Rendszertelenül bukkan fel.

Lwaxana
Troi (Majel Barrett-Roddenberry) Troi tanácsadó betazoid
édesanyja. A női
személyiségtípusok közül keveredik benne a közönséges, a
szereplő, a gazdag és érzéki egyaránt. Ő a Föderáció
betazoid nagykövete, s telepatikus képességei miatt gyakran hoz
létre kínos helyzeteket. Az őt alakító színésznő már az
eredeti sorozat bevezető filmjében is szerepelt. A Star Trek
szereposztás talán nem véletlen az ő esetében, hiszen Gene
Roddenberry felesége volt.

Miles
Edward O’Brien (Colm Meaney) először kormányos volt, majd ő
lett az Enterprise transzporter főnöke. Szerepe nem állandó,
szétszórtan tűnik fel a sorozat egyes részeiben.

Ro
Laren, azaz Ro szászlós (Michelle Forbes) egy bajori nő, aki
Wesley helyére kerül a kormánynál. Ő egy erőteljes TNG
karakter, eleinte megosztó, majd egyre megnyerőbb, rá semmiképp
nem lehetne mondani, hogy unalmas.

Barclay
hadnagy (Dwight Schultz) egy kisebbrendűségi komplexussal
küszködő mérnök a gépházban. Egészen különös helyzetekbe
keveredik, melyek megoldásra várnak az Enterprise -on. Ráférne
egy önbizalom
növelő tréning, bár néha képes meglepetéseket okozni.

Alexander
Rozhenko (Brian Eric Bonsall) Worf hadnagy fia, akit sokáig
félig ember édesanyja nevelt, így „emberibb” mint a klingon
gyermekek általában.

Star
Trek Az új nemzedék évadok vélemény, kritika, bemutatás

Star Trek Az új
nemzedék 1. évad

Star
Trek Az új nemzedék 1 évad 1 rész online is több helyütt
látható, s itt találkozhatunk először a főbb szereplőkkel. A
bevezető részek témája részben – Q -t tekintve – számomra
teljes értelmetlenség. Az egész színjátéka, meg maga a lénye
nem ide való. Már az eredeti sorozatnál is zavart, hogy mesébe
illő lényeket bekevernek. Hogy mindent a semmiből teremt,
létrehoz, odavarázsol, vagy elvisz bárhova, az értelmetlenné
teszi magát a sci-fi lényeget.

A
Levetett gátlások visszautalás az eredeti sorozat Gátlások
nélkül történetére, ami abban az egyik kedvencem volt. A Star
Trek Az új nemzedék 1 évad felsorakoztat egy sor egyedi témát.
Vannak itt szokatlan civilizációk érdekes szokásokkal, a
„szokásos” energiafelhők, egy matriarchális bolygó,
gyermekrablás, szervetlen intelligens lények. Az elsődleges
irányelv itt is örökös dilemma, mi helyes; végignézni a
pusztításokat, vagy beavatkozni kívülről?

Az
egyik epizódban az ismert világegyetem „túloldalára” ugranak
a térben. Ez roppant érdekes téma volt, még abban a korban is
szenzáció, ehhez képest utána mintegy „elfelejtették”, pedig
az egész Föderáció számára érdekes lehetett volna.

Az
elérhető életkor itt is ellentmondásos. Az első részben
megjelenik dr. McCoy, aki már 137 éves, egy másik epizódban az
egyik admirális talán 80, de úgy néz ki, mintha 150 lenne. Ez
egyébként már a Star Wars történeteknél is zavart, hogy például
a már filmsorozatban
is főszereplő Obi-wan a legelső mozifilm idején csak 56 éves,
de öregként van beállítva. E tekintetben A Star Trek világában
sem következetesek.

Azok
az epizódok különösen érdekeltek, melyekben nem az űrben
utaznak, hanem pl. a Csillagflotta valamely állomásán vannak,
mivel érdekelt az egész Föderáció mindennapi élete. Így
például Wesley Crusher felvételizése a Csillagflotta Akadémiára,
jó kis változatosságot hozott, s egy csomó mindent megtudhattam a
rendszer működéséről.

Az
egyik részben Geordi kezébe kerül az Enterprise irányítása, s
annak ellenére, hogy jól helytáll, később sosem használják ki
ebbéli képességeit, mint tartalék vezető. Az Összeesküvés
című rész igazi thriller. Itt idegen hatalom szinte átveszi az
irányítást belülről a Csillagflotta tisztek elméje felett.
Érdekes, hogy ennek sem maradt utóhatása.

A második évad
érdekességek

Az
új nemzedék második évad egyik nagy változása, hogy dr. Crusher
nincs jelen, helyette dr. Pulaski asszony a tiszti főorvos. Valamint
megjelenik – amolyan „vendéglős pszichológusként” –
Guinan, akit a később egy
halál utáni filmmel csillaggá vált Whoopy Goldberg
alakít. A másik nagyobb váltás, hogy Geordi a gépházba kerül
vezetőnek, s helyére kormányosnak a fiatal Wesley zászlós
gyakornok ül.

Itt
is felbukkan egy olyan hatás az egyik részben, amitől hihetetlenül
gyorsan öregedni kezdenek, pont mint az eredeti sorozatban.
Kiemelkedő rész volt a Becsületbeli ügy, amelyben Riker
egy klingon hajóra kerül csereprogram részeként. Nem semmi volt
nézni, milyen remekül helytáll a vad beállítottságú klingonok
körében.

 

 

 

 

A
holofedélzet továbbra is sokszor alkalmazott mellékszál, és
meglepő dolgok derülnek ki a szimulációk során. A mesterséges
„élőlények” jogai a témája azon fejezetnek, melyben egy
bizonyos okból Datát szeretnék szétszedni. A romantika jelenik
meg Az uralkodó című epizódban, ahol Wesley egy gyönyörű
fiatal lánnyal ismerkedik meg, aki nem is az, aminek látszik.

Az
idő torzulás és ismétlődés témája – rövid intervallumban –
Az idő tényező történetnek, s ez előrevetíti a hasonló
jellegű sztorikat a következő évadokban. Az utolsó rész
borzalmasan unalmas volt, mivel Riker emlékei miatt az előző
epizódokból ismételtek rengeteget.

3. évad

Az
Evolúció című rész elgondolkodtató. Mikroszkopikus
robotok, mint önálló civilizáció? Egy érdekes kérdés, mert
felvetette a jogokat, hogy mi jár nekik. Ez pedig manapság, amikor
a mesterséges
intelligencia chat annyira emberi lett, aktuálisabb, mint valaha
gondoltuk volna. A rendszeresen visszatérő témák és kérdések
egyike.

A
Kötelék című részben a
halál utáni élet témája is felbukkan, persze nem mernek
igazán túlmenni a matérián a történetben. A féregjárat
epizód is egy jó téma, ami már hiányzott innen. A térbeli ugrás
számos módon felbukkan a sci-fi művekben, például a monumentális
Nemzetközösség
saga könyvekben, mint az utazás egy alternatív formája.

Az
egyik történetben sokadszorra visszatérő Q nekem inkább a
szórakoztatást jelenti, vajon mit kezd embertestbe „szorulva”?
Az utód című rész, melyben Data megalkotja a „lányát”
számomra az egyik legmeghatóbb sztori volt, egyszerűen csodálatos.
A robotos
filmekben is gyakran emberi jellemvonásokkal felruházott gépek
jelennek meg. De itt igazán megkapó volt, Lal személyisége és
ártatlansága, szinte látszott, hogy Data „utódja”.

Az
álomvilág epizód az introvertáltság
fura hatásait mutatja be Barclay hadnagyon keresztül. Az új
nemzedék 3. évad vége felé újra felbukkan Spock apja, Sarek
nagykövet, immár 202 évesen. Ez a fejezet is megér egy tanulmányt
a száraz logika és az erőteljes érzelmek jogossága-haszna
küzdelmeként.

Az
Édes hármas igazi komédiázós rész, hiába, a humoros
részek is kellenek. A 3. évad utolsó epizódja egyenesen
félelmetes, a közeledő Borg legyőzhetetlennek tűnik. Ez egészen
magába szívott, érdekelt, hogyan lehetne felvenni a harcot, egy
szinte hibátlan ellenféllel, ahol nincsenek egyének, csak egy
közös szervezet, mechanikus egység.

Star Trek Az új
nemzedék 4. évad tartalom, érdekességek

A
Borg a Föld felé közeledik, s semmilyen flotta nem képes
megállítani. Az első rész az előző sorozat közvetlen
folytatása, ugyanolyan izgalmas, nem is akarok elárulni róla
semmit. Meg kell nézni!

A
második rész olyan, hogy egy új néző azt mondaná rá, unalmas.
De én azt mondom, értékes volt, akár a Hova
lettél drága völgyünk családi drámája. A kapcsolatokról
és az érzések feldolgozásáról szólt, ráadásul javarészt a
Földön. Kissé meglepett, hogy francia honban még 4 évszázaddal
később is úgy néz ki a környezet, mint a 20. században.

A
Fivérek epizód számomra visszaidézte a Knight
Rider azon részeit, ahol az első autó, a prototípus mint
negatív szereplő megjelenik. A Becsület, kötelesség, család
részben Picard szerepet kap a klingonoknál, ahol új kancellárt
kell választani. Feltűnik még K’Ehleyr nagykövet, aki félig
klingon, s kiderül, hogy Worf szerelme volt.

 

 

 

 

Az
Egy teljesen átlagos nap során O’Brien készül feleségül venni
Keikót, s ezt csak azért említem meg, mert a DS9 sorozatban majd
több szerep jut nekik. Az egyik epizódban valódi űrlények is
vannak, melyek a tágas térben élnek. Barclay hadnagy is újra
főszereplővé válik Az N-edik fok című részben,
elképesztő személyiségfejlődést
bemutatva, ami nem magától történik.

Q
újbóli megjelenése továbbra is kicsit mesés számomra, mert
ahogy egy csettintéssel bármilyen helyzetet varázsol, túlzott
fejlettség, nem evilági. Troy tanácsadó anyukája Lwaxana, számos
epizódban szerepel, s általában ezek humoros részek. Viszont az
Egy emberöltő című történet egészen drámai – egy
komoly lelki konfliktussal, másik civilizáció szokásával – és
itt egészen szimpatikus oldalát ismerhetjük meg.

5. évad epizódok
kritika, vélemény

Az
előző évad befejező, s az ötödik kezdő epizódja itt is
összefügg, és igencsak szórakoztató lett. Mindig is imádtam a
romulánokkal folytatott stratégiai játszmát. Itt azért
kiütközött, mennyire barbárok szokásaikban a klingonok, ezzel
szemben a romulánok milyen ravaszak és körmönfontak.

A
Ro zászlós című részben Guinan páratlan kommunikációs
fejlettségről tett tanúbizonyságot. Zseniális volt ahogyan
kezelte és a maga oldalára állította a renitens zászlós
hölgyet. A katasztrófa címet viselő epizód ismét
zseniális volt, a legénység különböző blokkokban próbált
külön-külön megoldást találni, hogy legalább részlegesen
irányítást szerezzenek a hajó felett.

Ilyen
jellegű rész a legtöbb sorozatban előfordul, szinte már
hagyomány. A megoldás(ok)hoz csaknem új
MacGyver -i ötleteknek kellett születni. A Star Trek Az új
nemzedék 5. évad A játék története a lehető
legidegesítőbb volt az összes közül. Ebben a legénység összes
tagja, beleértve a teljes vezetőséget, rabjául esik egy játéknak,
és teljesen elveszti az uralmát a gondolkodása felett. Amikor
agyatlan robotokká válnak, és idegen erőknek engedelmeskednek,
szinte őrjítő.

Majd
egy kettős epizódban megjelent a régi jó Spock, mint nagykövet,
és egy jó kis kaland következett a Romuluson. Itt is, mint több
másik történetnél, nem annyira a harcon volt a hangsúly hanem a
diplomácián, illetve kommunikációs csatározásokon. Ez
mentálisan igencsak kielégítő volt számomra, a gyors és meglepő
fordulatok elszórakoztatnak.

A
kissé thrillerszerű Erőszak epizód a régi
krimisorozatok jellegzetességeit hordta magán. Egyébként Worf
hadnagy fiának jelenléte is tovább árnyalja a hajó eseményeinek
mindennapjait. A Véges-végtelen igazi
tudományos-fantasztikus téma volt az időhurokkal. Ez 1992-ben
készült, és később számos filmben visszatért ez a fajta
időismétlődés.

A
Bajtársak története egy kiváló sztori, amely a
becsületről szól. Gyönyörűen megmutatta, hogy a helyes
cselekvés magasan egy személyfeletti nézőpontból mutat utat, ha
odafigyelünk rá. A Térj
magadhoz, és láss című könyvemben ennek a megéléséhez
vezető útról beszélek, ezért is fogott annyira meg.

Az
Élni tudni kell igazi vígjáték, nem győztem nevetni,
ezzel együtt micsoda izgalmak voltak… Lwaxana Troi ismét jókora
pozitív meglepetést okoz, amihez Worf fia, Alexander is hozzájárul.
Na ezért (is) érdemes nézni az Új Nemzedék 5. évad filmjeit,
több mint sci-fi.

Az
Én, a borg ismét egy páratlan sztori. Sikerült csodásan
árnyalniuk a képet az amúgy rideg, ahrimani
jellegű fajról. A következő fázis témája részben
hasonlít a túlvilági
létezésről szóló filmek jeleneteihez, amivel ismét már
pedzegetik a szellemvilági-energetikai létezést, de még mindig a
szokványos anyag keretein belül.

Star Trek Az új
nemzedék 6.évad epizódok, kritika

A
Star Trek Az új nemzedék 6. évad elején felbukkan a jó öreg
Scotty, s ez mindjárt újra feldobta az érdeklődésem. A téma sem
volt rossz, a Dyson gömbök érdekes dolgok, regényben például az
1990 -es Világok
világa Nemere könyvben is van egy jó sztori róla. Még előtte
A félelem birodalmában ismét Barclay az egyik fő szereplő,
de kicsit túlzás, hogy visszahozták régi idegességét.

A
Távoli tartomány igazi idegenes-dimenziós
tudományos-fantasztikum, jó volt belemerülni a titokzatossága
miatt is. Az igazi Q történetben egy női „mindenható”
felbukkanásával egyben érdekes kérdéseket hoztak felszínre.
Persze egyből látszik, hogy Q fajának mindenhatósága csupán
bizonyos dolgok, helyzetek megteremtésére korlátozódik, de a
valódi boldogság, s fejlődésből eredő tudatosság, felelősség
nem részük. Vagyis a magasabb
szellemi lények nem minden szempontból állnak magasabb fokon.

A
kis csibészek megint egy zseniális sztori, keveredik a
fantasztikum, humor, és a ferengik még emlékezetesebbé teszik. A
vadnyugatot viszont túl sokszor veszik elő a Star Trek sorozatok
mindegyikében, mint itt is a soron következő történetben. Nekem
már unalmas és fárasztó volt.

A
Titkos küldetés sztoriban alaposan megkavarják a
szereplőket. A kapitány és egyéb váltás, valamint éleződő
konfliktus a kardasszaiakkal, miközben több csavart vittek a
történetbe, jó volt. Viszont az addig sokszor családias Az új
nemzedék sorozat itt már átváltott felnőtt tartalomra. A
kínzás túllőtt a célon, nem is értem a Föderáció hogyan
hagyhatta ennyiben.

Az
egyik epizód elején Beverly doktornő és a három férfi –
Geordi, Worf, Riker – kártyáznak, miközben egy fogadásra
készülnek. A tét a férfiak szakálla, és itt lepődtem meg, mert
Geordi -nak sosem volt. Erre most némi körszakáll igen, viszont ez
a téma félbemaradt, és később ismét sima volt az arca…

Az
új nemzedék Az ellenség arca című része kissé
emlékeztetett az eredeti sorozat egyik történetére, ahol Spock és
Kirk tesznek lóvá egy romulán női kapitányt. A lehetőség
epizód igencsak metafizikus témájú, elgondolkodtató és
nagyon-nagyon tanulságos. Már értem miért mondta Eckhart
Tolle erről a sorozatról, hogy sokszor érinti a szellemvilági,
illetve spirituális témákat.

Itt
bejön az a téma, hogy „az ember nem kerülheti el a sorsát”.
Ez pedig nem azt jelenti, hogy előre el van rendelve, hanem ha más
utat választ egészen más emberré lesz és más életet él. Ezt
nagyon szépen bemutatja A lehetőség epizód.

Az
elveszettek dupla részben a Deep Space Nine -ra látogat az új
nemzedék, ahol dolga van, s doktor Besir is megjelenik. Az én
hajóm, az én váram hasonló az előző évad A katasztrófa
jellegéhez, csak itt nem technikai, hanem emberi ellenfelek ellen
kell visszaszerezni a hajó irányítását.

A
hajsza című történet egy régi elméletet igyekszik
kibontakoztatni, amit már a fentebb említett Nemere is pedzegetett.
Ebben annyi igazság van, hogy más lények működtek közre az
ember létrehozásában. De nem idegenek, hanem magasabb szellemi
lények, erről a
Biblia is beszámol a Teremtés könyvében.

Az
Időszakadás megint remek téma, itt rögzül az idő –
vagy néha végtelenül lelassul – és ez gondolatilag átvezet a
metafizikába. Nem teljesen volt egyértelmű, hogyan jött létre,
de az idő
titkaiba való bepillantás sok mindent megváltoztat(na) a
világon.

Az
Érzelmek zűrzavara első része az évad befejezése. Egy
teljesen megváltozott borg népség lép a képbe. A borg és Data
parancsnok beszélgetése egészen olyan, mint amikor a Star Warsban
Palpatine igyekezett meggyőzni az ifjú Anakint, hogy engedjen az
érzelmeinek.

Az új nemzedék 7. évad
epizódok vélemény

A
régészeti lopásos dupla részekben Data igencsak kemény kézzel,
de ügyesen kapitánykodik az Enterprise -on. A Rémálmok
történetben pedig Data már egyre emberibb az álmaiban is. Az
implantátum általi telepatikus kapcsolat a Kötelék részben
teljesen természetes volt a tanító irányából más, valós
helyzetekben, a Földön. Például Mingyar
Dondup láma, és Lobszang Rampa között, valamint Don
Juan Matus és Carlos
Castaneda esetében.

A
Párhuzam Worffal a középpontban meglehetősen idegesítő
történet, egyik pillanatban sem lehet tudni, most mi van, mi igaz,
ki igaz. De a metafizikai elméletek megtestesülése jó, és
elképzelhető. A Pegazusban fontos történelmi eredmények
kerülnek megkérdőjelezésre. Ebből két rész is kijöhetett
volna, így túl gyorsan befejezték, pedig igencsak élménydús
volt.

A
Titkos szerető sztori környezete, s hangulata eleinte a
Louis
de Funes filmek egyikére, a Fantomas a Scotland Yard ellen
címűre emlékeztetett, a kísérteties skót ház miatt. De csak
eleinte, mert később drámaivá vált. Ami itt történik, sajnos
sokszor előfordult a Földön, amikor egy ember élete után nem
távozik a szellemvilágba, hanem testetlen szellemként marad.
Ilyenkor némelyek megtanulják a fizikai létezőkből feltölteni
magukat életenergiával, mely akár addig fokozódhat, hogy
láthatóvá válnak.

Az
előléptetés új fiatal flottatisztek próbáiról szól.
Üdítően frissítő, tanulságos és drámai a tartalma. Egyébként
ebből az évadból hiányzott Guinan. Az imént említett sztoriban
egy fiatal fekete volt a báros helyette. A Memóriazavarban
végre csak egy-két főszereplő volt jelen, gondoltam szabadságon
vannak, és lehetett volna is néha ilyen rész. A végére mind
előkerültek, de minek? S itt az idegen civilizáció megint szinte
teljesen emberi volt. Elhiszem, hogy könnyebb így eljátszani, de
ennek rendkívül csekély a valószínűsége.

Az
Álarcok epizód roppan rejtelmes, s egyben egy titokzatos
kultúra (?) éledezik fel. A szimbólumok feltételezett
jelentéseimről eszembe jutott, hogy az ősi
egyiptomi építmények hieroglifa hagyatéka is reális
eseményeket jelöl, nem vallási képzelődés. Kár, hogy a végén
nem igazán derül ki a lényeg, kicsit többnek tűnt a sztori.

A
Teremtés történet igencsak a horror felé hajlik. Bár
többször mintha nagyot ugrana a sztori, hirtelen odébb kerülünk
az időben, s már sok minden lezajlott. A vége felé is, amikor
kezdenének megoldódni a dolgok, túl gyorsan a befejezéshez
ugrunk, s kimarad, ahogyan történt.

Örültem,
hogy egy alkalomra visszatért Wesley Crusher Az új nemzedik 7. évad
Az út vége epizódjában. Olvastam, hogy sokan nem kedvelték
a karaktert, ezzel ellenkezőleg vagyok, a vele készült történetek
elég jók voltak. Az út vége tartalma is igen komplex történet,
egyszerre gyakorlatias és metafizikus. Nehéz helyzet, s ismét
beköszön a szellemvilág, elég pozitívan, látomás formájában.
A Vészhelyzet történetben pedig, amikor Data tartotta a
kezével a járművet, a padlón voltam a nevetéstől.

Még
a 7. évad vége előtt visszatért Ro is, de már nem zászlós,
hanem hadnagy. Mivel a Föderáció és a kardassziak békét
kötöttek, létrejött egy köztes övezet, melyet a kardasszaiak
fennhatósága alá engedtek, hogy béke legyen. Az itt maradt népek
ezt nem fogadták el, és harcba szálltak velük, soraikban több
régi flottatiszttel. Ők a maqui -k. Itt kap küldetést Ro, s egy
sor erkölcsi dilemmát vet fel a történet.

 

 

 

 

Ami
számomra roppant zavaró volt, hogy számtalanszor eljátszották
mintha Deanna és Worf párkapcsolatban lettek volna, de persze egyik
sem volt igaz. A Star Trek Az új nemzedék 7. évad befejező
története szörnyű élmény volt számomra. Ez a sok ugrálás az
időben és a valóságokban (melyik az?) inkább idegesítő és
fárasztó. Ennél már csak az rosszabb, hogy az online látható
verzióban számtalanszor hiányzik a szinkron és átvált angol
nyelvre.

Érdekességek
a sorozatból

A
holofedélzet egy különleges eleme az új Enterprise -nek. Ebben
szinte bármilyen környezetet létrehoz a számítógép időben és
térben, ahol valóságosként megélve haladhatnak át a történeten.
Azon csodálkoztam, hogy nincsen beosztás, mindig szabad, mert
bizonyára rengetegen szeretnék használni.

Néha
eltűnnek egyes szereplők, főleg Troi tanácsadó, ami nem baj, bár
nincs mindig megmagyarázva. De inkább az a bajom, hogy majdnem
mindig mindegyik főszereplő jelen volt, de feleslegesen. Mivel ha
néha nincsenek ott, hiányérzetet kelt, meg nincs mindig szükség
mindenkire.

Visszatérő
téma a komolyzene, Picard szereti, néha furulyázik is, és persze
a régészet izgatja. A zenélés mellett a legénység több tagja
időnként színházat is játszik. Az is újítás, hogy a legénység
családja is a csillaghajó fedélzetén él, velük együtt.

Szinte
mindegyik főszereplővel zajlik egy külön rész, amikor másként
érzékeli az eseményeket, mint a többiek. Az Enterprise hídja Az
új nemzedék sorozatban már sokkal tágasabb, modernebb, leginkább
a sárga színt kapcsolom hozzá.

Star
Trek Az új nemzedék vélemény, kritika

A
Star Trek Az új nemzedék kritika részemről elég pozitív, hálás
vagyok, hogy 178 epizódon át élvezhettem a szereplők társaságát.
Külön pont jár azért, hogy képesek voltak mind a 7 évadon át
egyaránt színvonalas történeteket kitalálni, és ezek
változatosak is voltak. Mivel sok olyan téma is felmerült, melyek
a mi mindennapjainkban is fontosak, nem csodálom, hogy 18 Emmy díjat
kapott.

Voltak
csúcspontok, mint a Borg támadás, és jó néhány dupla rész,
ami igencsak felkorbácsolta a kedélyeket. Kedvenceim is akadtak,
például amikor Data megalkotta a lányát. Noha az eredeti sorozat
akciódúsabb volt, s olyan tekintetben jobban tetszett, itt más,
egyedi apróságok ragadnak magukkal.

 

 

 

Mint
általában a Star Trek sorozatoknál, a főszereplők egyedi
személyiségjegyei azok, ami megragad, mint nézőt. Mint
android, Data volt igazán újítás ebből a szempontból, ami a
lehető legjobban sikerült. A másik különlegesség számomra Troi
tanácsadó, az ő empatikus képességeivel jól színesítette a
meglátásokat.

Több
olyan szituációt is felvállaltak az új nemzedék évadaiban,
amikor nehéz, vagy nem is lehet igazán jól dönteni. Ezzel nyitva
hagytak pár kérdést, ami a mindennapi világ számára is
elgondolkodtató lehet. Innen kiindulva jó alapot teremtettek több
másik sorozatnak az elinduláshoz.

Ha
tetszett, oszd meg másokkal is!

 

A
cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn - engedély
nélküli felhasználása, másolása tilos.

Tovább az eredeti oldalra!