Habszivacs Szemle / 2024. november 24., vasárnap

Puzsér Róbert presents: Metafizika – műsorkritika

Váradi Róberttel, Magyar Dáviddal és a szerzővel beszélget Szily Nóra, ők Puzsér Róbert támogatói és a barátai. Váradi Róbert jelenlétét érteni lehet, ő kapta meg legelőször a Magnum Opust elolvasásra, de hogy Magyar Dávidra mi a magyarázat, nem tudni. Tudniillik, nem olvasta  könyvet. A miértre is kaptunk választ. Mert van három gyereke. 

A Youtube kezdőlapján találtam valamit, ami miatt Terézia Mora Muna, avagy az élet fele című regényét letettem, pedig sürgős munka. Megtévedtem, azt hittem, ez egy friss műsor, aztán rájöttem, ha én tavaly karácsonyra már megkaptam a tizenkét évig írt Puzsér könyvet, akkor ez egy régi történet, csak most tették fel. A Nemiség című fejezetbe bele is olvastam, de majdnem úgy dobtam falhoz, mint nemrég Margócsy István Kemény Lili könyvét, csak ez nehezebb.

A felháborodás annyira korszerűtlen érzés, mondta valahol Hamvas Béla, és én ezt a maximát teljesen megértem. Nemcsak olyankor, amikor Reels videókon utcai outfiteket nézek, és látom, farmernadrágra simán felhúznak fehér nylon csipkés szoknyát, a sildes sapkára kendőt kötnek, kánikulában pedig magas szárú csizmát húznak. A felháborodás nem alapérzelem, úgyhogy csak óvatosan.

Nem vagyok túl kompetens a témában, mit tudok én a metafizikáról? De senki sem kompetens, tudom meg a műsorból, mert olyannal foglalkozik, ami misztérium, amihez nem kell filozófia szakot végezni, ez nem tudás dolga, spekulálni meg én is tudok. Vannak emberek, akik nem bírják feldolgozni, hogy vagyunk, meghalunk és az életünknek mi magunk adunk értelmet. Ez valahogy rémisztő, és mindenféle hókuszpókuszt kitalálnak vagy eltanulnak másoktól, hogy ezt a szorongást csökkentsék. Az arkánumnak például, amit Puzsér emleget – nem tudtam meg mit jelent –, mennyiben van jelentősége a mindennapi életben, amit kivétel nélkül mindenkinek élnie kell, kivéve néhány eszképistát, akik jurtát építenek a sivatag közepén vagy a Duna árterében? Többször elhangzott, a mindennapi élet csak hamis valóság, és ami igazán érdekelt volna, az pont ennek a kérdésnek a kifejtése. Nekem az a misztérium, hogy a mindennapi élet, ha hamis is, akkor ez a valóság. 

Óvodai évzáróra ki kell mosni a gyerek ünneplőruháját. Át kell menni a másik szupermarketbe füstölt tofuért, mert ebben csak natúr van. Mit kezdjünk a lepukkant pszichiátriai osztályokkal, ahol méltatlan körülmények közt fekszenek a betegek? Fel kell menni Budapestre, most van a Zsidó filmfesztivál, és meg akarom nézni Lena Dunham-et az egyik filmben. Ehhez képest ki a fenét érdekli, hogy a nők a Vénuszról jönnek, a férfiak meg a Marsról, és hogy milyen archetípusok vannak. Én például androgün, felforgató, óvatos duhaj vagyok, aki nem hisz semmilyen készen kapott istenben, de a minden élőlény felé áramló szolidaritásban nagyon is. Ez melyik archetípus?

Csak hétköznapok vannak, és ezt leszólni nem szép dolog. Persze, a férfiprivilégiumok megengedik a filozófus uraknak, hogy elvonuljanak a Bükkbe, a gyerek szaros liberóját majd az asszony kidobja, majd ő elmegy a szülői értekezletre, és kipucolja a szintén szaros vécét, de csak azután, hogy filozófus uram hazahozta a szennyest kimosni. Miért vagyunk a világon, kérdezi Puzsér. Azért, mert a szüleink dugtak, és nem abortálódtunk idő előtt, és mi is dugni fogunk, amiből ember lesz szerencséjére, vagy szerencsétlenségére. Van ebben a világ elé tárásban és magyarázatkeresésben valami eredendő hübrisz. Valami, ami ott lapul a háttérben, és ugyanúgy nem tudunk rá bizonyítékot gyártani, mint a spirituális spekulátorok a világ működésére.   

Megjelentethet egy könyvet Puzsér Róbert akármiről? Persze, hogy meg. Ha a papíripar és a környezetvédelem bírja, miért ne? Az a fontos, hogy nem kötelező elolvasni. Ez a szabadság. Azt a megismerést, amit a tudomány (és a művészet) biztosít, abba nem dumál bele a szerző, azon ugye senki sem vitatkozik, hogy kettő meg kettő az négy, meg hogy a máj jobb vagy baloldalon van-e. (Jobboldalon van). De a társadalomról, amelyben élünk, arról mindenkinek lehet véleménye, elmondhatja, és leírhatja.

A spekulációnak az a lényege, hogy egy sötét szobában bekötött szemmel azt mondjuk, ott van egy sárga IKEA kanapé az ablak alatt, pedig nem is sárga, nem is kanapé, nem is IKEA, és ablak sincs. A szoba pedig egy repülőgép fedélzete. Meg az is spekuláció, ha azt hisszük, azért most került elénk a műsor, mert beindult a karácsony.

Azt mondja Szily Nóra, Puzsér gondolatai sűrített gondolatok. Ez vajon, mit jelent? De olvasástechnikai tanácsokat is kapunk, a végén majdnem kimondják, a Metafizika olyan, mint a Biblia. Nem lehet úgy olvasni, mint egy Rejtő Jenő regényt, aminek van eleje, közepe, vége, és van benne csattanó, kritizálni pedig csak olyanoknak lehet, akik értik a Monthy Pyhtont.

Úgy tűnik, a könyv szekunder célja, hogy dacosan nekimenjen a szekuláris értelmiségnek, akik  kisajátították a világról való gondolkodás paradigmáit azzal, hogy a társadalmi jelenségekre tudományos magyarázatot adnak, a nők helyzetéről nem hiszik, hogy a Vénusz bolygóhoz van köze, annál inkább az évezredes patriarchális elnyomáshoz, és az archetípusokról is azt gondolják, lejárt szavatosságú karakterológia. Én is besértődnék a szerző helyében, csak én azonnal megérteném, miről beszélnek mások. Váradi Róbert amúgy feltalálta a spanyolviaszt, úgy mondja ki saját véleményét, hogy mások szájába adja, nem ő mondja, hogy közhelyes, inkonzisztens, hagymázos ostobaságok tömege. Istenem, nem egy konfrontatív típus, aki attól értelmiségi, hogy sokat használja az egyébként és a valid szavakat. Magyar Dávid meg mintha írt volna Puzsér Róbertről egy könyvet, amiben a szerzőt magyarázza, de így legalább érthető a jelenléte. 

Az ötvenkilencedik percben azonban történik valami, ami miatt Terézia Morát érdemes volt félretenni. Az LSD-sámánherceg Moll Tamás kiszól a közönség soraiból. Tűrte Miklós, amíg tűrhette, csendben, noném nézőként, aztán elszakadt a cérna. Ő a szerző szellemi társa. "Nincsen Puzsérod? "Az gáz." Ezt mondta. Melyik archetípus lehet? Udvaronc vagy udvari bolond?

Beszélnünk kell Szily Nóra műsorvezetéséről. Régen láttam ennyire kellemetlen moderátori fellépést, ha nem lenne bejáratva a szekunder szégyen kifejezés, esküszöm, használnám. Mindig rosszkor szólal meg, nem veszi észre, hogy senki sem figyel rá, negligálják, rá sem néznek, amikor kérdez vagy mond valamit. A filozófus urak nem szégyellik magukat? Amikor kérdezett valamit a szerzőtől, az egyetlen pillantásra sem méltatta, miközben ontotta magából a bornírtságait. Persze, ő sem olvasta a könyvet, csak gondolom, beleolvasott – de hát Veszprémi Szilveszter sem olvasta el a Kemény Lili könyvet szerintem –, ami nem baj, csak kellemetlen. Az egész beszélgetés olyan, mint egy lassított felvétel, néztem is, nem az én laptopommal van-e baj. 

Idén karácsonyra is szeretnék egy Puzsér könyvet, fekete alapon fekete betűkkel, de a fehér alapon fehér betű is jó lesz. 5/1

 

Tovább az eredeti oldalra!