Minden napra egy film / 2024. március 1., péntek

Ovizsaru 2.

Már azon is meglepődtem, hogy ilyen film egyáltalán létezik. Majd azon kerekedtek el a szemeim, ki vette át Schwarzenegger szerepkörét. Vagyis, melyik nyolcvanas évekbeli akciósztár döntött úgy, hogy egy óvodában fog bohóckodni.

A válasz különben Dolph Lundgren. Nem tehetek róla, de szegényem annyi ikonikus negatív szerepet játszott, hogy nehezen vonatkoztatok el azoktól. Stallone ellen bokszolt a Rocky 4-ben. Van Damme életét keserítette meg a Tökéletes katonában. Nem éppen ő az, akit el tudok képzelni kisgyerekek mellett. Bár igaz, hogy újabban és mellékszereplőként inkább pozitív alakokat játszik, mint Aquaman apósa. De itt még főszereplő.

Már maga az óvoda is furcsa volt nekem. Ha óvoda, miért vannak tanórák? Olyan fura volt az egésznek a felépítése. Értelmét még annyira se láttam. Osztályokra voltak osztva, a tanórák is szervezetten mentek, kivéve, amikor mégsem. Mit tanult itt a gyerek? Mi volt az alapelv? Mindegy, nem is ez a lényege. Azért kellett a keret, gyanítom, hogy Reed ügynök még jobban kiakadhasson, miközben próbál szót érteni a gyerekekkel.

Ezen vérzik el különben a film: nem lettek jók a gyerekekkel kapcsolatos részek és nagyon gagyi a kerettörténet. Az előző óvóbácsi különben színvonalas hacker volt, akinek az utolsó munkáját, vagyis egy pendrive-ot keresnek. Állítólag a gyerekek tudják, hol van. Megjegyzem, ha a férfi el akarta mondani hol van, miért nem mondta meg? Miért azt mondta, hogy a gyerekek tudják? Tiszta felesleges.

Gagyi, ezt is írhatom. Buta és erőltetett a történet, amiben nem lehet eldönteni, hogy az FBI vagy a bűnözők emberei a selejtesebbek. A végső leszámolás is, minimum a fájdalmas nézni jelző jár neki. Annál talán csak a film vége volt rosszabb, amivel nagyon nem is tudtam mit kezdeni. Azt még ok, hogy hiányoztak neki a gyerekek és az óvónő, de most akkor mi van? A nőért visszamegy, kerek. De miért az óvodába? Azért csak nem adja fel a jelvényét, hogy kisgyerekeket pesztráljon. Amihez nincs is végzettsége.

Nem vicces a film. Az önmagában nem elég, hogy van ez a nagy ember, és próbál gyerekekkel kommunikálni. Nem nagyon megy neki. Aztán majd a társa ad gyereknevelési tippeket. El is tolódik az egész a túl liberális irányba. Valahogy furcsa volt nekem, ahogy asszertív kommunikációt tanítanak a kicsiknek, és azon problémáznak, hogy nem szabad azt mondani neki, hogy okos volt, mert ezzel túlterheljük és teljesítménykényszer alá helyezzük a gyereket.

Még úgy is nagyon gagyinak éreztem az egészet, hogy anyáméknál láttam fél szemmel, amíg beugrottam délután és egyéb ügyeket intéztünk. Azt is írhatnám, nem lep meg, hogy eddig nem tudtam erről a filmről.

Tovább az eredeti oldalra!