Filmek / 2018. november 28., szerda

Miért annyira cool a Fury Road? [44.]

Ha elgondolkodunk azon, hogy miért is annyira ütős a hat Oscart bezsebelt Fury Road (Mad Max - A harag útja), az idén már 73 éves George Miller 2015 -ös disztópikus látványorgiája, bizony sok minden eszünkbe juthat. Első helyen mindjárt a hihetetlen szín és formavilág, mely pörgős akciójelenetekkel, lehengerlő hanghatásokkal, zenékkel sokkolja érzékszerveinket, retinánkba égetve a mozgalmas jeleneteket. Csak kapaszkodunk és lélegzet visszafojtva igyekszünk mindent befogadni abból, amit kapunk. Mert bőven akad befogadni és feldolgozni való: a tempó rohanó, az ingerek pedig színesen találnak be percenként. Ez az a film, amin sem filozofálni, sem túl sokat gondolkodni nem érdemes. Egyszerűen el kell merülni benne, elfogadva a képtelenségeket is.

A sztori nem túl bonyolult: a világvége pusztulás után a túlélők különböző kolóniákban élnek, mégpedig vízben és növényzetben szegényes vidékeken. Ami valódi kincs az a benzin és persze az ivóvíz. Az előbbi a szórakozáshoz, zsákmányszerzéshez és a nagy távolságok megtételéhez szükséges, az utóbbi pedig a puszta élethez. Halhatlan Joe (Hugh Keays-Byrne) mindkettővel rendelkezik, így uralni tudja néhány száz fős kis közösségét. Vannak katonái, szolgái, alattvalói és saját vallása (Valhalla) is, melyet egyébként Miller a germán mitológiából vett kölcsön. És ha már kölcsönvétel: több olyan filmmotívum is akad, mely a XIX. században élt Észak-amerikai indiánokat idézi: mint például a kifestett harcosok alakjai és a harci dobok megszólaltatása támadáskor. Úgy tűnik Miller több kultúrából "gyúrta össze" a gonoszok seregét.

Ami az említett közösséget illeti: nem mindenki boldog a kolóniában: az egyik imperátor, Furiosa (Charlize Theron) például a szökésen gondolkodik, melyet a "nagy harci vassal" tervez végrehajtani, amikor épp a hatalmas tartálykocsival üzemanyagot szállítanának. A szökést végre is hajtja és magával viszi Halhatlan Joe néhány ágyasát is. (Köztük egyébként a legszebb, Rosie Huntington-Whiteley, aki nem mellesleg Jason Statham barátnője napjainkban.) A menekülés csak részben sikerül, mert ugyan melléjük szegődik egy hadfiú (Nux, alias Nicholas Hoult) és egy fogoly is (Mad Max, alias Tom Hardy), közben Joe egész hadserege indul a nyomukba.

A küzdelem folyamatos: a Furiosa vezette csapatnak le kell ráznia a sivatagi harcosokat és értelmes uticélt is kell találniuk. Közben Max -et befogadják, mert bebizonyítja, hogy nem akar ártani nekik és felettébb hasznos is, ha harcra kerül sor. Iszonyú látványosak a száguldás közben rögzített jelenetek: a tartálykocsit támadó ezernyi járműről érkező harcossal és a megannyi autóval, motorral, kocsival illetve fegyverrel. Miller semmin sem spórolt (hogy egy kis Jurassic képzavarral éljek).

Disztópikus akciófilmhez képest meglepően érdekesek és színesek a karakterek: a félkarú, de így is nőies Furiosa alakja például egyszerre testesíti meg a lázadó polgárt, a jogaiért küzdő nőt és a gyengéket védelmező elszánt harcost. Max Rockatansky (Őrült Max) pedig ezúttal esendőbb, hétköznapibb figura, gyengeségekkel és megfejthető jellemvonásokkal együtt. Mindkét színész - Charlize Theron és Tom Hardy is - zseniálisat alakítanak: játékukban a fájdalom, a végsőkig való kitartás és a társak elvesztésének gyötrelme éppúgy fellelhető, mint a szabadság iránti vágy.

A Fury Road egy látvány-orgia, hihetetlen "kirándulás" egy másik világba és egy elvarázsoló történet küzdelemről, harcról és élni akarásról. Főhősei szabadságra vágyó, meggyötört sorsú emberek, akik elszántan igyekeznek megszabadulni az őket körülvevő brutalitástól és gonoszságtól. A történet végére Furiosa, Max, Nux, a lányok és az idős hölgyek (akiket a "zöld hely" keresése közben találnak meg), valódi csapattá kovácsolódnak és életüket áldozzák egymásért. A film lehetne az önfeláldozás és összetartás "tanmeséje" is, de annál sokkal több: valódi filmélmény.

A magasztosnak is beállítható tartalom mellett pedig végig ott van a könnyed szórakozás érzése is, hiszen elképesztően cool, ahogyan felbőgnek a motorok, ahogyan Max a tartálykocsi tetején harcol a támadókkal és például ahogyan a sivatagban elhúznak a különböző autók, színes sokaságban, mindenféle szerkezetekkel. Izgalmas, lenyűgöző, néhol sokkoló. Nekünk pedig nincs más teendőnk, mint ellazulni, kiüríteni az agyunkat és 130 percre élvezni a látvány-orgiát. 

Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!

2018.11.28.21:54

***

Tovább az eredeti oldalra!