Habszivacs Szemle / 2024. október 30., szerda

Lánykérés – Életképek

Bekerülnél a Guiness World Records-be, ha lenne olyan, hogy a megismerkedés és a lánykérés között eltelt időt nézik. Nagyjából öt perc.

A szűkös hónapok eleje vidám. A kiszámolt pénz miatt csak a legfontosabb dolgok jöhetnek, állandó döntési kényszer, még jó, hogy van szabad akarat. A boltig eljutni csak rejtett vízi utakon lehet, mint egykor Fa Nándor, a Sió környékéről Párizsig. Nem találkozni senkivel, aki elől bujkálsz. Vagy pénzzel tartozol, vagy nem akarod az új nőjével látni az exedet. Harmadik eset nincs. Hosszú hónapokig tényleg nem találkozol senkivel, de nincs az a bujkálás, ami egyszer véget ne érne. Az állatorvos sötétkék kombijának rendszámát a családtagjain kívül csak te ismered, tartozol neki két tricolor macska ivartalanításával. Több pénzzel, mint a havi bevételed. Ha meglátod az utcán az autóját, Peking felé veszed az irányt. Van-e bokor a közelben, ahol megbújhatsz, ez a kérdés. Így érsz haza minden nap. Akkor fújod ki a levegőt, és rendezed a szívverésedet, amikor becsuktad a kaput. 

by Andrea Calisi

Az a nap, amikor megkérik a kezed a bujkálós korszak kellős közepe. A buszpályaudvar melletti élelmiszerüzlet nagyszerű választás, perifériás, meg kell kerülni érte a várost, de megéri, ide nem jár senki, csak olyanok, mint te. Majdnem biztonságban vagy. Pakkot bepaszírozod a biciklikosárba, guggolva nyitod ki a zárat, felhőtlen érzés, tele a szatyor kajával. Egy sötét felhő mégis eltakarja a világosságot. "Jó napot kívánok." "Jó napot, doktor úr" – nézel fel a magas, szemüveges férfire. "Ma van egy éve." És tényleg, tavaly május harmincadikán műtötte meg a két macskádat. Abban maradtatok, másnap viszed a pénzt. "Kérhetnék egy kis haladékot? "Rendben", mondja. Boldogság, megkönnyebbülés, szabadság. Leülsz a biciklitartóra, hogy kifújd magad. Nézed a befutó és induló járatokat, de nem látod őket, csak nézel, még nem tudsz felcihelődni.

Egy kucsmás, idősebb férfi tart feléd, talán az imént szállt le valamelyik falusi buszról. Parasztos a külseje, a menése, kicsit görbén tartja magát, kezében táskát cipel, vastag kordbársony nadrágot visel. "Egy szóra aranyos." "Ne tessék haragudni." "Maga nekem annyira tetszik, hogy nem is tudom, mit mondjak." "Ilyen menyecskét szeretnék hazavinni." "Aranyos, hozzám jönne feleségül?" Sok lesz ez neked mára. A rekordidő másik fele azzal telik, hogy nemet mondasz. Ezt nevezik abszurdnak, gondolod hazafelé biciklizve.

De sok-sok évvel a történtek után, változott a narratívád az abszurdról. Mert milyen bátor volt a te falusi kérőd. Mit is mesél Robert Redford Demi Moore-nak a Tisztességtelen ajánlat című filmben, amikor elmondja a metrós sztorit? Egyetlen pillanat elég volt a felismeréshez, de kiszállt, és nem mondott semmit a nőnek. Hiába ment vissza, soha többé nem látta. Aztán ott van Fermina Daza. Egy pillantása elég volt egy hetvennyolc évig tartó szerelemhez az egyik Garcia Márquez regényben.* Persze, ha árnyaltan értékeled a dolgot, ez a történet a te tárgyiasításodról szólt. A további elemzést elengeded, egy dolog azonban biztos. Ő járt jobban. 

∗

* Szerelem a kolera idején, 1985

Tovább az eredeti oldalra!