Minden napra egy film / 2024. november 5., kedd

Idővágás

Amikor már azt hiszem, nem jön szembe velem már olyasmi, hogy a húszas éveik második felében járó színészek játszanak 16-17 éves középiskolásokat, megnézek valami ilyesmit. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy már évek óta mindenki gimiseket játszik. Jaj.

Hát igen, a három főszereplő mind olyasmi szereppel lehet ismerős, amiben középiskolás. Leginkább Griffin Gluck, aki már több Netflix sorozatban és több évadon át volt középiskolás. Rendben, elég gyerekképű, de akkor is. A poén különben az, hogy nem ő a bandában a legidősebb, az egyik női főszereplő ráver kb. 2 évet, ami a fél gimi - és amivel már az egyetemen is öreg lenne, nemhogy a középiskolában.

De mindegy, ezen nem fogok tudni változtatni. Tini szerepekkel lettek ismertek, megint azt játszanak. Nézzük inkább a filmbéli karaktereiket! Gluck a fizikazseni kocka, akit észre sem vesznek, legfeljebb akkor, ha lecke kell, vagy valakit piszkálni akarnak. Pedig sokkal értelmesebb, kedvesebb, mint a menő sportolók. Talán pont ezért bennem fel is ötlött, hogy érdemes lenne utánagondolni a következményeknek. Őt bántották. Neki sikerült beleszeretnie a lányba, aki még nem mert coming out-tal előállni. És ő a fizikazseni. Vagyis, a film végi csavar annyira nem volt meglepetés, ilyesmit vártam. Pláne, mert nem kicsit éreztem feltűnőnek, hogy a 'jövőben' kit látunk és hogyan - plusz, kit nem. Gentry lett Summer, akiért a filmben mindenki odáig van. Csak éppen nem értem, miért. Valahogy nekem nem volt benne az a varázs, ami indokolná, hogy mindenki beleszeret és a halála mennyire összezúzza a családot és a közösséget is. A népszerű lányok klikkbe beleillik, de messze nem az a csodalány, akinek a húgának lefestették a szülők. Madison Bailey a húg, akiben meg ötvözték a másik két szereplőt. Helyes, csinos kamaszlány ő is, csak éppen neki megvan az esze is. Kocka, aki a NASÁ-hoz készül. Summer ilyesmire esélytelen lenne, nem is ilyesmi álmai vannak, inkább a szórakoztatóiparban képzeli el magát. Őt szimpatikusabbnak is éreztem, ha ő viszont a másik oldalról van eltúlozva, Amennyire nem jogos, hogy Summer a sztár, annyira nem hihető az sem, hogy Lucy meg láthatatlan, akit sehol nem fogadnak be.

Azt is mondhatnám, hogy megvannak a klisék: népszerű csaj, kockák, mellékszerepben jönnek a komikus mellékszereplő barátok, a bunkó és menő sportoló és társaik. Kicsit bele tudnám látni a tinifilmek sarkítását is, de annyira nem foglalkozik a többiek. Elsősorban a főszereplő trió mozog és fedi fel magát.

Mert ez Netflix-film, így hiába a slasher alap és a komédiáka idéző színek, meglesznek a csatorna tipikus vonásai is. A rasszokban sokszínűség, vegyes párosokkal és a főszereplők is vegyesek. De az LMBTQ-vonal is jön, az egyik főszereplő éppen szenved azzal, hogy felvállalja, leszbikus. Az kifejezetten fura is, ahogy mindenki mennyire könnyen fogadja ezt, amikor annyira rettegett/nem merte meglépni korábban az igazság kimondását. Vagyis, ezzel máris veszik el a játékidőt a mészárlásoktól és ezekre nyomják rá a tinis magánéleti szálakat. Ha nem lenne ennyire tipikus ez a Netflixen, nem szúrna szemet, így viszont 'már megint' érzetet kelt.

Nem látványfilm, annyira nem, hogy inkább az szúrt szemet, mennyire egyszerűsítve van minden. Egy ponton pl. az időgépre is jön a megjegyzés, hogy sokkal futurisztikusabbnak és menőbbnek képzelték el. A technikai csoda, amire rácsodálkoznak itt, a modern mobil. Szóval, a szemünk nem lesz elkényeztetve. Rájöttem, így ez furcsa annak, aki nem tudja az alapsztorit: adott a kamaszlány, aki nem érhet fel a nem ismert, sorozatgyilkos által meggyilkolt nővéréhez. De egy időgépbe botlik, és ott találja magát azon a héten, amikor a gyilkos végzett pár helyi kamasszal. Mit tesz azon túl, hogy megismeri a nővérét? Naná, hogy mentené, akit tud a helyi kocka közreműködésével. Így már érthetőbb a látványelem rész is, azt hiszem.

De retróval nyakon öntenek és a fülünket is elárasztják. A ruhák, de főleg a zenék. Kissé furcsának is érzem, hogy slasher, horrorféle, de olyan zenei összeállítás megy alatta, ami A csaj nem jár egyedül és hasonlók világát idézi meg. A feszültség, dráma, ijesztés hiánycikk. Egy ponton kapták össze maguk: amikor gyilkosunk az egyik áldozatát a mozgólépcsővel trancsírozza, annak azért volt hatása. De messze az a legdurvább jelenet, távolról és inkább csak sejtetés, mint mutatják.

Egyszer elkopik, de nem teljes figyelemmel. Háttérfilmnek elmegy.

Tovább az eredeti oldalra!