Híres filmes párosok – 7 feledhetetlen komikus duó
A
7 feledhetetlen komikus duó olyan férfi párosok, akik számos –
vagy egyes esetekben összes – filmszerepükben együtt játszottak.
A filmsorozatokat nem számítom ide és azokat a duókat sem,
amelyek csak egy bizonyos film 1., 2., 3., stb. folytatásaiban
játszottak együtt.
Így
sem volt könnyű a választás, végül olyan komikus párosokat
választottam, akiket – és filmjeiket – ismerem. Filmjeik
többsége létezik magyar nyelven, bár némelyiknél vannak
elmaradások.
Minden
idők legjobb férfi vígjáték színész párosai
Stan
és Pan, azaz Laurel & Hardy a megismételhetetlen komikus duó
 |
| Stan és Pan, a komikus duó |
Számomra
örök és megismételhetetlen az egyéniségük és az alkotásaik
is. Minden bizonnyal nem lesz hozzájuk hasonló, csak azt sajnálom,
hogy magyar nyelven csupán filmjeik egy része volt elérhető. Most
már több megjelent az interneten is. Bár már 1919-ben
találkoztak, csak a 20 -as évek közepén kezdtek közösen
filmezni.
Először
számos némafilmet forgattak, majd jöttek a hangosfilmek. Néhány
filmjük színesben készült, és egészen a század közepéig
készültek filmjeik. Talán sikerük egyik titka, hogy mindig
ugyanazt a szerepet játszották. Meg sem kellett szólalniuk, a
jellegzetes testhelyzetek, és arcjáték mindent elárult.
Miközben
a hangosfilmbe való átmenet során számos színész elvérzett, ők
nem. Humoruk jellegzetes vizualitása cseppet sem veszített
varázsából, sőt… A látvány mellett szövegjük is növelte az
élményt, ezért koruk legsikeresebb komikus duójává lettek.
1932-es The Music Box című
filmjük Oscart is kapott a rövidfilmek élő akciójában.
Az
1933 -as Stan
és Pan Chicagóban
(Sons of the Desert) az egyik legelismertebb hosszú játékfilmjük
volt. A 30-as években készült filmjeik többsége más nyelveken
is forgalomba került. Nálunk legtöbbször az 1939-es Repülő
ördögök – Stan és Pan az idegenlégióban
című filmet vetítették a tévében.
Egészen
a 40-es évek közepéig nyereségesek voltak a filmjeik, melyből
főleg a filmstúdiók gazdagodtak. Az
1950-51-es Utópia
(Atoll K) volt az utolsó nagyfilmjük, francia-olaszkoprodukcióban.
Sajnos mindketten megbetegedtek a forgatás során, és ez rányomta
bélyegét az alkotásra is, amely nem lett sikeres. Stan
Laurel és Oliver
Hardy több
filmet már nem forgattak közösen.
Dean
Martin és Jerry Lewis (Martin & Lewis)
 |
| Dean Martin és Jerry Lewis |
Ha
figyelemmel követed ezt a blogot, tudod, hogy Jerry Lewis
örök kedvenc komikusom a filmművészetben. Így az ő életrajzát
be is mutattam a komédia királya cikkben. Ott leírtam a találkozásukat Dean
Martinnal, és közös karrierjüket.
1946-os
találkozásuk után éjszakai klubokban adtak elő. Martin és Lewis
néven futottak, és rengeteget improvizáltak. A közönség vevő
volt erre a humorra, amely énekből és viccelődésből állt. A
rádió szintén felfigyelt a párosra, ezért 1949-től rendszeresen
szerepeltek az NBC -nél.
Dean
Martin a sármos, magabiztos férfiút alakította, Jerry Lewis pedig
a jóindulatú, de botladozó és eszméletlenül vicces helyzetekbe
keveredő társat. Ez remek alapot teremtett közös filmjeikhez.
Több filmjüket is bemutatták magyar nyelven – mint például a
Kutyaütő golfütők (1953),
Művészpánik (1955), Kenyeres
pajtások (1956) – lásd ezeket bővebben a Jerry Lewis filmek című cikkemben.
10
év sikeres együttműködés után már nem maradt meg a kezdeti
összhang, útjaik elváltak, és önálló filmkarrierbe kezdtek.
Egy rövid – 1960-as – színpadi szereplést leszámítva, 20
évig nem beszéltek egymással, mígnem 1976-ban újra találkoztak.
Utolsó
találkozásuk Martin születésnapján volt, 1989-ben. Dean Martin
1995-ben, Jerry Lewis pedig 2017-ben távozott örökre közülünk.
2002-ben Martin és Lewis címmel
nagyjátékfilm készült a párosról, amely több televíziós
(díjra) jelölést kapott. Amit a legjobban sajnálok, hogy csak a
filmjeik egy részét lehetett elérni-látni magyarul.
Walter
Matthau és Jack Lemmon, a furcsa páros
 |
| Walter Matthau és Jack Lemmon, a furcsa páros |
Ők
az a páros, akik idősebb korukban még nagyobb sikereket értek el,
mint fiatalabbként. Közös filmjeik már a 60-as években
befutottak, de a 90-es években sokadik fénykorukat élték.
Adj
egy szangvinikus, laza, rendetlen, az élet vidámságait kedvelő
embert, és egy melankolikus, a végtelenségig rend és
tisztaságmániás, depresszióba hajló ismerőst. Rakd be őket egy
helyre és nézd meg, hogyan jönnek ki egymással. Adott az
alaphelyzet, amelyet a függetlenséget élvező Matthau és a válás
kínjait elszenvedő Lemmon szerepbeli figurái képeznek.
Ideális
körülmények egy bonyodalmakkal teli, élvezetes vígjáték
témájához. Ami be is jött, a Furcsa
pár 1968-ban
sikert aratott pénzügyileg, és a
kritikusok körében is. A '74-es,
Szenzáció című
filmjük csak közepesen tetszett, a '81-es
Haver, haver
annál jobban. Ennek ellenére előbbi lett siker, utóbbi megbukott.
A
90-es években A szomszéd nője
mindig zöldebb (1993)
és folytatása, a Még zöldebb a
szomszéd nője (1995) – amely
címeknek természetesen semmi köze az eredetihez - igazi
mozisikerek lettek. Nekem a második jobban bejött, de ez sem
annyira, mint az alábbiak.
A
Tengerre tata!
1997-es vígjátékuk nagyon tetszett, már csak a helyszínek miatt
is. Matthau korát meghazudtolóan fiatalos itt, és a játéka
zseniális. Ezt többször is megnéztem.
Érdekes, hogy a filmben Matthau partnerét játszó hölgy, Dyan
Cannon már 60 éves volt, holott
20-as, 30-as éveiben járó nőnek látszott. 1998-ban elkészült a
Furcsa pár 2.,
amelyet előbb láttam, mint az első részt. Ez nagyon-nagyon
tetszett, jobban, mint az első, viszont a kereskedelmi siker
elmaradt.
Bud
Spencer és Terence Hill, azaz a Spencer-Hill duó
 |
Bud Spencer és Terence Hill, az ördög jobb és bal keze |
A
kövér és a vékony párosa Stan és Pan óta bevált recept a
sikerre. Persze ha megfelelő személyek és jó történetek állnak
mögötte. A Magyarországon legismertebb komikus duó az olasz
filmgyártás fénykorában kezdte működését. Bár számomra örök
és megunhatatlan a filmjeik jó része, sosem tudtam megérteni
egyes kereskedelmi adók azon hozzáállását, miért kell vagy 5
milliószor leadni a filmjeiket.
Ők
ketten egy (számomra) felejtős westerntrilógiában működtek
először (többé-kevésbé) párosként együtt, 1967 és 1969
között. Ezek még nem voltak viccesek, a középső még
elfogadható, de az utolsó az értékelhetőség alatt van. Az ő
igazi közös karrierjük akkor kezdődött, amikor elkészült Az
ördög jobb és bal keze első és második része. Ezek
sikere után rájöttek, hogy más műfajú (tehát nem western)
vígjátékokban is beválhatnak.
A
70-es években a Spencer-Hill páros sorban ontotta a sikerfilmeket,
a 80-as évekre viszont csökkent az érdeklődés irántuk. Holott
ezek a filmek semmivel sem voltak rosszabbak, sőt… De észrevették,
hogy már nem annyira kelendőek, így duóként 1985-ben forgattak
utoljára. Csakhogy a televízió által filmjeik másodvirágzását
élték, ezért 1994-ben még egyszer összeálltak a Bunyó
karácsonyig című film kedvéért, amely a kezdetekhez
hasonlóan western vígjáték volt.
Míg
a filmekben Bud és Terence gyakran keresztezi egymás útját, sőt
össze is kapnak, a magánéletben tökéletesen megértették
egymást. Terence tudatosan készült a színészi pályára, Bud
odakerült, így az angol is nehezen ment számára. A filmjeikben
legtöbbször visszatérő színhely Florida, azon belül is Miami,
ahol akkoriban még olcsóbb volt a forgatás.
Amit
a jó sztorik mellett szerettem a filmjeikben, az a fülbemászó
zenék (lásd Spagettizenék a csúcson című cikkem) és a
lenyűgözően szép tájak, helyek, városok. Ezerszer inkább
ajánlanám őket az ifjúságnak, mint a mai, időnként rendkívül
durva, erőszakos akciófilmeket, vagy „csúnyaszájú”
akcióvígjátékokat. A filmjeiket részletesebben elolvashatod a
Bud Spencer Terence Hill filmek című írásomban.
Gene
Wilder és Rychard Pryor
 |
| Gene Wilder és Richard Pryor |
Ha
pontosak akarunk lenni, ők bizonyos szempontból már az 1974-es
Fényes nyergek (Blazing Saddles) című szatirikus western
komédiában együttműködtek. Ugyanis a film forgatókönyvét
(társsal) Pryor írta, Wilder pedig a főszerepet játszotta.
Az
első valódi közös filmjük a Száguldás
gyilkosságokkal (Silver Streak) 1976-ból. Ez nagyon jó film, Pryor csak az első óra letelte után bukkan fel de szerepe így is maradandó. Igazi akcióvígjáték, a vége meglepően izgalmas és látványos.A film
jó kritikákat kapott és kereskedelmileg is sikeres volt. A fekete
és a fehér bőrű, komikus vénájú színész ezzel megalapozta
több közös filmezésüket.
Az
igazi durranás a nálunk is nagy sikerrel vetített Dutyi
dili (Stir Crazy) volt 1980-ból, amely felejthetetlen
börtönbéli élményekkel gazdagította nevetésre éhes
közönségünket. Nagyon pozitívan fogadták a nézők, és jó
bevételeket termelt.
A
másik, Magyarországon szintén jól ismert és kedvelt vígjátékuk
a Vaklárma (See No Evil, Hear No
Evil) 1988-ból. A vak és a süket férfi találkozása és közös
akcióik számtalan humoros jelenethez vezettek. A kritika felemás
volt, de a nézők ez esetben is pozitívan reagáltak és a nyereség
is közel háromszorosa volt a költségeknek. Szerintem zseniális történet, és a színészi játék is az.
1991-ben
forgatták utolsó közös filmjüket, a Folt
a zsákját (Another You). Pryor addigra már évek óta
slerosis multiplexben szenvedett. Ez a film nem hozta a várt sikert,
a kedvező fogadtatás elmaradt és pénzügyileg megbukott. A film színvonala meg sem közelítette az előzőekét. Rychard
Pryor 2005-ben, 65 évesen hunyt el, Gene Wilder 2016-ban,
83 évesen.
A
Burt Reynolds és Dom DeLuise páros
Őket
kevés helyen említik duóként, pedig jó néhány vígjátékban
együtt játszottak. Ha jól emlékszem, először A
vég (The End) című, 1978-as vígjátékban szerepeltek
együtt. Ebben a főszerepet játszó Reynolds megtudja, hogy halálos
betegsége van, de ahelyett, hogy kivárná a véget, öngyilkossági
kísérletekbe kezd. Később segítségre lel egy skizofrén
gyilkosban, amelyet DeLuise alakít.
Ezt
a filmet egyszer láttam, és nem hagyott mély nyomot bennem. A
kritika is negatívan fogadta, ennek ellenére nem voltak rosszak a
bevételei. A Smokey és a Bandita 2.
része 1980-ból nem rossz film – bár nekem az első az igazi –
a főszereplő Reynolds mellett DeLuise itt Frederico Carlucci, az
orvos. Egyébként ebben a filmben Burt Reynolds sem szívesen vett
részt, úgy gondolta a filmstúdió csupán pénzügyi okokból
forgatta.
A
kritika negatívan fogadta, viszont a nézők vevők voltak rá, és
jó bevételeket hozott. Ugyanezen évben forgatták a számtalan
híresség részvételével készített Ágyúgolyó
futamot. Ebben Reynolds és DeLuise főszereplők, és a
vígjáték olyan sikeres volt, hogy a folytatást is megélték. De
erről itt nem is mondanék többet, olvasd el az Ágyúgolyó futam filmek cikket, és mindent megtudsz.
1982-ben
A legjobb bordélyház Texasban
(The Best Little Whorehouse In Texas) is együtt szerepelt a páros.
Ez egy zenés vígjáték, amely vegyes fogadtatás mellett szépen
hozta a maga bevételeit. Burt Reynolds és Dom DeLuise
a valódi életben is barátok voltak, egészen utóbbi 2009-es
haláláig.
Sajnos
2018-ban Burt is eltávozott a földi színtérről.
A
Pierre Richard és Gerard Depardieu duó
 |
| Pierre Richard és Gerard Depardieu |
Adott
egy nagydarab, erős, határozott, de alapvetően jóindulatú fickó.
Keverj hozzá egy esetlenebb, kiszámíthatatlan, bénázó alakot.
Richard és Depardieu csak három filmben játszottak együtt, de
ezek örökre beleivódtak a francia filmtörténelembe.
Az
ő párosuk is tökéletes felállás volt. Az első közös filmjük
1981-ben A balfácán volt,
amelyben a főszereplők egy gazdag iparmágnás lányát keresik. A
film olyan jól bevált, hogy évekkel később díjra is jelölték,
sőt 10 év múlva az amerikaiak is elkészítették a saját
verziójukat.
Az
1983-as Balekok című vígjátékot
ismét Francis Veber rendezte, aki már az előbbi filmben
összehozta a párost. Nagyszerű a film és a zenéje is. Ezt szintén feldolgozták az óceán
túloldalán. A harmadik összeállásuk a Négybalkezes
1986-ból, amely szerintem a legjobb, írtam is róla a 80-as évek legjobb vígjátékai cikkben. Talán mondanom sem
kell, hogy ezt is feldolgozták odaát.
Ha
tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások
is megismerjék, meg is oszthatod!
A
cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.07.13. -
engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: