Minden napra egy film / 2024. augusztus 12., hétfő

Határtalan köd

Előre is elnézést, de képtelen vagyok erről a filmről pontos részleteket megadni. Nem csak a szereplők neve, de a nemzetiségek és az országok is kicsúsztak az agyamból.

Ok, annyit visszanéztem, hogy a maláj – indonéz határon játszódik, és a főszereplő Sanja nyomozónő. De van a történetben egy népcsoport, akiket nem igazán fogadnak be, de ha meg valamelyik tagjuk beilleszkedne az országba, a sajátjai lökik el. De hogy mi a nevük? Ahogy Sanján túl a többieket nem fogom tudni néven nevezni. Már miközben néztem is, skatulyákba tettem őket. Korrupt rendőr, Sanja nyomozótársa, gerilla és hasonlók.

Sanja Kuala Lumpurból (érdekes, ez megmaradt) kerül le vidékre, hogy a határon megoldjon egy gyilkossági ügyet. Nem elég, hogy a hullát dobálgatták a határon, de aztán kiderül az is, hogy a lefejezett torzó közelében nem a rá illő fejet találták meg. Vagyis, egy sorozatgyilkos van a környéken, akit Sanját leszámítva senki sem akar igazán elkapni. Csak dobálgatják egymásnak a határon a hullát, és nem foglalkoznak érdemben az esettel.

Sanja viszont igen, és szép lassan több történetet is kibontanak. Azt a nemzetiséget, a korrupciót, egy kommunista dzsungelharcost és a modern mocskot, vagyis az emberkereskedelem is témába kerül. A hősnő fokozatosan rakja össze, ki miben van benne és egy eset igazából mennyi mindent takar. A végére elég is volt felfogni, hogy ki kit és miért ölt meg. Talán jobban ment volna, ha jobban meg tudom különböztetni a szereplőket, de most megesett, hogy igencsak fogtam a fejem, hogy a képernyőn levők közül ki kicsoda.

Fura, de annyira a kultúra mássága nem is okozott zavart. Az sokkal inkább, hogy a szereplőket nehezen különböztettem meg. Az a bizonyos népcsoport – ha nincs kiemelve, hogy elkülönülnek és különféle hátrányok érik őket, ránézésre nem mondtam volna meg, hogy nem malájok vagy indonézek, bajban is voltam az olyan jeleneteknél, amikor fontos volt, hogy ki a határ melyik oldalán lakik. Nekem szemre nem volt meg a különbség.

A nyomozáson és a sok összefüggő darabkán túl ez a történet a személyes drámák és titkok filmje is volt. Már az elején kaptunk nyomot, hogy Sanja életében is van egy sötétebb folt. Ahogy az apja embere a nyomában jár, ahogy itt is megkapja, hogy sok mindent köszönhet annak, kinek a lánya. De a kommunista vagy éppen Sanja nyomozótársa is cipeli a maga terhét. Van egy-egy megnyíló jelenet, amikor mindenki kifejtheti, mit és miért érez. Így rajzolnak vonalak a nézőknek, ki hogyan jutott ide. Még akár párhuzamot is tudnék találni az egyes életekből, amelyek a nagyobb képben is így mennek, csak ott nem egyetlen ember, hanem az állam szintjén vannak a játszmák.

Ezzel elérhető az is, hogy ne lehessen vegytisztán gonosz és jó a filmen. Vannak jobbak és sötétebb alakok, de a végkicsengés mindenképpen az, hogy senki sem hibátlan.

Nem látványfilm, de a hely hangulata és a nyomor azért átjött. Putri Marino pedig elég karakteres hősnő lett, hogy legalább az ő megjegyzése és megkülönböztetése a többiektől ne okozzon gondot.

Nem egy nagy krimi, de megvannak a maga pillanatai és nagyon más környezet, mint amit megszoktam. Ez már önmagában érdekessé tette, de az ügy is korrekt.

Tovább az eredeti oldalra!