Filmek / 2018. május 5., szombat

Hang nélkül - egy sokkoló horror-dráma a mozikban [40.]

Megdöbbentő és sokkoló. Talán ezekkel a kifejezésekkel tudnám leginkább leírni azt, amit a Hang nélkül megtekintése után a moziból kisétálva éreztem. Az erős reakció szól a témának, a forgatókönyvnek a rendezésnek és persze a két főszereplő – Emily Blunt és John Krasinski – játékának is. A mű leginkább John Krasinskinak „gyermeke” hiszen ő rendezte, ő a legfontosabb kulcsfigurája, ráadásul a másik főszereplő, Emily Blunt férje is. (Érdekes és nem túl gyakori együttállás a filmszakmában.) Ami ebben a filmben a nézők lelki nyugalmának megőrzését leginkább fenyegeti, az a gyerektéma. A mű ugyanis nagyon durván rámegy arra, hogy az első perctől az utolsóig gyermekekért aggódjunk. Figyelem kisgyermekesek csak akkor nézzék meg, ha kellőképp felkészültek a dologra. (Én egy nyolc éves kisfiú és egy 11 éves kislány apukájaként totál kikészültem azon, hogy a sztoriban állandó életveszélyben vannak a kicsik.) A másik stressz tényező a mesteri feszültségfokozás, ami sajátos módon itt a csend révén valósul meg. Ez persze csak a moziban hat keményen, otthon, ahol számtalan más hang ér bennünket (közlekedés zaja, otthoni hangok … stb) már korántsem olyan ütős az egész. A folytatásban, egy bekezdés erejéig kevés spoilerrel, ám a meglepetéseket el nem árulva folytatom.

A csend és a pisszenésnél erősebb hang nyomán megjelenő szörnyek a frászt hozzák ránk és szinte ott vagyunk mi is az elszigetelten tengődő családdal, isten háta mögötti házukban, egy erdő közepén. Velük együtt rettegünk a hátborzongató külsejű, félig humanoid, félig pókszerű lényektől, melyek kipusztították a Föld teljes lakosságát. A túlélők nem tudnak egymásról és csak teljes csöndben élve képesek megmaradni. A lények ugyanis kizárólag hangra támadnak; akkor viszony villámgyorsak és rémisztőek óriási fogaikkal és karmaikkal. A túlélés egyetlen módja a teljes csöndben történő vegetálás. Az Abbott család hamar ráébred minderre, így a némaságban élést tökélyre fejlesztve töltik mindennapjaikat. Mivel három gyerekükből az egyik eleve süket, így ismerik a jelbeszédet, melynek nagy hasznát veszik új életmódjukban. Váratlanul azonban katasztrófák sora éri őket, amiről semmit nem árulok most el.

A Hang nélkül egy horror-dráma, mely iszonyú feszültséget gerjesztve és óriási izgalmakkal terheli túl a nézők idegrendszerét. Igazából három szálon futnak az események: az egyik szálat maguk a lények jelentik, miért és hogyan kerültek a Földre (ezt sajnos nem tudjuk meg) mire képesek és legyőzhetőek e bármi módon? A második szál a család sajátos életmódja: képes az ember életvitelszerűen teljes némaságban élni? Végül a harmadik szál a család tagjai közti feszültség formájában jelenik meg. Természetesen a három szál a film végén fonódik össze, kőkeményen mellbe rúgva bennünket.

Krasinski rendezőként és főszereplőként is kimagaslóan jó munkát végzett. Filmje egyszerre kelt izgalmat, félelmet, meghökkenést, azonosulást és elgondolkodást: én vajon mit tennék? típusú kérdésfelvetésekkel. Emily Blunt szintén óriási alakít, láthatjuk rettegve, bátran, gyermekét féltve, harcosan, elgyengülve és szerelmesen. Minden arca, minden alakítása hiteles. Ha mégis van kritika, ami az emberben megfogalmazódik a film kapcsán, az csupán két dolog: az egyik, hogy Kraisnki túltolja a gyerekekkel való riogatást. A kicsik gyakorlatilag folyamatosan életveszélyben vannak, ahogy az egyik zűrt megússzák, rögtön jön a másik. A rendezés non-stop a nézők legbelső szívhúrján játszik, legbelső legerősebb félelmünket borzolva: a gyermekéért aggódó szülő idegrendszerét kicsinálva. Túl sok, túl rámenős ez így. A másik kritika, hogy az égvilágos semmi fogódzót nem kapunk a lényekről. A film feléig, direkt nem is látjuk őket rendesen, de eredetükről később sem ad semmi infót a film. Persze ez szándékos rendezői koncepció, viszont idegesítő hiányosságként is megélhető. Ez ízlés kérdése.

A Hang nélkül összességében egy remek pszicho-horror-dráma; valódi különlegesség, hiszen sajátos kísérlet arra, hogy pusztán a csend eszközével keltsen feszültséget. És sikeresen megoldja. Jó a látvány, a lények valóban ijesztőek, és komoly alakításokat is élvezhetünk. Értékelésem erős 8.5 pont a 10-ből.