Minden napra egy film / 2024. október 10., csütörtök

Golfozók gyöngye

Akár egy közhelyet is rá lehetne húzni a film egészére: nem a győzelem, a részvétel a fontos. De jelen pillanatban inkább indulnák el onnan, hogy bármilyen is furcsa, egy valóban élt ember és a vele történtek ihlették a filmet.

A főszereplő, Maurice egy nagyon átlagos angol férfi. Elvesz egy nőt, felneveli annak szerelemgyerekét és a közös ikreiket. Amikor a gyár, amiben dolgoznak, elbocsátásokba kezd, Maurice a felesége bíztatására kész kitalálni, hogy mi lenne az élete álma. Mit csináljon, ami boldoggá teszi? Maurice pedig meglátja, megszereti és végleg elveszik – a golfban. A film poénja, és ami az egésznek az apropója, hogy hiába a nagy szeretete, tehetsége és tudása nincs hozzá. Maurice rémes játékos, de versenyezni akar és megélni a szenvedélyét.

Ez sok konfliktust és mókás helyzetet szül. Elég csak arra gondolni, hogy miután a profik látják, hogy ki akar közéjük tartozni, intézményi szinten dolgozni kezdenek azon, hogy Maurice ki legyen tiltva a versenyekről. Ő persze kitalál dolgokat, hogy valamiképpen indulhasson. Akár úgy is, hogy másnak adja ki magát, álcát ölt és hasonlók.

A film azonban nem végig ezeket a kergetőzéseket követi. A gyerekek révén feszegetni kezdi, és a melodráma felé viszi, hogy milyen árat szabad az álmokért megfizetni. Maurice és a családja nagyon sok mindent elveszít, például az otthonukat is. Majd egy lakókocsiban kell meghúzniuk magukat. A nagyfiú, vagyis Maurice nevelt fia lesz az, aki leginkább a józan ész szava, és nagyon foglalkozik azzal, mit gondolnak róluk az apja viselkedése miatt. Ő rója fel azt is, amikor az ikrek rájönnek arra, hogy a diszkótáncosi tudásukból nem tudnak megélni, hiába bíztatta őket az apjuk, hogy éljenek annak, amit szeretnek, versenyezzenek és mutassák meg magukat a világnak.

Nehéz is megfogni, mi veszett el számomra benne már menet közben. Az egy dolog, hogy a humorát nem érzem a magaménak. Angol vígjátéktól nem is vártam, hogy nevettessen. De azzal a résszel is az a bajom, ami a beletett drámával. Nem tud megmozgatni, valami ötlet még hiányzik. Olyan kis semmilyen az egész… Még az tetszett benne legjobban, amikor Maurice egy barátja bevallja, hogy amikor azt mondja, a piacon szerzett valamit, azt valójában úgy kell érteni, hogy lopott. Mikor máskor derülne ki ilyesmi, mint amikor futnak a rendőrök elől, mert álruhában, magukat franciának kiadva próbálnak a golfbajnokságon részt venni…

Pedig, a szereposztáson nem spóroltak. A két főszereplő nagy nevek jöttek, Mark Rylance és Sally Hawkins. Mindketten olyasféle karaktert játszanak, mint az Oscar-díjas filmjükben – de mondhatnám azt is, hogy megfelel a rájuk húzott sémának. Szerethetők, kedvesek és pozitív üzenetet közvetítenek. A gond tényleg csak annyi, hogy Maurice és Jean is több szempontból szerencsétlenek, és ezt meg nem szívesen néztem, hiába szimpatikus színészek szimpatikus karakterei.

Nem látványfilm, a golfot sem viszik túlzásba. Viszont a ruhák, több helyszín is van benne, így azért a tévés szintnél többet tudott nyújtani.

Különben jó kritikái vannak. Kasszát nem robbantott, de alapvetően szerették ezt a filmet. Lehet, nekem is többet jelentene, ha a filmen túl más élményem is lenne a világ legrosszabb golfjátékosáról, de róla is most hallottam először.

Plusz, az angol cím sokkal ötletesebb. Bár, valahol díjazom, hogy nem próbáltak nyelvi poént a szó szerinti fordítással és az utalással, ami angolul megvan.

Tovább az eredeti oldalra!