Habszivacs Szemle / 2025. február 23., vasárnap

Cabin Pressure (Anya leszek csak azért is!) – kritika

Már a címe indulatot keltett bennem, elég erőszakos. De kinek szól ez az erőszak? A téma megosztó, én is szubjektív és ellentmondásos módon tudok közelíteni hozzá, a gonosz kritikust hozza ki belőlem. Ezért blog és nem újságírás vagy tudományos értekezés. És legalább annyira szól rólam, mint a szereplőkről. 

Azonnal az Anyáim története (2020) című dokumentumfilm jutott eszembe, ahol két leszbikus örökbe akar fogadni egy gyereket, de a magyar jogi szabályozásban ma erre nincsen lehetőség. Nem volt különösebben bátor film, kerülgette a témát, mint macska a forró kását. A Cabin Pressure ugyanezt teszi, de talán nem is lehet másképp, az már állásfoglalás lenne, és érezni, az alkotók legfőbb célkitűzése volt, hogy ezt elkerüljék. Ez a megközelítés azonban rányomja az egészre a bélyegét, érzelmileg nem tudunk azonosulni senkivel.

Nagy Eszter és Czira Sára az "Ez van gyerekek" bemutatásán nem megy túl. Anélkül, hogy a véletlenül talált  háttér információkat felhasználnám, Heniről nem tudunk meg semmit, de nem csak róla nem tudunk meg semmit, hanem senkiről nem tudunk meg semmit. Persze, ebben nem a személyes a fontos mondhatná valaki, hanem egy társadalmi jelenség, ami a nők helyzetét akarja bemutatni, a befogadó meg továbbgondolja, mi miért van. Én is továbbgondoltam, és csak megerősített bizonyos előfeltevésekben, amelyekhez semmilyen kutatást nem végeztem, módszertanom a dilettáns spekuláció. Van egy olyan érzésem, Henit és Andrej-t az alkotók nagyjából úgy használták fel, ahogy Heni és Andrej egymást a cél eléréshez.

Jelenet a dokumentumfilmből

Bázisfilozófiám, hogy a nők helyzetét alapvetően befolyásolja, hogy ők termelik újra az emberiséget. Elég determinisztikus, de a kultúra tesz róla, hogy metafizikus fénytörésbe kerüljön, összekapcsolódjon az érzelmekkel, és a vágyakkal. Muszáj nekik a reprodukciós kapacitásukat figyelembe venni, vagy ahogy a bulvársajtóban írják, "Ketyeg a biológiai órájuk". Ez persze olyan tapasztalat, amely nem fedi le minden nő tapasztalatát, de gátolja a nőket a megfelelő partner kiválasztásában, és rossz döntéseket hoznak, de ha helyesen döntenek, akkor vagy a szezonális vagy a végleges egyedüllétet kockáztatják, miközben az ember társas lény.

Ebben nincs túl sok személyes, a társadalom úgy alakította az anyaszerepet, hogy egy nő életprojektje a férfi legyen, először az apa, aztán a gyereke. Ne jöjjön senki azzal, hogy "Nem minden férfi olyan". De igen, a patriarchális társadalomban minden férfi olyan. Szubtilis, komplex módon, de olyan. Érdekes feedback rendszer ez, az alkalmatlan alanyokat nők termelik, hogy a következő nőgenerációnak egy szexista, nőgyűlölő férfigenerációt termeljenek újra. 

Az alkotók vagy a főszereplő valamiért fontosnak tartotta a fedetlen has folyamatos mutatását

Ha egy nő megfelelő felvilágosítást kapna arról a helyzetről, amiben van, ha elég információja lenne, talán jobb döntést tudna hozni. De hát úgy találta ki a kultúra, hogy ez ne történjen meg, a nőket társadalmilag alávetett helyzetben kell tartani, hogy működjön a gyerekgyár. Ami személyes, az társadalmi, ami társadalmi, az személyes. Meg ugye a racionális döntések elve az emberre nem vonatkozik.

Van ez a Heni nevű magyar nő, aki már harminchat, Barcelonában él – tök helyes lakásban –, még nem akadt olyan, akivel kielégítő párkapcsolata lenne, akivel a családalapítás szinkronba kerülhetne. Nem szimpatikus, nem antipatikus, nem tudjuk mit csinál, de valamiképp a színházzal van kapcsolatban. A boomer Andrej-ről, a meleg apa jelöltről még ennyit sem tudunk. Az alkotóknak nem volt fontos az sem, hogy hogy tudjuk, ki az a fekete hajú srác, akivel beülnek Barcelonába egy kávéra. Nem lehet érteni, mit beszélnek, persze mondhatná valaki, tök mindegy, az alapszitut nem befolyásolja. Négyszer tekertem vissza csak azért is, mégsem értettem egy büdös szót sem.

Megszületett Leo, aki legalább három nyelven fog beszélni

A co-parent (társszülőség) megoldás materiálisan célravezető, nem találok rajta fogást, bárki lenne az apa  egy idő után kikerülne a képből, háromszáz ezer magyar apa hiányzik a háztartásokból. Hol vannak? Elmentek másik családot alapítani. Az, hogy meleg férfi az apa igazából nem jelent semmit. Azonnal eszembe jutott Miskolczi Miklós egyik könyve*, amit nagyon régen olvastam, egy többgyerekes, nős gyárigazgató, akit Budapesten egyik üzleti útján – 70-es évek –, a felesége megakart lepni, és felkereste a szállodában, és nem örült annak, amit látott.

"Az nem opció, hogy ne legyen gyerekem", mondja Heni, és ez elidegenít tőle, mert a befogadó arra gondol, ennek a gyereknek már funkciója van, az, hogy értelmet adjon egy másik ember életének, elűzze azt a metafizikai unalmat, amit gyerek nélkül érezne. Skizó állapot, mert ugyanekkor a kisördög azt is mondja, hogy gyereket nevelni értékteremtés, akkor is ha az ökológiai lábnyom növekszik, és egyesek azzal jönnek, hogy egy ember két dolgot tehet a bolygóért: ne egyen húst és ne csináljon gyereket. De ki az, aki globálisan ennyire tudatos? Senki. A bolygónkat meg a kapitalista árutermelés teszi tönkre, nem egy barna hajú nő. 

Heni önmagát hibáztatja, amiért nem jött össze a pasiprojekt és a gyermekvállalás. Ő csinál valamit rosszul, pedig  semmit sem csinál rosszul, egyszerűen olyan preferenciák vannak, amiket nyilvánvalóan nem tudunk kielégíteni, sem mi, sem a másik ember nekünk. Ezek annyira személyesek (miközben nem), és megint eszembe jutott valami régi olvasmányemlék egy nőről, aki azért szeretett bele a férjébe, mert a szilveszteri pezsgőt ugyanazzal a kézmozdulattal bontotta fel, mint annak idején az apja. Nem jut mindenkinek pár. Ez van. 

Andrej életkora szerint Heni apja lehetne

Nyilván túlmutat a film témáján, de engem érdekelt volna – és ebben sincs semmi személyes –, miként viszonyul Heni vagy Andrej kereszténysége, vallásossága a témához, mert ez legalább olyan skizó helyzet, mint a gyermekvállalást különböző aspektusokból nézni. Heni nyakláncán egy kereszt lóg, és majd látjuk, a kis Leót megkeresztelik. De akkor, hogy van ez? Ezek ellentmondások, amelyeket ábrázolnia kellet volna a filmnek, ha már az a téma, hogy az új trendeket hogyan lehet, vagy kell ütköztetni a hagyományokkal. És hát a film nagy hibája, amellett, hogy árad belőle valamilyen intellektuális, szubtilis gőg, hogy az alkotókat egyáltalán nem érdekelte, hogy lesznek olyan befogadók, akik a film felét nyelvi okoknál fogva nem fogják érteni, mert sem oroszul, sem angolul nem tudnak. Nem lehetett volna ezeket a részeket feliratozni? 5/2

* Színlelni boldog szeretőt, 1981

Tovább az eredeti oldalra!