Loading...

Minden napra egy film

Minden napra egy film / 2025. január 1., szerda

Az élet dícsérete

Évek óta a karácsony, szilveszter, újév fix sorozatnézős programja nálam Az élet dícsérete. Annyi minden van ebben a sorozatban, amit szeretek és annyira egy színvonalon, jól tudják hozni még az 5. évadban is, hogy mindig megfordul a fejemben, akár az egész sorozatot is újranézhetném.


Az 5. évad a háborús éveket dolgozza fel - előzetesen tartottam is tőle, hogy marad állatorvosos a sorozat úgy, 000azelet5.jpghogy James pilótának van kiképezve. Mindig nem botolhat bele egy állatos feladatba a seregben sem. Hiába tudtam ezt, mégis meglepett, mennyire gyorsan megoldották ezt a helyzetet. Az előző évadban kezeltek egy fertőző betegséget, amiről kiderült, hogy Jamesben lappang. Így nem engedik repülni, bármikor rosszul lehet és kitörhet rajta a láz. Leszerelik, és már folytathatja is az állatorvosi mindennapokat kiegészülve azzal, hogy apuka is lett.


Mégsem váltottak teljesen vissza a korábbiakra. A háttérország mindennapjai elevenednek meg és folyamatosan vannak emlékeztetők, hogy háborús időket élnek. Audrey pl. légoltalmi megbízott lesz, szó van az élelmezési problémákról, vagy éppen feltűnik olyan szereplő, aki a mezőgazdasági munkában időszakos kisegítő lesz a háború alatt. A legextrémebb talán az volt, amikor a teheneket csíkosra kellett festeni, Siegfried nagy idegességére, hogy éjszaka ne okozzanak közúti balesetet.


Újabb változás: volt egy szereplő visszacserélés. Carmody letette az állatorvosi vizsgát, annyira jó eredménnyel, hogy kutató ösztöndíjat is elnyert vele. Fájó szívvel, de büszkén engedték el: a felszabaduló hely pedig jól jött Tristannek, akit állatorvosi tanárnak hazahelyeztek az afrikai frontról. Csak bajuszt ne növesztett volna, az valami borzalmas...


A sorozat remekül egyensúlyoz tragédiák és kedélyes pillanatok között. Nagyon tudtam sajnálni kis Bingo kutyát, de jókat mosolyogtam Carmody és Tristan vetélkedésén, ki aludjon matracon, ki a rendes ágyban. Ebben a sorozatban mindig is megvolt, hogy nem festenek mindent rózsaszínre. Igen, benne van az idill, amit nosztalgikusnak érzek, ugyanakkor ezt nem boldog mesékkel érik el. Halnak emberek, szenvednek, és nem minden állatot sikerül megmenteni. De a légkör, a szeretet és egymás segítése, az egésznek a miliője nagyon nézette velem, és lélekmelegítőnek élem meg.


Szeretem, ahogy fejlesztik a karaktereket. Tristan már félig sikeresen megkomolyodott - még szeret bulizni és idegesíteni a bátyját, de mellette már van egy komoly énje. Jó tanár lett, ért az emberekhez és biztos tudás van mögötte. Öröm volt nézni, amikor oktatott a seregben. James és Helen szülőkként igyekeznek helytállni, és nekik is megvannak a maguk pillanatai. Amikor James elvállalta a babát és simán elhagyta - először csak a pelenkát és ételt, másodjára már magát Jimmy babát is. Kész.


Külcsínre a szokott minőséget tudja prezentálni. Igényes, angol, BBC minőségben.


Vagyis, még mindig ez az egyik kedvenc sorozatom. Egyszerűen boldogabb vagyok utána, ha 1-2 részt megnéztem belőle.


Tovább az eredeti oldalra!
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: