Minden napra egy film / 2024. szeptember 11., szerda

Amikor leszáll az éj

Szeretem a szörnyes filmeket. Sok újat már nem látni, ha van egy siker, akkor azt nyúzzák a róka már nem is létező bőrrétegéig. Mások meg visszanyúlnak sokszor feldolgozott lényekhez.

Az Amikor leszáll az éj az éjjel megjelenő és pusztító, rovarszerű szörnyekkel jelentkezik. Kicsit olyan az alap, mint a From című sorozatban, annyi különbséggel, hogy itt a lakhelyük nem zárja be a szereplőket. Utazhatnának, mehetnének, csak nem lenne biztonságok. A szörnyek éjjel a szabadban, az úton könnyen elkaphatnák őket. Inkább mindenki a házába zárkózik és kizárja a külvilágot, amennyire csak tudja. Nappal meg igyekeznek mindent megtermelni és nagyobb biztonságba jutni. Az különben nagyon más, hogy a From-ban a közös ellenség szövetségessé tette az embereket. Ők segíteni igyekeztek egymásnak, akár össze is költöztek, közösség voltak. Ebben a filmben viszont mindenki csak magával, illetve a közvetlen családtagjaival foglalkozott és egy elmagányosodott, elzárkózó életet folytattak.

A főszereplők egy család: az apa és a két kamaszfia. A konfliktust az okozza, hogy a nagyobb fiú egyre több időt tölt egy szomszéd farmon, a Rose családnál. Az öccsével és az apjával a semmin is össze tud veszni, mert nekik nagyon nem tetszik, hogy a saját feladatait hanyagolva jár át a másik családhoz. (Nézőként hamar rájövünk, mi vonzza annyira a másik farmra: a Rose családban egy kamaszlány van.) Amikor a fiúknak együtt kellene dolgozni, de Thomas inkább átmegy a szomszéd családhoz, Joseph este nem ér vissza. Az apjuk kénytelen kimenni, keresni, míg Thomas a házat őrzi. A végeredmény szempontjából az a fontos, hogy rájönnek, a lények megtanultak a föld alól is támadni, alagutakat fúrnak. Paul meg tudja menteni a gyerekeit, de nagyon súlyosan megsérül és a fiúknak kell majd kitalálni, hogyan éljék túl.

Ami nekem a legérdekesebb volt a filmen, az ebben a részben volt. Amikor megmutatták, hogy még ilyen halálra ítélt helyzetben is mennyire önző és pusztító tud lenni az emberi természet. Thomas bizonygatja, hogy a Rose farmon majd segítenek nekik, vigyék oda a sérült apjukat. És az a család, akik egészen addig kedvesek voltak vele, mondhatni családtagnak tekintették, mindent megtagadtak. Se gyógyszer, se menedék. Mert nekik sincs elég – amikor a kamaszlány megszólalt, hogy, de van – akkor egyedül a fiúnak kínáltak menedéket. Aztán abban se volt köszönet: a munkásaik este elkapták és meg akarták lőni, mert úgy értékelték, hogy Thomas kifúrja őket a helyükről. Minden ember veszélyben van, a veszedelem halálos: és mégsem képesek összefogni, segíteni egymásnak. Ugyan a végére hagy remény, a fiatal nemzedék majd másképp csinálja.

Elég olcsó akció - a szörnyek ellen nem sok esély van, és nem is nagyon tudnak mivel harcolni ellenük. Arról nem is beszélve, amikor Cage karaktere átment terminátorba. Addig legalább nem szuperembereket mutogattak, sérültek, könnyen meghaltak. De ott felkel a halálos ágyról és mindenkit megment - bár tény, az árát megfizeti.

Nem túl erős a látvány sem. A szörnyek nem éppen ijesztők, ahogy az összecsapások sem. Az sem segített, hogy mivel a lények éjjel jönnek, a legtöbb ilyen jelenet éjszakai.

A kritikái különben nem rosszak, egyszer meg is lehetett nézni. Vannak benne jó ötletek, amit már emlegettem - hogy az emberek mit művelnek egymással. Összességében: nem lesz a kedvencem, de nem is utáltam.

Tovább az eredeti oldalra!