Minden napra egy film / 2024. szeptember 25., szerda

Agymanók 2.

Az egyik legjobb Pixar-mese az Agymanók volt. Hozzáteszem, nem a gyerekeknek. Inkább azoknak, akiket érdekel a pszichológia, vagy valamilyen szinten tanultak róla. Máig elképeszt, hogy mennyire jól magyarázza a személyiség kialakulását, az érzelmeket és emlékeket, hogy mi történhet az agyban.

A folytatás nehezebb diót kapott, hiszen a kamaszkort és az én-képet igyekszik megmutatni. Nehezebb ábrázolni, és nagyon sok jó ötletet ellőttek már korábban. A dallamtapadást vagy a gyerekkori emlékeket. De próbálkoztak most is és voltak is nagyon jó ötletek benne. Az elfojtott érzelmektől kezdve a gondolatfolyamon át magának a kamaszkornak a megragadásáig. Ahogy egy érzelem mennyire szélsőségesen jelentkezik, pedig ugyanaz az inger érkezik, mint kicsivel korábban.

Még egy történetet is kitaláltak - kint és bent is. Odabent az alapérzelmek az olyan újabb, vegyesek érzésekkel vívtak meg Riley uralmáért, mint Ciki és Uncsi. Kint pedig Riley a középiskolai edzőtáborban kell, hogy bizonyítson. A bent az érdekesebb, de most a külső történet jobban sikerült, mint az első rész esetében. Az összkép a kicsit gyengébb: az a fajta ötlet és frappáns megoldások, amelyek az első eladták nekem, most kisebb számban voltak jelen.

Van benne humor is különben, de az Agymanók soha nem igazán vicces mese volt. Ahhoz Riley külső története túl egyszerű és direkt nagyon hétköznapi. Nem is véletlenül az Agymanók vannak a címben, hiszen az igazi főszereplők ők lennének. Különben kifejezetten jó ötlet az is, hogy a szülők fejébe is többször belesünk. Az egy jó ötlet, hogy mindenki fejében más lehet a főnök. Riley vezető manója Derű, de a szüleinek nem. És ez magyarázza is gyakran, hogy mire miképpen reagálnak.

A grafika továbbra is szép. Az emberi alakok, de az elmében lejátszódó részek is kellemesek, látványosak. Ha azt kellene most belőni, ami a legjobban nézett ki látványban, az a gondolatfolyam és ahogy a gúny/irónia leágazás megnyílik benne. Bár, tetszett a fantázia is, pláne, amikor Riley aludni próbált, de az új jövevények ellene fordították a saját fantáziáját.

 Bár az első mesét kifejezetten szeretem és nagyon eltaláltnak érzem pszichológia felől, az agymanókat/érzelmeket magukat nem tudta megszerettetni velem a mese. Most ez is kicsit alakult. Már megvagyok velük, ha továbbra is sokan zavarnak. Derú ugye nem csak nekem túl sok? De lehet, azért érzem így, mert a saját fejemben nem ő a vezető ülés tulaja.

A lényeg, kaptunk egy jó mesét. Nem ér fel az elsőhöz, de vannak benne jó ötletek. Azt meg továbbra sem tudom, hogy egy gyereknek ez milyen szórakoztató lehet. Én már nagyon más szemmel nézem. De az elsőt is.

Tovább az eredeti oldalra!