Pintér racionalizálása = "oktatásrombolás"
Pintér Sándor egy éve racionalizációt hirdetett az oktatásban. Ez elsősorban a kis méretű iskolákról szólt. A valóság azonban azt mutatja, hogy bárhol lecsaphat a racionalizálás. Már ha ez az, és nem inkább bosszú…
Úgy tűnik, a racionalizálás egyik eleme a tantárgyi bontások megszüntetése. Sorra szűnnek meg azon tantárgyak csoportbontása, amely szakmailag indokolt. Ilyen például az angol. Pedig az idegen nyelvek tanulása részben gyakorlati, amihez mindenképpen indokolt a csökkentett létszám. Ellenkező esetben a szóban jobban érvényesülők fejlődnek, akik visszahúzódóbbak, azok lemaradnak. (Íme ismét a szegregáló magyar oktatás…) Ugyanilyen a matematika. Ahhoz, hogy modern, jó oktatása legyen a tárgynak, kis létszámban érdemes tanítani. A jobban gondolkodók gyorsan, és több tudást tudnak elsajátítani. Akik lassabban haladnak, azok pedig külön, könnyen felzárkóznak.. Sajnos ezeket megszüntetik, a pedagógusok figyelme jobban eloszlik, így súlyosan sértve a gyerekek érdekeit.
Úgy látszik, hogy szintén összevonják a szaktermi okok miatti bontásokat. Ilyen az informatika és a technika. Hogy egy informatika teremben, ahol 15 gép fér be, hogyan lesznek majd 25-30-an? Nem mellesleg bekötni sem lehet gépeket, mert a régóta elhanyagolt iskolai hálózatok nem bírnák a terhelést. Technikából pedig a balesetveszélyes tárgyak miatt is közveszély, hogy egész osztályt kell bevinni 15-20 főre kialakított terembe.
Szintén érdekes racionalizálás az osztálylétszám meghatározása. Sokszor 30-32 főre felduzzasztják az első osztályokat, nehogy még egy osztályt kelljen indítani az iskolában (Van, amelyik számított létszámba többet ér, mert annyi tanulási nehézsége van). A többi jelentkezőt meg elutasítják, korlátozva a szabad iskolaválasztást. Látható, hogy csak statisztikai adatként kezelik, hogy egy tanítóhoz mennyi gyerek tartozik. Azt hiszik, az a gazdaságos, ha minél több. A hatékonyság meg nulla. Aki tud, túlél, aki nem, az lemarad. Egyre jobban. Megint a szegregálás…
A státusztörvény is tesz még egy lapáttal hozzá: felemeli a tanórákat, olyan szintre, hogy intézményekben legalább 1-2 pedagógusálláshely kevesebb legyen. Ezen órákat pedig beépíti a maradók munkaidejébe. Egyértelmű, hogy a cél a látható pedagógushiányt csökkentsék. Ha pedig nem éri el a tanár óraszáma a kötelezőt, mert egy-két óra kimarad a tantárgyi sajátosságok miatt, akkor az el nem látott órákból kapnak, ami nem tartozik a szakjukhoz. Így az ellátatlan órákra nem kell tanárt felvenni, ismét leplezve a valódi hiányt.
Szemmel láthatóan ez a Pintér által csak racionalizálásnak nevezett dolog oktatásrombolás. Súlyosan károsítja a gyerekek érdekeit, embertelen feltételeket szab a pedagógusoknak. Ez a folyamat pedig pontot tesz a magyar oktatás tönkretételére. Ehhez pedig asszisztálnak a tankerületek. Úgy hírlik, a Rábel Krisztina vezette Külső-Pesti Tankerület az élen jár.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: