Ideo-logikák / 2024. április 5., péntek

Ne beszéljenek Kultúráról, ha azt sem tudják, mi az

A kultúrát központosító törekvésekből egy valami kimarad: a Kultúra maga. Sokféle értelemben beszélünk kultúráról, van például kulturált viselkedés, egyes helyeknek és csoportoknak is van sajátos kultúrája, ami nem is mindig annyira kívánatos, sőt még olyan is van, hogy baktériumkultúra. Létezik viszont a nagybetűs Kultúra is, ami mondjuk ki, hogy a színvonalas, magas kultúrát jelenti és nem a kommersz, könnyen eladható tömegkultúrát. A Kultúrának olyan jellemzői vannak többek között, hogy gyakorlatilag minden esetben valami minőségi, nívós, kifinomult, összetett, mély értelmű, intelligens, egyedi, kreatív, újszerű, hiteles stb. A magas minőség a kultúrában általában átütő erejűvé és népszerűvé válik az értelmiségiek körében mindenképpen, maradandó műveket hozva létre.

Létezik még nyilvánvalóban színvonalas tömegkultúra is, ami könnyebben megérthető és befogadható szinte bárki számára, a könnyűzene egy része például ide tartozhat, kicsit kevésbé kifinomult, de ezzel sincs sem baj, mert senki nem nézi le a színvonalas tömegkultúrát.

A gondok ott kezdődnek, amikor nem hozzáértők kezdenek díjakat osztogatni például közepes, átlagos színészi teljesítményre adnak Kossuth díjat. Ki kell mondani azt is, ha hogy valaki megkapja a nemzet színésze díjat attól még nem lesz a nemzet színésze abban az esetben, ha nincs meg az ismertsége és ha nincs mögötte kiemelkedő teljesítmény. (Erre szerencsére nem nagyon van még példa.)

Tehát kultúráról azok tudnak ítéletet mondani, akik naponta élik, művelik, foglalkoznak vele, ők tudják megmondani, hogy mi mennyire értékes, nem pedig a politikusok. Éppúgy mint bármilyen szakmában. Én például tudom, hogy Visky András valóban megérdemelte a Kitelepítés című regényéért a díjat, onnan tudom, hogy olvastam a könyvet, ráadásul sokan olvasták még rajtam kívül olyanok, akik nem csak úgy olvasgatnak, hanem rendszeresen keresik is a minőségi irodalmat, netán hivatásszerűen is foglalkoznak vele. Visky díja viszont inkább kivétel volt egy olyan területen, a regényírásban, ahol éveken át nem annyira ismert szerzők kaptak elismerést, politikai szempontok alapján. A díjak odaítélése olyasmi mint a jogérzék: a jól megalkotott jogszabály sem lehet önkényes, hanem azt mondja ki, amit a legtöbben helyesnek tartanak.

Amikor olyanok foglalkoznak a Kultúrával, akik nem értenek hozzá, abból csak szánalmas erőlködés lesz és silány teljesítmények. Az idei Dal győztes műve például szerintem szörnyű giccs, az Eurovízióra való lenne, ez az egész sorozat a jelenlegi formájában egy kudarc. Nem nagyon lehet sok jót mondani Rákay Philip filmjeiről sem, de ne várjunk csodákat akkor, amikor politikai alapon döntenek arról, hogy ki kaphat lehetőséget. A tehetségüket sokszor bizonyított filmrendezők és filmszínészek ellenben nem kapnak pénzbeli támogatást, mert nem elég „nemzetiek”, illetve akik döntést hoznak erről nem tudják, csak gyanítják, hogy esetleg nem elég nemzetiek.

Mintha arra menne ki a játék, hogyha van sekélyes és giccses hollywoodi tömegkultúra, akkor csináljunk ilyet mi is, nemzeti alapon. Az emberek átnevelésével is már sokan próbálkoztak, de a külső nyomás sosem lett sikeres, például a szocialista realizmus sem tudta kinevelni nálunk a „szocialista embertípust”.

Akik ma a Kultúrával kapcsolatos döntéseket hozzák azok körülbelül annyira értenek hozzá, mintha mondjuk én akarnám meghatározni a magyar válogatott edzéstervét. Persze ebben az országban kultúráról mindenkinek van véleménye, sőt mindenki lehet a szakértője, tele vagyunk foci  szakértővel, járvány szakértővel, politikai szakértőkkel is.

Létezik persze hagyományos nemzeti kultúra, ami alatt a legtöbben a régi parasztkultúrát értik. Viszont a valódi nemzeti kultúra az ennél jóval több, hiszen folyamatosan jön létre, mindig valami új és kreatív. A keletkezett művek nagy többségét persze szükségszerűen elfelejtik pár év múlva, mert még az alkotó sem tudja, hogy mennyire lesz sikeres az adott próbálkozása. Viszont kell egy olyan közeg bármilyen műfajban, ahol van folyamatosan van eléggé sok jó és közepes, hogy legyen néha kiemelkedően jó is, netán olyan amit külföldön is értékelnek, nem csak nálunk. (Ez vajon mikor volt szempont a döntéshozók számára?)

Létezik nemzeti szellemű hagyományőrző kultúra például az építészet területén, van olyan is például hogy lovas íjászat és még sok minden más, de a regényírás és filmművészet például nem lehet annyira hagyományőrző, és az sem véletlen, hogy éppen a Zeneakadémia lázadt fel a politikusok otromba húzásai miatt. A politikus a kultúrában olyan mint az elefánt a porcelánboltban, jobb ha nem foglalkozik vele, mert csak bajt tud csinálni. (A művész politizálása ugyanilyen tévedés, csak kevesebb kárt okoz.)

Most szerintem azért várják el sokan a teljes központosítást a hivatalnok rétegből, mert nem tudnak, nem mernek dönteni, nincs iránymutatás, hogy kik kerüljenek a tiltott, tűrt és a támogatott kategóriákba Visszajött a három T az „átkosból”, a cenzúrával együtt, ami jelenleg még öncenzúra formáját ölti, valamilyen íratlan szabályok mentén. Sokan vannak, aki egyszerűen féltik az állásukat, a jó kis pozíciójukat, és a központtól várják, hogy döntsön. A pénzt felveszik, de felelősséget nem vállalnak, ezért nem működik a mostani rendszer.

Az is lényeges pont, hogy Magyarországon magán mecenatúra nem nagyon létezik, ráadásul a milliárdosok nagy része a NER rendszeréhez kötődik, és ők inkább a sportot támogatják, mert abból biztos nem lehet baj.

Lazán kapcsolódik ugyan ide, de mégiscsak ide is kapcsolódik, hogy még egy bevásárló üzletnek is van valamiféle kultúrája. A választék, az áruk frissessége és elérhetősége, minősége, az árcédulák láthatósága (tájékoztatás), árszínvonal - a COOP például ezeken a területeken nem annyira jeleskedik. Úgy látszik, mintha egyesek a SPAR-t szeretnék megvenni és lesüllyeszteni a COOP szintjére. Itt is hasonló a helyzet mint a kultúra területén, olyanok írnak róla, nyilatkozgatnak vagy törvényeket hoznak, akik saját maguk bevásárolni sem járnak, én viszont elmondhatom, hogy legalább szoktam.

Nagyon fényesek a kilátásaink tehát, lesz valamilyen kultúra nálunk a jövőben is, de Kultúra már csak elvétve, ha a politikusainkon múlik.

 

Tovább az eredeti oldalra!