Médianapló / 2024. augusztus 7., szerda

Médianapló - Egy történelmi egyperces 1956-ból

 „Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” (Örkény István a Magyar Rádióról)

 

Ha ezt az esszét valaki elolvassa majd tíz év múlva, vajon megérti-e, hogy a szállóige-nyomozás bevezető soraiban miért említek két fiatal politikust? Vajon Donáth Anna és Magyar Péter neve mond-e nekik akkor majd valamit? A válasz attól függ, hogy álló- vagy hullócsillag lesz-é belőlük. Ezen azonban tűnődjék az utókor.

Mindenesetre a két pályakezdő politikus szóba hozott egy nagy hírre vergődött és látszólag közismert mondást. A politikusnő például tavaly épp visszavette a Momentum vezetését. Bejelentette, hogy a pártja szeretné irányítani az ellenzéket. S mert ebben leginkább a másik „legerősebb” ellenzéki párt akadályozhatta, harcot hirdetett a Demokratikus Koalíció ellen. Papírlapról olvasta fel, hogy „Aki a magyar kormány idő előtti leváltását ígéri, az hazudik.” Majd felnézett, néhány másodperces hatásszünetet tartott, és ironikus félmosollyal az arcán kibökte: „Reggel, éjjel meg este.” (24.hu, 2023. február 4.)

Az utalást élénk derültséggel fogadták a küldöttek, elvégre elnöknőjük Gyurcsány Ferenc öszödi beszédéből a leggyakrabban idézett mondatra utalt. A DK mostani elnöke ugyebár 2006. május 26-án, még szocialista politikusként és a szociálliberális kormány fejeként a Balaton-parti kormányüdülőben próbálta meggyőzni az MSZP képviselőcsoportjának tagjait. Híres, sőt hírhedt mondata így hangzott: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” (Népszava, 2006. szeptember 18.)

Ma már nyilvánvaló, hogy a parlamenti frakció zárt ülése és a kiszivárogtatás között miért telt el 16 hét, hogy aztán 2006 októberében feje tetejére álljon az ország. A másik politikai oldalon szükség volt egy olyan botrány kirobbantására, mely az önkormányzati választás előtt megrendíti az erősebbik kormánypárt helyzetét. Egyébként pedig 2023-ban Donáth Anna párttársai tisztában voltak azzal, hogy a ’reggel, éjjel meg este’ szó szerinti utalás a politikai ellenfél hajdani beszédére.

Abban is ama részre, amiről az egyik nyelvész értelmező azt írta, hogy Gyurcsány Ferenc a megszokott éjjel-nappal helyett „megbontotta a nyelvi hagyományból fakadó sorrendet (reggel, éjjel, este)”. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a Momentum-elnök stábjából bizonyára olvasta valaki Örkény István szállóigéjét, amelyben az író a köznyelvben gyakran használt éjjel-nappal szópárt használta. Miután azonban a 2006-os miniszterelnök rögtönözve beszélt a balatonőszödi kormányüdülőben, 1956 legismertebb szállóigéjét úgy szőtte a mondandójába, hogy a napszakokat nem az éjjel-nappal összefüggésben említette.

Azóta 18 év telt el, és a közéleti arénába lépett fiatal (harmincas-negyvenes) politikusoknak 1956 olyan régen volt, mint mondjuk a mohácsi csata. Ezzel is magyarázható, hogy a közismert szállóigét ösztönösen Gyurcsány Ferencnek tulajdonítják. Ennek persze más oka is van. A legismertebb politikai mondások úgy szállnak szájról szájra, hogy lassanként elmosódik az eredetük. A frissiben politizálók hajlamosak annak a nevére venni, aki időben közelebb van hozzájuk. Ráadásul példánk esetében a neve ismerősebben cseng, mint egy amúgy is halott íróé.

E korosztályban kivétel Magyar Péter, aki vagy odafigyelt a stábjára, vagy történelmi műveltségéből telik az 1956-os Örkény Istvánra is. Miközben ugyanis járta az országot, ahol csak megszólalt, ott a beszédébe szötte, hogy a propaganda miniszter Rogán Antal munkatársai „Hazudnak reggel és este, minden hullámhosszon.” (Klubrádió, 2024. április 26.) Ekkor még elkövette ugyanazt a hibát, mint Donáth Anna, hogy nem vette komolyan az éjjel-nappal sorrendet. A hullámhossz hangoztatásából mégis kiderül, hogy Örkény Istvánnál keresi a forrást, nem pedig Gyurcsány Ferencnél.

Néhány nap múlva pontosította is magát, mert így fogalmazott a kormánypárti propagandistákról: „Hazudnak éjjel, hazudnak nappal, hazudnak minden hullámhosszon.” (Telex.hu, 2024. május 6.) Magyar Péter önkorrekciója azért figyelemre méltó, mert a Momentumhoz hasonlóan ő szintén politikai ellenfelének tartja a Demokratikus Koalíciót, és neki is jól jött volna az oldalvágás Gyurcsány Ferenc irányába. Mégis ragaszkodik az 1956-os kiindulóponthoz. Lehet, hogy a filológiai pontosságot többre tartja, mint a politikai hasznot?

Most már „csak” az a kérdés, hogy amire a két fiatal politikus utalgatott, az valójában hogyan, mikor és miért hangzott el. Az is kérdés persze, hogy egyáltalán elhangzott-e? Standeisky Éva történész szerint „Örkény István írta meg a Szabad Kossuth Rádió forradalmi bizottságának önkritikus, bűnbánó nyilatkozatát, amely végül is nem jutott ki az éterbe. ’A Rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.’ A szöveg az 1956 utáni évtizedekben szájhagyományként terjedő legendaként élt tovább.” (Mozgó Világ, 2005/1.)

Az idézet eleje és vége meggyőző, ám a kitűnő történész kételyének is hangot adott, hisz’ a szöveg „nem jutott ki az éterbe”. Kijelentését illő komolyan venni, még ha elemzésének alapvetően nem is Örkény szállóigéje volt a témája, a rá vonatkozó állítás inkább csak lábjegyzetnek vélhető. Nos, három egymástól független forrás árulkodik arról, hogy sokan hallották a hányatott sorsú rádiójegyzetet.

Például Tóbiás Áron 1956 októberében a Szabad Kossuth Rádió szerkesztőbizottságának tagjaként gondozta Örkény István kéziratát. Egyebek mellett ezért fogták perbe 1957-ben. Néhány mondat a visszaemlékezéséből: „Amikor rám került a sor mint másodrendű vádlottra, akkor az adatok felvétele után a legfőbb ügyész helyettese, aki a vádat képviselte, szót kért, és azt mondta, hogy napoljuk el holnap reggelig a tárgyalást…Másnap feláll, és azt mondja: módomban van benyújtani a másodrendű vádlottnak azokat az anyagait írásban, amelyeket a Szabad Kossuth Rádió számára készített. És odatett egy paksamétát a bíróság asztalára, mert a prágai rádió felvette a teljes anyagot.” (Jel-Kép, 1989/3.) 

A második ellenérv az emigráns sajtóban látott napvilágot. Szemerédi Tibor 1957-ben disszidált Ausztriába. Üzemmérnöki diplomát szerzett, majd orvosi műszerekkel kereskedett. A Bécsi Napló szerkesztőbizottságában képviselte az Ausztriában élő magyarokat. Maga is gyakran publikált, például ezt írta: „Ott ültem a rádió mellett, mikor beolvasták az emlékezetes ’Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.’ kezdetű bocsánatkérést. Ettől kezdve Szabad Magyar Rádióként jelentkeztek be.” (Bécsi Napló, 2001/1.) 

Vajon az emigráns cikkíró Örkény István egyes szám harmadik személyben megfogalmazott szövegét (hazudott) miért idézte többes szám első személyben (hazudtunk)? Mielőtt erre keresném a magyarázatot, még felidézem a rádiójegyzet sugárzását igazoló harmadik dokumentumot. Az egri főiskola egyik kommunikáció szakos hallgatója interjút készített a Szabad Európa Rádió legendás könnyűzenei műsorvezetőjével. Cseke László szerint a SZER 1956 őszén tájékozódási gondokkal küszködött. Nem volt tudósítója Budapesten, a „hazai” újságok két-három napos késéssel érkeztek Münchenbe, miközben „otthon” a helyzet óránként változott.

Az „információzárlatot” október 30-án oldotta föl a vezetőség. Örkény rádiójegyzete után ugyanis Nagy Imre miniszterelnök bejelentette az 1945-ös állapot, a többpárt-rendszer visszaállítását. Ettől kezdve „A SZER hírfigyelő minden szót lejegyzett, amit a Kossuth Rádió közölt.” (Új Hevesi Napló, 2001/10.) Visszajutottunk az alapkérdéshez: vajon ama bizonyos rádiójegyzet miért és hogyan hangzott el?

Örkény Istvánt e dolgozatért 1956 után eltiltották a publikálástól, és csak a hatvanas évek elején térhetett vissza az irodalmi életbe. Az ’56-os jegyzetről 1974-ben beszélt először: „Mikor megindult a Szabad Rádió, behívtak a Parlamentbe (mert akkor onnan adták a műsort), és a Rádió új igazgatója megkért, hogy írjak egy bevezetőt az induló adáshoz. Mondtam, hogy szívesen. Ott megírtam.” Annak nem találtam nyomát, hogy a ’74-es interjú melyik lapban jelent meg. Talán azért nem, mert nem is jelent meg. Az viszont biztos, hogy 1981-ben, a Magvető-kiadó gondozásában látott napvilágot a Párbeszéd a groteszkről című könyv, ebben jutott hely a Brády Zoltán készítette interjúnak.

Elképzelhető tehát, hogy ami a kötetben jelent meg, az azonos az 1974-ben készült, de kéziratban maradt interjúval. Ennek feltárása további kutatást igényel. S itt térhetünk vissza a hazudott-hazudtunk szópárhoz. A változtatás kétségkívül Örkény Istváné. A téma feldolgozása közben szembesültem ugyanis azzal, hogy az eredeti szövegben mivel magyarázható a jegyzetíró távolságtartása. De azzal a kérdéssel is, hogy 1974-ben miért fogalmazott úgy, mintha önkritikát gyakorolt volna.

Az írót ugyebár behívták a Parlamentbe, a Magyar Rádió ideiglenes helyére. Elfogadta a felkérést, és ott helyben meg is írta a jegyzetet. De ha már ott volt,  miért nem olvasta föl? Hát kérem, azért nem, mert nem arra kérték föl, hogy személyes vallomással rukkoljon elő. Megbízatása arra szorítkozott, hogy a rádiós munkatársak nevében szakítson a Rákosi-korszak propaganda-adójával, amelyet a korabeli népnyelv „hazugládának” nevezett. A Szabad jelzővel megkülönböztetett Kossuth Rádió első munkanapján Örkénynek elő kellett készítenie a terepet a miniszterelnöki beszéd befogadására. Nagy Imre pedig úgy jelentette be a többpárt-rendszert, hogy utána Tildy Zoltán államminiszter szólalt meg a kisgazdák nevében, Erdei Ferenc miniszterelnök-helyettes a Parasztpártéban, Kádár János államminiszter pedig a frissiben megalakult MSZMP nevében.

A jegyzetet Basa György olvasta föl. A rádió színtársulatának kellemes hangú tagja bemondói feladatokat is ellátott. Örkény István tehát az újjászervezett Magyar Rádió álláspontját fogalmazta meg, e távolságtartó megnyilvánulást támasztotta alá az éterben megszokott orgánum. Hogy aztán 18 év múlva az író többes szám első személyben újrafogalmazta 1956-os szállóigéjét? A szórványos szakirodalomban többen is pedzegették, hogy az utólagos hazudtunk-ban benne rejlett a rádiós munkatársak öntisztulási igénye, sőt talán a sematikus szépírói korszakától búcsúzó jegyzetíró önkritikája is.

Mindazonáltal a történeti hűség kedvéért maradnék az 1956. október 30-án elhangzott szövegnél. S itt ütközünk az újabb akadályba. Vajon órára, sőt percre pontosan mikor is hangzott el az a bizonyos jegyzet? Az értelmezésekből három időpont bontakozik ki. 14 óra 6 perctől kezdődött a felolvasás, illetve 15.15-től vagy 17 órától. Talán majd olyan hangszalagot is találunk, amely a Szabad Kossuth Rádió mondatait, például az örkényi szállóigét időrendi pontossággal rögzítette. Addig is érjük be néhány idézettel az Örkény Istvánhoz méltó történelmi egyperces értelmezéseiből. Íme, tíz mondat az ’56-os szállóige alakulásáról                    

A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. (Örkény István író, Szabad Kossuth Rádió, 1956. október 30.)

Mikor megindult a Szabad Rádió, behívtak a Parlamentbe (mert akkor onnan adták a műsort), és a Rádió új igazgatója megkért, hogy írjak egy bevezetőt az induló adáshoz. Mondtam, hogy szívesen. Ott megírtam. Így kezdődött a „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.” (Örkény István író, Párbeszéd a groteszkről, Magvető, 1981, az interjút készítette Brády Zoltán 1974-ben)

Kedden jött a hír az ostromlott Budapestről, hogy a szovjet tankokat visszavonják. Diadalmas hangon szólt a rádióbemondó: „Az elmúlt hosszú esztendőkben ez a rádió a hazugság eszköze volt. Hazudott éjjel, hazudott nappal. Minden hullámhosszon hazudott.” (A Time magazin 1956. november 12-i cikke Ormay József kanadai magyar történelemtanár fordításában, Krónika, 1986/9.)

Az Örkény István által idézett mondat pontosan így hangzik: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” A szöveg azonban a köztudatba úgy került, ahogy Örkény István emlékezett rá. (Radnóti Zsuzsa kiegészítése az 1974-es interjúhoz, Örkény István honlapja, 1992) 

Kedden, október 30-án délután 5 órakor megszólalt a budapesti Kossuth Rádió: „Itt a Szabad Kossuth Rádió, Budapest! Kedves hallgatóink, ebben az órában új fejezetet nyitunk a magyar rádiózás történetében. A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. (Kádár Zsófi diák-újságíró beszélgetése Cseke Lászlóval, Új Hevesi Napló, 2001/10.)

Nem azt mondták, hogy hazudtunk minden hullámhosszon. (Rab László újságíró, Népszabadság, 2007. március 1.)

Örkény Istvánt 1956. október 30-án a Szabad Kossuth Rádió szerkesztői felkérték arra, hogy írjon egy bevezetőt az induló adáshoz. A szöveg tehát az író műve, de ami abban megfogalmazásra, majd felolvasásra került, az a Rádió munkatársainak önvallomásaként hangzott el. (György Péter művelődéstörténész, Alföld, 2008/11.)

A miniszterelnök elferdítette a híres szállóigét, megbontotta a nyelvi hagyományból fakadó sorrendet (reggel, éjjel, este). A politikusok, újságírók, bloggerek pedig számos változatban ferdítették tovább. (Balázs Géza nyelvész Gyurcsány Ferencről Örkény István 100. születésnapja alkalmából, Magyar Nyelvőr, 2012/2.)

Ahogy a rádió mondta, hazudott reggel, délben, este, hazudott minden hullámhosszon. (Fazekas Csaba miskolci történész ünnepi beszédéből, Tiszaújvárosi Krónika, 2017. október 26.)

Örkényre ugrom, tán mert éppen kijöttem a körúton a róla elnevezett könyvesboltból. Felfedezés: nem tudtam, hogy tőle származik az ’56-ból való, ezernyi alakban idézett mondás: „hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon”, mármint a rádió. (Almási Miklós filozófus, Mozgó Világ, 2019/7-8)

 

Megjegyzés: ez az esszé tegnap jelent meg az ÚjÍrás.hu digitális felületén. Voltaképpen Farkas László főszerkesztő rendelte meg, aki néhány hónapja olvasta első, médianaplós változatát a Facebookon. Arra ösztönzött, hogy alaposabban nézzek utána a részleteknek, mert szerinte több van benne, mint amennyit megírtam.

Miközben dolgoztam rajta, a rendelő megbetegedett, és a lánya meg szerkesztőtársa beszámolója szerint még a halálos ágyán is szerkesztette a következő számot, amelynek megjelenését azonban már nem érhette meg. Farkas Laci tehát már nem olvashatta a mostani, véglegesnek szánt változatot. S ha az olvasó eljutott az esszém végére, akkor azt kérem tőle, kattintson az ujiras.hu legújabb számára. Mi, a szerzők a teljes összeállítást az elhunyt főszerkesztő emlékének szenteltük.

 

Tovább az eredeti oldalra!