Médianapló / 2024. október 10., csütörtök

Médianapló - Egy betiltás margójára

Ma reggel az a megtiszteltetés ért, hogy a Facebook törölte az egyik bejegyzésemet. Orbán Balázs nagy hírre vergődött mondatáról gyűjtöttem össze a legjellemzőbb megnyilvánulásokat, ezt találta sértőnek valaki. Azért érzem megtisztelve magam, mert tizenhárom éve blogolok a Facebookon, és most először találtak méltatlannak a megjelenésre.

Ez sértette a szakmai önérzetemet, de most végre engem is cenzúráztak, ami a XXI. századi Magyarországon az elismerés sajátos formája. Kár, hogy a bejegyzést nem én írtam. Talán a feljelentőm nem is tudja, hogy ebben az országban nekem van a legnagyobb magán archívumom, amelyben a három és fél évtized alatt összegyűjtött mondatokat tárolom. Ez körülbelül egymillió mondat hozzávetőlegesen ezer témában.

Ebből származnak azok az összeállítások, amelyeket fél évtizede a véleményemet tükröző cikkek függelékében közlök. Igyekszem félreérthetetlenül megfogalmazni az álláspontomat, de mert médiatanár vagyok, a témáról tíz mástól való mondatot is hozzáfűzök, hadd gondolkodjanak el az olvasók. A Médianapló című blogot ugyanis eredetileg a kommunikáció szakos főiskolásoknak és egyetemistáknak szántam. Az állásfoglalásra szerettem volna őket megtanítani, és az anyagismeretre, mely tartalmazza a véleményüktől eltérő álláspontokat is.

A jó olvasó akkor gondolkodik el, ha megismeri az adott témáról kialakult mértékadó álláspontokat. Szeretném persze meggyőzni a magam igazáról, de meg kell adni neki a lehetőséget, hogy a véleményemet összehasonlíthassa a másokéival. Ezzel magyarázható, hogy a Médianapló az átlagosnál árnyaltabb közelítésmódjával népszerűtlen lett ama olvasók körében, akik a bloggertől a maguk visszaigazolását várják. Népszerű lett viszont ama szerkesztők körében, akik a digitális sajtóban nem párt-üzeneteket, nem is szekta-faliújság cikkeket akarnak közölni, hanem kommentárokat.

Vagyis hírmagyarázatokat például egy zsurnáltudós tollából. Az utánközlő portálok jóvoltából évente egymilliónyian kísérték figyelemmel a Médianapló-bejegyzéseket, amelyek szinte kizárólag a nyilvánosság különböző jelenségeiről szóltak. Idestova két éve azonban történt valami, mely végül is elvezetett a fészbukos letiltáshoz. Életkorom miatt 2023 első napjától lemondtam a napi megjelenésről. Már csak arról írok jegyzetet, ami nagyon foglalkoztat. De mert szerettem volna megtartani az olvasókat, a Tíz mondat című összeállítást önállósítottam.

A hét minden napján közlök ugyan bejegyzést, de a véleményemet csak kétszer-háromszor írom meg, a többi nap a mintegy ezer témában felgyülemlett mondatokból válogatok ki tízet-tízet. Valamivel kevesebb olvasót vonzanak, a vélemény ugyanis kapósabb, mint a dokumentáció. Mindazonáltal nem panaszkodhatom, elvégre az olvasók kétharmadát sikerült megtartani. Ám a néhány nap előtti újítás mozgásba hozta a följelentésre hajlamosak egyikét.  

Orbán Balázs szeptember 25-én, egy kormánypárti podcastban kimondott valamit, ami végigsöpört a hazai nyilvánosság fórumain, sőt a nemzetközi nyilvánosság ingerküszöbét is átlépte. Erről van egy hatvankét mondatból álló dokumentációm. Nem egyetlen tízmondatos összeállítást készítettem azonban róla, hanem kettőt. Az egyiket a kormánypárti politikusok és újságírók véleményeinek szenteltem, a másikat azoknak az újságíróknak, publicistáknak és politológusoknak, akik elmarasztalták a miniszterelnök politikai igazgatóját.

A kormánypárti összeállítás a kormánypárti följelentőt hidegen hagyta, hisz’ a legkeményebb elmarasztalás is ama kereten belül maradt, amelyet Orbán Viktor úgy fogalmazott meg, hogy egyik legközvetlenebb munkatársa félreérthetően fogalmazott, ami hiba volt. A másik összeállítás, az elmarasztalóké viszont nem tetszett a kormánypárti följelentőnek. Holott az elmarasztalók között négy hölgy is volt, akik a nyilvánosság fórumain nem a durvaságukkal tűnnek ki. Továbbá két szerző a Magyar Hang szerkesztőségében dolgozik, amely a Fidesz hatalomgyakorlásából kiábrándult konzervatív újságírók lapja. Ebbéli minőségében pedig az Orbán-rendszer kérlelhetetlen, de korántsem durva stílusú ellenzéke. Talán éppen azért fájt a följelentőnek, hogy a bírálat nem a másik politikai oldalról érkezett.

Itt tartunk most. A Facebook-döntésből levonható az a következtetés, hogy vissza kéne térni az ökumenikus összeállításokhoz. Ha egy kormánypárti vagy ellenzéki politikus mond valamit, amire sokan kapják föl a fejüket, ismét olyan tízmondanyi dokumentációt válogatok, amely tartalmazza a teljes politikum legjellemzőbb megnyilvánulásait. Íme, az első kísérlet, amelyre a kormánypárti olvasók esetleg elmondják majd, hogy több is lehetett volna benne a kormánypárti vélemény.

Csakhogy a múlt hét csütörtökjén Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón bejelentette, hogy a kormányzat lezárta az úgynevezett Orbán Balázs-ügyet. Ezt a kormánypárti politikusok és publicisták utasításnak vették, és azóta hallgatnak róla, mint hal a szatyorban. Kérem a mélyen tisztelt följelentőt, hogy ezt a szempontot vegye figyelembe, előre is köszönöm.

 

Tíz mondat Orbán Balázsról

 

Helyes, ha engedjük, hogy a fiatal vitézek az egekbe szökelljenek, de az öreg varázslók sem bucskázhatnak le a trónusról. (Huth Gergely újságíró, PestiSrácok.hu, 2024. szeptember 27.)

Nem kell rossz mondatokat mondani. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, 444.hu, 2024. szeptember 30.)

A nagy hiba az volt, hogy belekutyulta ’56-ot. (Nagy Attila Tibor politológus, ATV, 2024. szeptember 30.)

Orbán Balázs szavai végigsöpörnek a világ médiáján. (Lakner Zoltán politológus, HírKlikk.hu, 2024. szeptember 30.)

A történészek máig adósak 1956 teljes és igaz történetének feltárásával. Erre utalhatott Orbán Balázs, amikor azt mondta, „Megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a magyar életekkel.” Igen, elveszítettünk 200 ezer nagyon értékes magyar életet. (Bencsik András újságíró a disszidensekről, Demokrata.hu, 2024. október 1.)

A gondolat annyira szerencsétlen, hogy idézni is kínos. (Kovács Zoltán újságíró, Élet és Irodalom, 2024. október 4.)

Nem hiba volt, s főként nem félremagyarázhatóság. csak őszinteség. (Balassa Tamás újságíró, Népszava, 2024. október 5.)

Még ’56 szellemével is képes volt szembemenni, csak hogy belerúgjon a hazájukért harcoló ukránokba. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2024. október 5.)

Nem mondott mást, mint hogy nem dicsőítette Zelenszkij ukrán elnököt. (Kondor Katalin újságíró, Magyar Hírlap Online, 2024. október 6.)

Orbán Balázs világot bejárt kijelenése nyomán a Fidesz 1956-hoz való viszonyulása is megkérdőjeleződik. (Rónay Tamás újságíró, Népszava, 2024. október 10.)

Tovább az eredeti oldalra!