Médianapló / 2025. március 3., hétfő

Médianapló - Öltöny teszi-e az embert? (A Trump-Zelenszkij vita margójára)

Miután a szállóigék keletkezéstörténetével foglalkozom, a Fehér Házban történteket összefüggésben helyezném el. Textust a kontextusban, amelyből a szöveget megelőlegezem. A vendéglátók, az amerkai elnök és alelnök nehezményezték, hogy az ukrán elnök stilizált egyenruhában jelent meg, és ennek nyilvánosan hangot is adtak. Mire szárnyra kapott egy szállóige: „Jött egy ember, akin nem volt öltöny. Fogadta őt két öltöny, amiben nem volt ember.”

E szájról szájra szálló mondatocska sorsáról tűnődöm majd, előtte azonban ki kell fejteni, hogy általában milyen sorsuk van az efféle megnyilvánulásoknak. A mai magyar politikusok ritkán idézik Kovács Lászlót. Az immár 86 éves volt külügyminiszter öregek otthonában él, és ha a nyilvánosság fórumain egyáltalán szóba kerül, leginkább azt a mondatot tulajdonítják neki, hogy „Nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást.” Ezt vagy ehhez nagyon hasonlót a múlt század kilencvenes éveiben mondott, amidőn az ellenzékbe szorult Magyar Szocialista Párt elnöke volt.

Amikor már vagy huszadszor idézték, akkor megkérdeztem tőle, hogy hol mondta. Azt válaszolta, hogy egy rádióműsorban, de ő csak idézte Heath volt brit miniszterelnöktől. Őt is zavarja, hogy ennek ellenére neki tulajdonítják azt a fránya mondatot. Ha neki szegezték a kérdést, akkor mindig el is mondta, hogy nem ő a forrás, de aztán megunta a szabadkozást. Így lett akaratlanul is egy kölcsönmondat szerzője. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a szállóigét mindig neves emberhez kötik, lehetőleg az adott kor egyik közéleti személyiségéhez.

Amióta a szállóigék forrásvidékével foglalkozom, és néha kétezer évre is alá kell merülni a múlt kútjába, gyakran szembesülök ezzel a magatartásformával. Valaki kitalál egy szellemes és a kor valóságát érzékletesen kifejező mondatot, aztán eltelik néhány évszázad vagy évtized, és a neve feledésbe merül. A későbbi kor emberei szívesebben tulajdonítják a saját koruk egyik neves képviselőjének. Például a fiatalabb (harmincas) politikusok hajlamosak egy bizonyos szállóigét Gyurcsány Ferencnek tulajdonítani.

A ma már DK-s politikus még szocialista miniszterelnökként 2006. május 26-án, a balatonőszödi kormányüdülőben ezt találta mondani: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Nos, e gyakran idézett szállóige eredetijét Örkény István mondta a Szabad Kossuth Rádióban, 1956. október 30-án. Így hangzott: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.”

Innen juthatunk el napjainkban a washingtoni Fehér Ház Ovális irodájába. Trump és Zelenszkij furcsa és botrányos találkozóját Székely Csaba, a pillanatnyilag talán leggyakrabban játszott magyar drámairó is értelmezte a fészbukos üzenőfalán részben angolul, részben magyarul. Azzal a mondattal. hogy „Jött egy ember…” nem szembesültem. Azzal viszont igen, hogy Balla D. Károly ungvári költő úgy idézte a mondatot, hogy Csaba Székelynek tulajdonította. Ez történt tegnap reggel 8.10-kor, utána megindult az idézhetnék.

Slemmer László politikai influenszer és Bodansky György újságíró csak annyit változtatott, hogy a Csaba Székelyt Szekely Csabára cserélte. Illetve egyikük az ovális mondatot fehér betűkkel piros, a másikuk lila alapra helyezte. Ekkor jegyezte meg a marosvásárhelyi drámaíró egyik digitális ismerőse, hogy „Mémesedsz, Csaba Székely. Remélem, tényleg mondtad ezt.” Erre indult be a nyilvánossági nagyüzem, amelynek részletei olvashatóak a bejegyzésem utáni összeállításban.

Bekapcsolódott a vitába Majtényi László alkotmányjogász is, aki az előzmények alapján gyanútlanul Székely Csabának adományozta a szállóigét. Ezt kifogásolta a Bim Bam álnevű újságíró, aki egy bizonyos Székely Csabát, akit nem azonosított a marosvásárhelyi drámaíróval, plágiummal vádolta, mondván, hogy ő ezt a bon mot-ot egy amerikai kommentelőtől olvasta. Majtényi László a válaszában nem feszegette a szerzőséget, inkább a poént tartotta fontosnak. Bim Bam is visszafogottabban reagált. Nem lettek puszipajtások, de megbékéltek egymással.

Pillanatnyilag itt tartunk, egy szállóigéről kirobbant vita körülbelül harmincadik órájában. Két megjegyzésem van. Az egyik az, hogy mintegy száz éve a pesti New York kávéház úgynevezett mélyvízében Molnár Ferenc asztalról asztalra járt. Mindegyiknél üldögélt, és ha valami szellemeset hallott, akkor a kaucsuk kézelőjére tintaceruzával felírta. Majd így szólt: „Mától kezdve én mondtam.” E kijelentés ellenére nem magának gyűjtötte a bon mot-okat, hanem a színpadi szereplőinek, Különösen az epizódistáknak, akiknek legföljebb néhány mondatuk volt, és nem volt mindegy, hogy mivel állítottak be a színpadra. Olyan mondattal-e, amely hangsúlyozta a jelentéktelenségüket, vagy olyannal, amely vastapsot érdemelt.

A másik megjegyzésem: Gyurcsány Ferenc soha nem állította, hogy ő az őszödi beszéd említett mozzanatának a szerzője. Azt azonban állította, hogy „A politikában nincs szerzői jog.” (Facebook.com, 2021. augusztus 26.)

 

Tíz mondat egy szállóigéről

 

Jött egy ember, akin nem volt öltöny. Fogadta őt két öltöny, amiben nem volt ember. /Csaba Székely/ (Balla D. Károly költő, Facebook.com, 2025. március 2.)

Jött egy ember, akin nem volt öltöny. Fogadta őt két öltöny, amiben nem volt ember. /Székely Csaba/ (Slemmer László influenszer Facebook.com, 2025. március 2.) 

Jött egy ember, akin nem volt öltöny. Fogadta őt két öltöny, amiben nem volt ember. /Székely Csaba/ (Bodansky György újságíró, Facebook.com, 2025. március 2.)

Mémesedsz, Csaba Székely. Remélem, tényleg mondtad ezt. (Hegedűs Lajos Hunor kommentelő, Facebook.com, 2025. március 2.)

Végül Székely Csaba fogalmazott a legpontosabban. Ő az Oválisban látott egy embert, akin nem volt öltöny, és két öltönyt, amelyekben pedig nem volt ember. (Majtényi László alkotmányjogász, Facebook.com, 2025. március 2.)

Ez egy amerikai kommentelő bon mot-jának sima ellopása. Elnézést a létező Székely Csabától, lehet, hogy szégyen, de nem ismertem. Viszont hogy nem ő a szerző, hanem egy amerikai kommentelő, azt fenntartom. (Bim Bam álneves kommentelő, Facebook.com, 2025. március 2.)

Mint (volt?) újságíró, háklis vagyok a szerzőségre. (Bim Bam álneves kommentelő, Facebook.com, 2025. március 2.)

Larry Vandiver a szerző. (Bim Bam álneves kommentelő, Facebook.com, 2025. március 2.)

Én egy Székely Csabát ismerek, a kitűnő drámaírót. (Majtényi László alkotmányjogász, Facebook.com, 2025. március 2.)

Elvileg az sincs kizárva, hogy ketten találták ki, egymástól függetlenül, de azért csodálkoznék. (Bim Bam álneves kommentelő, Facebook.com, 2025. március 2.)            

Tovább az eredeti oldalra!