Ideo-logikák / 2023. november 19., vasárnap

Jó hírek vagy rossz hírek?

Nem mindig lehet egyértelmű eldönteni bizonyos fajta hírek esetében, hogy jó vagy rossz hírről van szó.

Adócsökkentés

Nem túlzás azt mondani, hogy a magyar állam jellemzően sok adót szed be a működéséhez, mert a kiadásai is magas szintűek. Emiatt ha valahol adót csökkent (vagy támogatásokat növel), akkor feltételezhetjük, hogy máshonnan több adót kell beszednie, főként ha nem beszélhetünk erőteljes gazdasági növekedésről. Itt van például a hírközlési szolgáltatásokat terhelő közműadó és különadó, amiket kivezetnek a következő két évben, amire azt követően került sor, hogy a szektor legnagyobb vállalata a 4iG magyar tulajdonba, egy kormányközeli vállalkozás tulajdonába került. Ilyenkor lehet abban is reménykedni, hogy a telefon és internetes számlák csökkenni fognak, vagy legalábbis az inflációnál kisebb mértékben emelkedhetnek. Az árcsökkentések persze az adócsökkentéstől függetlenül is megvalósíthatók, amit a technika fejlesztése tesz lehetővé. Jól látható, hogy a bankok és egyéb szolgáltatások esetében az embert egyre inkább helyettesítik az algoritmusok és a mesterséges intelligencia. (Az embernek manapság már elég nehéz átküzdenie magát az automatákon, hogy ügyintézőhöz kapcsolják.) Ezzel kapcsolatban ez egyik személyes kedvencem a „tizenöt perces lakáshitel”, tehát felveszem, befektetem, gyorsan realizálom a hasznot, és már vissza is fizetem, ami egy ún. arbitrázs ügylet lenne, amire manapság legálisan nincs lehetőség, ergó valószínűleg túlságosan szó szerinti értelmében vettem valamit. Visszatérve az árak alakulására, a DIGI példája alapján nem nagyon sok esély van rá, hogy az árak csökkenjenek azt követően, amikor egy piacmeghatározó szolgáltató egy kormányközeli vállalkozó tulajdonába kerül.

10% alatti infláció

Érdekes és egy kicsit vicces, hogy a KSH éppen 9,9%-ot hozott ki, az infláció csökkenése mindenesetre jó, bár semmiképpen sem váratlan fejlemény. Igazi árstabilitásról azonban csak valahol az 5% körüli vagy az alatti inflációnál beszélhetünk, és kétségeink lehetnek, hogy ez egyhamar elérhető lesz-e. A jegybankok fő célja a pénzügyi stabilitás, a kormányok számára viszont ez nem mindig elsődleges szempont, és nálunk a jegybank pozíciója éppen gyengülőben van. A magas infláció ugyan elvileg a magánvagyonokat égeti jobban, viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy a vagyonosabbak a befektetéseiket gyorsabban és rugalmasabban át tudják csoportosítani úgy, hogy elkerüljék az értékvesztést, ezért a magas infláció költségét főként a középosztály és az alatti rétegek fizetik meg.

Erős forint

Az erős forint csökkenti az import termékek árait és ily módon az inflációt is, viszont az exportáló vállalatok számára hátrányt jelent. Nagyon sok cég számláz már nálunk euróban, általában mindazok a közepes és nagyobb vállalatok, amik export piacra termelő cégek vagy azok beszállítói valamilyen szinten. Számukra a bérköltségek nagyobb súllyal fognak latba esni, emiatt kevésbé lesznek versenyképesek erős forint esetében. Az exportáló cégeink helyzetét köztudottan rontja az alacsony termelékenység (magas élőmunka igény), a viszonylag magas energiaárak és az emelkedő minimálbér. Az erős forint nem segít a feldolgozóipari ágazatunk válságán, bár nem is a fő okozója annak. A forintárfolyam talán akkor van helyén, ha a magyar gazdaság erejével összhangban van.

Kijutás a foci EB-re

Ennek a hírnek ugyan semmi köze a gazdasági helyzethez, de érdemes egy kicsit tűnődni rajta, mert valamiféle példát mutathat. Nagyon régen volt egy jó sorozat, 1978, 82 és 86 volt az a három év, amikor a magyar labdarúgó válogatott sorozatban kijutott világeseményre, adott esetben a VB-re, utána nagyon hosszú szünet következett. Akkoriban se nagyon voltak klasszisaink, ma is legfeljebb egy vagy kettő ha akad, és ma sem jobb a helyzet, a klubcsapataink ugyanúgy nem remekelnek mint régen, főleg nem saját nevelésű játékosokkal. Voltak viszont akkor is és most is ügyes, nagyon motivált, győzelem orientált játékosok, jó felkészülés és megfelelő taktika a papíron erősebb ellenfelekkel szemben. A helyzet azt sugallja, hogy a küzdőszellem és a csapatmunka képes kiegyenlíteni az erőviszonyokat. Nem vagyok fociszakértő, hogy ebbe mélyebben belemenjek (sajnos a szakértők sem teszik meg egyébként, rendszerint mellébeszélnek, talán amiatt is, mert még a sport is lehet politikailag kényes téma a számukra.) Analógia vagy belemagyarázás nem tudom, a 70-es évek végén már az akkori gazdasági modell kezdett kifulladni, egyre inkább terjedt az egyéni ügyeskedés a közvagyon rovására, és az állam közszolgáltatásai is romlottak (akkoriban az infrastruktúra fejlesztése volt az a terület, amiben leginkább lemaradtunk), mialatt az állam fenntartása és adóssága egyre nagyobb terhet jelentett.

Mindenesetre az adótudatosság nálunk eléggé ismeretlen fogalom, tehát az, hogy a magas adófizetés esetében hasonlóan magas szintű állami szolgáltatások járnak.

Tovább az eredeti oldalra!