Ideo-logikák / 2023. augusztus 26., szombat

Így lehet értelmezni, hogy mit akar a szélsőjobb

Igaz, hogy az ember természeténél fogva ott is képes a dolgokba összefüggéseket belelátni, ahol ilyenek nincsenek, viszont a (pártoknak nem elkötelezett) magyar értelmiség ennek inkább az ellentéte, mert olyan naiv, hogy azt sem veszi észre, ami teljesen nyilvánvaló.

Figyelni kell egy ideig, hogy mit kommunikál a szélsőjobb, egyébként világszerte nagyjából hasonló dolgokat, és meg lehet tanulni az ő fejükkel gondolkodni. A jobbközép és a szélsőjobb közötti alapvető határ egyébként ott húzható meg, hogy amíg a jobbközép az európai ókori és keresztény erkölcsi alapelveket tartja a legfontosabbnak, a radikálisok bár tudatában vannak ezeknek az elveknek, mégis simán felrúgják, ha szerintük a helyzet úgy kívánja.

A jobboldali, konzervatív felfogású emberek (egyébként nem tehet róla senki, hogy milyen felfogású, ez nagyjából genetikailag meghatározott) sok esetben az emberek származásából indulnak ki, értékrendjüknek ez mindenképpen egy fontos részét képezi. Hogy ők mit kommunikálnak a származásról nem kerülhető meg és nem is érdemes megkerülni, hiszen érdekes dolgokat mutat meg róluk.

Érdemes viszont megnézni, hogy milyen helyzetek azok, ahol a származás egyáltalán nem számít: a nyári fergeteges bulik során például senkit sem érdekel a másik származása, mindenki önmagát tudja adni. Vagy például a legtöbb munkakapcsolatban is teljesen zárójelbe tudjuk tenni ezt a fajta szempontot, sőt ez a kérdés akár értelmét is vesztheti (éppúgy mint az életkor és a nem), ezért nyilván nem mellékes az sem, hogy ki milyen munkakörnyezetben dolgozik.

A magyar nép származása nagy érdeklődésre számot tartó kérdés. Megnéztem pár előadást és olvastam pár cikket a legújabb genetikai jellegű kutatások eredményeiről és arra jutottam, hogy lehetetlen őket pár mondattal összefoglalni. Az elmélyült kutatások egyre bonyolultabb képet rajzolnak ki, amibe mindenki bele tudja látni, hogy neki van igaza. A honfoglalóknál például igazolható, hogy valóban jelen volt a hun genetikai rokonság is, de számos más, régebben élt népekével egyetemben, és önmagában véve egyik sem volt többségben. Ráadásul a kép nem pontosan ugyanaz lesz, ha az akkori vezetők sírját vizsgálják, vagy ha a „köznépből” veszik a mintát. És ez még mindig csak a honfoglalók génállományáról szól, nem pedig a mai magyarságról, amelyik a Kárpát-medencében él sok generáció óta. Bizonyos genetikai markerek például azt mutatják, hogy a mai magyarság legközelebbi rokonainak a szomszédos népek tekinthetők. Összességében nekem úgy tűnik, hogy az Ázsia észak-északnyugati részén valamint az Európa középső és keleti részén élő népek közül nagyon soknak a rokonaik vagyunk akár genetikai, akár nyelvi vagy kulturális értelemben, akár a közös történelmi hatások következtében. A magyar nép kultúrája számomra talán úgy közelíthető meg, hogy a sokféle kevert hatás összessége alakította ki. (És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a mai ember Afrikából kirajzott törzseknek az utóda, ami annyira kényes téma, hogy emiatt a történelemkönyvekből a teljes őskort kihagyták. Ez egy sokatmondó példa a mai állapotokról.)

Mindez azért érdekes, mert a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepén elsősorban a különféle török eredetű népek kaptak vezetői kaptak állami meghívót, és naivitás lenne itt nem valamiféle szándékosságot belelátni, amikor a kormányszinten is jelentős szerepet játszó radikális jobboldal gyakran a szimbolikus gesztusok híve. Annyira kilóg itt a lóláb, hogy le kell írni azt is, hogy a kereszténység egyrészt nem elég ősi a radikálisoknak ahhoz, hogy értékrendjük központi eleme legyen, másrészt inkább csak eszközként használják, amikor erre hivatkoznak. A török hatások a származásunkban egyértelműen a harcos múltra utalnak (vezényszavaink nagy része is állítólag török eredetű), ezért nagyon könnyű lefordítani, hogy miről is van itten szó. Azért sulykolják annyira a török eredetet a szélsőjobbon (ahogy már leírtam ezt régebben), mert ezzel azt sugallják, hogy a magyar nép alapvetően valamiféle harcos nép lenne (holott nem határozható meg, hogy „alapvetően” milyen). A radikális mindig harcolni akar és minél inkább jobbra tolódik a felfogása, annál régebbi múltba vezet (így ellenőrizhetően ki is jön a matek, hiszen egyre „konzervatívabbá” válik), és annál inkább olyan jellegű társadalom felé mutat, ahol a harc és a nyers erő sokkal fontosabb volt az együttműködéshez viszonyítva, mint manapság.

Megvan tehát az origó pontunk, ahonnan a szélsőjobberek által mondottak értelmezhetők és lefordíthatók, amit nevezhetünk akár darwinistának, akár diktatórikusnak, lehet ennél súlyosabb jelzőket is használni, de mindenképpen katonás stílusú. Azt mondják, hogy mindez csak reakció a mai világ elpuhultságára, és ebben részigazságuk van, amit figyelembe is kell tudnunk venni. (Ebből következően lehet is helye a szélsőjobboldalnak is a parlamentben.) Miközben viszont azzal nincsenek tisztában, hogy ember civilizációs máza mennyire vékony, és hogy milyen destruktív erőkkel játszanak. Így például tisztára mosnák Sztálint, Hitlert vagy akár Dzsingisz Kánt is, az emberiség legnagyobb gonosztevőinek a tetteit is megpróbálják relativizálni.

Fordítsuk tehát le annak a mögöttes jelentését, hogy miket mondanak: Az orosz-ukrán háborúban az oroszoknak adnak igazat, mert szerintük az oroszok szolgáltatják a helyes mintát arra, hogyan kell a nemzetközi konfliktusokat megoldani, az imponáló erőről van szó. Vírus-tagadás és járvány-hoax: Nem érdeklik őket a tudományos tények, és nem kell védőoltás, mert az erősebbek fennmaradnak majd úgyis. (Egyfajta neodarwinizmus, bár az is igaz, hogy a természetes ellenállóképesség valóban legalább annyira fontos, mint a mesterséges immunitás.) „Klímahiszti”: Ugyanúgy mint az előbb, nem kell semmit tenni a klímaváltozás ellen, az erősebbek fognak majd fennmaradni.

Nagyon macsó felfogásról van szó, ahol a nőket valamennyire alárendelt szerepbe kényszerítik, de mindez főként a katonás felfogásból fakad (hiszen a harc férfidolog): az abortusz ésszerű korlátozása még nem, de a merev abortuszellenesség is ennek a része. Egységes és kerek világképről van szó, ami a laposföld-elmélethez hasonlítható. Nem szeretik a tudományt, mert az nem ad ilyen szép kerek képet és a kis világukat is megbolygatja. (Megjegyzem, hogy az amerikai Holdra szállás valódiságát is könnyű ellenőrizni azzal, hogy megnézik azt a filmet, ami bemutatja, hogy hány embernek hány évi munkája volt benne, amíg végül eljutottak arra a szintre, hogy az első űrhajóst fel merjék küldeni a Holdra, miközben a szovjetek is próbálkoztak ugyanezzel).

A kultúra szó jelentése a szélsőjobbon alapvetően más, az előzőekből jól értelmezhető, és nyilván köszönőviszonyban sincs a mai színház- vagy filmművészettel. Az oktatási kérdésekről is hasonlókat lehetne mondani azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami beleillik a kerek világképükbe, és ami nem, mert nem eléggé katonás, azt nem fogják támogatni. (Ezen a nyomon egyébként dekódolható sok furcsaság amit mondanak, valójában milyen gondolatot takar, de nem folytatom, mert a dolog már így is túl szerteágazó. Sőt van egy még mélyebb szint, hogy milyen életérzésekből születnek meg ezek a gondolatok.)

A magyar társadalom nagyon fogékony minderre és bár más országokban is látható jobbratolódás, nagyon nem mindegy, hogy a „közép” honnan indul. Azt tudni kell, bár nem szokták hangoztatni, hogy a második világháború előtt egy időben a nyilaskeresztes párt vált a legnépszerűbbé, és az akkori politikai elit teljes összefogása kellett hozzá, hogy megakadályozza a választási győzelmüket. (Ezzel nem a mostani politikai pártokat akarom a nyilasokhoz hasonlítani, csak jelzem a magyar társadalom történelmileg kialakult, nem új keletű fogékonyságát a szélsőjobbos eszmékre.)

Van egy híres angol film a Brexitről, „Háborúban mindent szabad” címmel. A háborús pszichózis fogalma (ami nem mellesleg a legutóbbi választási eredményre is tökéletes magyarázatot ad!) a radikális politika „gyökerét” ragadja meg: ott is harcot lát ahol nincs, és ott is harcolna, ahol ez semmivel nem indokolható, egyszerűen mert ő ehhez ért a legjobban. Amit mondanak, hogy a világ egy erőszakos hely, ahol ember embernek farkasa, lehet akár még önbeteljesítő jóslat is. 2024-ben még nem valószínű, hogy ez a vonal lesz a domináns Európában, de már egy-két évvel később eljöhet az idejük, és én jelenlegi tudásom alapján nem tudok reménykedni abban, hogy ebből bármi jó is kisülhet.

Tovább az eredeti oldalra!