Jelen Oktatása / 2023. január 9., hétfő

Hazugságok hálójában

A valóság ki nem mondása is éppen akkora hazugság, mint mást állítani a valósághoz képest.

Bár önmagában is rengeteg „téves” hírrel (igen most próbálok jó szándékú lenni) kínálják meg a hírfogyasztókat az oktatásról, de sok a valótlanság is. Ez sajnos a kormányzat részéről is és bizonyos médiaszolgáltatók részéről is jelen van. Előbbi érthető, hogy politikai okokból kerülni próbálja a felelősségvállalást, hogy 13 év után miért tart ott az oktatás, ahová még 13 éve sem süllyedt. Utóbbi kevéssé magyarázható, minősíti magát a hírszolgáltatót, hogy miért teszi ezt.

Kezdve az elején: „béremelések”. Valahogy több volt, mint amit mondtak. Az életpálya-modell két évig még minimálbérhez kötötte a tanári béreket. Akkor stagnált a tanári létszám csökkenése. Vagyis beállt egy hiányra, de növelni a pályára érkezők számát nem tudta.

2015-től kivezette ezt a kitételt, és mindjárt megindult a pályaelhagyás. Ekkor volt az a bizonyos esernyős tüntetés. Akkor harminc százalékos béremelést ígértek meg a következő évre. Ezt aztán gyorsan három évre elosztották, tíz-tíz százalék formájában. De mindegyiket óriási béremelésként harangozták be, mintha mindig emeltek volna. Miközben ez egy vállalása volt a kormánynak, és nem három. Sajnos ez a trükközés megmaradni látszik.

Nagyon sokat ártott a valóság megismerésének Rétvári Bence ámokfutása a tanárhiánnyal kapcsolatban tett kijelentései miatt. Ezek után mit keres még a politikai életben? De ugyanezt lehet mondani Kásler Miklós költözködős megjegyzéséről is. Feltételezhető, mint felelős miniszter, tudott a valós adatokról.

2015 óta rohamosan csökken a pedagógusok létszáma. A nyugdíjazás mellett a pályaelhagyás is nő, utánpótlás pedig nem érkezik. Ez már a 2018-as és a négy évvel későbbi választáson is látszott, mégsem volt a közbeszéd része. Ezzel is súlyos károkat okoztak az oktatásnak, mert az információ hiányában nem kényszerült rá a kormányzat a cselekvésre, a választó pedig nem látta, hogy nincsen szándék a problémák megoldására, az összeomlás megállítására.

Szintén ki kell térni a tankerületek hozzáállására. 2015 óta megüresedett állásokkal kapcsolatban. Ha valaki visszakeresné, akkor kiderülne, hogy közel se hirdettek meg azóta annyi állást, mint amennyi betöltetlen. Jó kérdés, persze, hogy mi történt? Ilyenkor kerülnek elő azok a történetek, hogy a rajztanár tartott földrajzot. Elvégre nevében a végzete. Főleg vidéki iskolákról szólnak ilyen pletykák, ahol nem nagyon van alternatíva diplomás értelmiségi állásra, így elmenni se tud a pedagógus nagyon máshova dolgozni, csak, ha költözik.

Hatalmas hazugságok hangoztak el Pintér Sándor eligazításán is. Maruzsa Zoltán államtitkár szerint az idősebb pedagógusok üldözik el a fiatalokat. Véletlenül sem az alacsony bérek, rossz munkakörülmények, túlterheltség. Arról nem beszélve, ha hazudnának az öregek, akkor nyilván nem mennének el a fiatalok. De hát, a fiatalok is látnak, hallanak, tapasztalnak, és értékelik ezeket. Ezért nincsenek. De ehhez kevesek az idősebb kollégák. Ha igaza lenne Maruzsának, az is gáz, de még csak igazat sem mondott, pláne gáz.

Érdekes szereplője lett ennek a hazugsághálónak Parragh László. Három hónapos nyáriszünetről beszélt. Nyáron kb. hatvan munkanap van. A pedagógusoknak ténylegesen magasabb a szabadsága 11 nappal a legmagasabb kategóriánál, 46 nap. Vagyis összesen nincsen három hónap. Nem is akkor veszi ki, amikor akarja. 11 napon bármilyen feladattal ellátható, vagyis, ha nincsen munkája, csak akkor szabadság. Járhat úgy, hogy mint mindenki másnak csak 35 nap szabadsága van, mint másoknak. Hol van ez három hónap?

Muszáj kitérni a legsúlyosabb esete, amikor Magyarország miniszterelnöke lódított – sőt, ez nyílt hazugság volt. Orbán Viktor szerint csak a hittan és a mindennapos tesi kérdésének megoldása a legfontosabb probléma, és ezt megoldották (azért érdekes, még mindig ugyanannyi a túlsúlyos gyerek). Ezek nem mellesleg pont nem is iskolai problémák. Ezt valamikor ő is elismerte. Se nem a legfontosabb probléma nem ez, se pedig a legsürgetőbb nem lehet, ott, ahol nincsen szaktanár. Az pedig nagyon szomorú, hogy ennyit reagál a kormányzat feje egy nagyon súlyos, mindenkit érintő problémára, összeomlásra. A valódi gondokat fel sem meri vállalni, beszélni sem mer róluk. Úgy tűnik, még mindig a tagadás szintjén van.

Ha már itt tartunk, a mások hibáztatása szintén súlyos károkat okoz. Hirtelen, éppen azok, akik eddig a problémák létét is tagadták, már odáig eljutottak, hogy vannak gondok. De mindezért a saját felelősségüket nem vállalják, helyette Brüsszel, meg régóta semmilyen hatalommal nem létező baloldali politikusokat hibáztatja. Pedig a kormányzat hosszúsága már kizárja bármilyen más hatás érvényesülését, hiszen idén már csak olyanok végeznek, akik végig az Orbán-kormány idején jártak iskolába. Így az előző időket már nem lehet semmiért hibáztatni, mert mindent a Fidesz határozott meg.

Nem mellesleg a baloldali EP képviselőket is hibáztatják, mert kint felhívják az ilyen problémákra a figyelmet. Ha nem a valóságot mondanák a baloldaliak, akkor nem tartanák vissza az uniós forrásokat, hiszen nem lenne rá jogi alap. De ez megint, ha igaz, akkor is gáz, de hogy még nem is igaz, pláne gáz.

Hatalmas hazugság, hogy Brüsszel miatt nincsen pénz. Nem az EU fizeti a magyar oktatást, hanem a Magyar Állam, amelyiknek van bevétele. Ami látszik, hogy az Orbán-kormányzat a hazai össztermék (GDP) egyre kisebb arányát fordítja az oktatásra. Valójában folyamatos megszorítások érik az iskolákat, amitől a pedagógus bérek, az intézmények infrastruktúrájára fordított összegek csökkennek. Ez pedig a Parlament és a kormány döntése. Látszik: a Fidesz dönthetne másként, a felelősség csak az övék.

Hogy mi lenne a megoldás? Nos egyrészt ezeket a politikusokat, akik részt vettek az oktatás összeomlasztásához, mindenképpen távoznia kell a politikai életből. Hiszen milyen hitelességük van? Felelős a média is, amelyik ezekkel az adatokkal nem szembesítették idejében ezeket a politikusokat. Lásd, Kossuth Rádió Nagy Katalinnal készített interjúi péntek reggelenként. Ezeknek is változnia kell. Ahogy a vitákra is szükség van a tévékamerák előtt. Ahol több álláspont is tud ütközni. Mivel a téma fontos, a közmédián is meg kell jelennie ennek.

A valóság másik megismerési lehetősége, hogy a tanárokkal beszélnek az emberke és a politikusok is. Bemennek az iskolába az emberek, és szembesülnek az ottani állapotokról. Hogy felfogják, hogy az alapjogot sértő megoldás, ha ének tanár tart matekórát, mert nincsen matek szakosa az iskolának. És ezek ellen a jelenségek ellen idejében fellépnek, nem elhallgatják, és elhiszik, hogy ez nem tanárhiány. Mert ez az. Most már késő, nem jelenségek ellen kell fellépni, hanem romeltakarítás fog kelleni, és újjáépítés.

Tovább az eredeti oldalra!