Hasonló a hasonlót szereti
Mindenki a hozzá hasonló felfogásúakkal szeret kommunikálni, tárgyalni, egyezkedni, ami a politika világában sincs másként, ez magyarázza többek között a mai magyar kormány külpolitikájának leglátványosabb vonásait. Az ázsiai országokkal fenntartott élénk kapcsolatok mögött nem mindig vannak erős gazdasági érdekek, viszont majdnem mindig megfigyelhetők ideológiai rokon szálak. (A türk tanács például egy teljesen elvetélt ötletnek tűnik.) Irigykedve nézi a magyar kormány, hogy a keleti kultúrák egy jó részében a közösség mennyire képes az egyént teljesen a céljainak alárendelni, és a legkisebb kihágásokat is keményen megtorolni. Az ellenzéki gondolkodók egzisztenciális megsemmisítése is mennyivel könnyebb keleten, ahol a törvényhozás jóval inkább szabad kezet kap (emberi jogok kevéssé fontosak, az EU pedig nem is játszik), ezen kívül a megfélemlítésnek is nagyobb lehetőségei vannak. Kevesebb talpnyalót kell megfizetni a piszkos munkák elvégzéséért mint nálunk, ahol a költségvetésben az ideológiai harcosok fizetése több száz milliárdos tételt tesz ki. Egész médiacsoportok működnek ily módon, és közösségi hálókon is zajlik az intenzív pénzszórás az adóforintjainkból.
Térjünk vissza inkább a konkrét eredmények síkjára. Vannak pozitívak is, így például a gyermekvállalásban nálunk az utóbbi évek 1,5-ös arányszáma nem feltétlenül rossz, hiszen más országoké még ennél is jobban visszaesett, és még jobban csökkenhet a népesség létszáma mint nálunk. Kérdéses az, és nagyon messzire vezető kérdés, hogy a gyerekek főleg olyan családokban születnek-e, ahol megfelelő körülményeket tudnak számukra biztosítani és mennyien maradnak állami gondozásban vagy nélkülöző családoknál.
Azt is érdemes körüljárni, mért praktikus dolog a vezetés leválthatósága, illetve ha létezik egy egészséges rotáció a politikában. Minden kormány más csoportoknak kedvez, itt nálunk is jól látható, hogy mely csoportokat részesít előnyben és melyeket hoz hátrányba. A kedvelt csoportok több forráshoz jutnak 2010 óta és ez egy jó ideig rendben is volt, azonban akik jól jártak ők már egyre kevésbé fogják tudni a pénzeiket megfelelően hasznosítani, telítődnek az adott területen a befektetési lehetőségek. Ezért kell a kormányváltás, hogy jöjjenek új emberek új ötletekkel és ne kasztosodjon be a rendszer, ne legyen egy langyos víz, más csoportok is kapjanak lehetőséget. Mivel ez nálunk nem történt meg, ez lehet az egyik oka annak, hogy 2022 óta gyakorlatilag gazdasági válságban vagyunk. A gazdaság stagnál, az életszínvonalunk pedig csökken, mert a kormány nem fogja vissza a pénzköltéseket. A nem hatékony pénzköltések nagy része pedig egyszerűen korrupció, amikor nem az kap lehetőséget, akinek van szakértelme, hanem aki politikai vonalon a tűhöz közel van, még ha hosszabb távon tönkre is teszi az adott területet.
Más országokban, ahol a gazdaság gyengélkedett, jött egy politikai kurzusváltás, most a briteknél történt ez meg (baloldali kormány), pár éve az olaszoknál (jobbratolódás), és a legtöbb helyen nagyon változatos politikai koalíciók működnek. A változás mindig esélyt ad arra, hogy valami többlet vagy új jöjjön, az energiahordozókban szegény országokban ez biztosítja a kreativitást, a fejlődés hajtóerejét.
Itt van még egy pont, ahol érdemes kitérőt tenni, mert nagyon mindennapos és elgondolkodtató kérdés. Anélkül, hogy értékelném a magyar politikai vezetést valamilyen skálán, mert nincs is jelenleg elég információm ehhez, érdemes egy kicsit beszélni arról beszélni, hogy milyen a jó vezetés, vagy milyen a vezetés igazi létjogosultsága. Több komoly szakember megállapította, hogy a vezető típusú emberek azért olyanok, mert szeretnek másokat manipulálni. Én ezt nem így látom, illetve a jó vezetők esetében nem feltétlenül erről van szó. Inkább azt figyeltem meg személyes példákon, hogy a jónak tartott, határozott, körültekintően eljáró vezetők esetében nem a manipulációs képesség a legfontosabb, hanem gondolkodásmódjuk pozitív értelemben véve is más mint azoké, akiknek nincs ilyen vénájuk. A csapat, a közösség egészét nézik, illetve próbálják egyben látni, a csapat tagjainak a képességeit elég jól ismerik és lehetőséget biztosítanak arra, hogy kibontakoztassák, hogy igazán hasznossá tegyék magukat. Nem folynak bele feltétlenül apró részletekbe, leginkább az érdekli csak őket, hogy az adott feladat megoldódjon. Ez egy nyitottságot feltételez, nem katonás stílust ahol csak parancsok vannak, hanem lehet érvelni és meggyőzni egymást, tehát nem azért fogjuk elvégezni egy adott módon, mert „én vagyok a főnök”, hanem mert ezt a megoldást tartjuk a legésszerűbbnek. Ahol nálunk a csapat nagyban és kicsiben ez valahogy így működik, ott inkább vannak sikerek, mint ahol csak katonás vezetési stílus van és egyirányú kommunikáció. (Akiknek nincsenek megfelelő adottságaik ehhez, ők szeretnének leginkább katonás szervezetben élni, ahol nem kell gondolkodni.)
A nyájszellem is még az egyik vonása a keleti kultúráknak, legalábbis azok egy részének és a legtöbb egyházi szervezet is jól rezonál erre, az egyirányú kommunikáció és a merev hierarchiák miatt legtöbbször rokonszenvesek az egyházak számára az autoriter rendszerek. (Hasonló hasonlót szeret.) Ez megnyilvánul abban is, hogy akkor is támogatják a nagy egyházak gyakorlatilag feltételek nélkül is az autokrata vezetést, még ha például a kereszténység elvének ártanak is, akár alapelveikben, akár amiatt, mert keresztényellenes hatalmakkal kötnek szövetséget. (Azt is hozzá lehet tenni persze, hogy a kormányzatok anyagi ösztönzőkkel is hallgatásra tudják őket bírni.)
A „Magyar Péter jelenség” magyarázatát is szerintem sokan túlbonyolítják. Itt arról az egyszerű elvről van szó, hogy erővel szemben csak hasonló erő vagy erély az, ami szembeállítható, és a választók azt pontozták, hogy jött valaki, aki jóval agresszívabb mint a jelenlegi, részben megélhetési politikusokból álló ellenzék, mert manapság nem mindig a politikai korrektség vezet eredményre.
Most nyilván a kormánypárt támogatói meg vannak győzve arról, hogy itt egy bűnözőről van szó, mert ha nincs a tömegmédia hatalmas nyomása, akkor is igaz az, hogy a más politikai beállítódásúak hibáit, vétkeit és bűneit jobban elítéljük mint azt, aki velünk hasonló nézeteket vall.
Én magam is nyilván elfogult vagyok, de mivel az "asszonyverő" téma nem jött be, most a „mobiltelefonos ügy” van folyton napirenden. Amennyire én ismerem, mivel mindig a cselekvés szándékát, indítékait kell nézni büntetőügyben, ezért nyilvánvalóan nincs szó lopásról vagy rablásról (hiszen nem akart magának egy újabb telefont), annál inkább lehet szó erős felindulásból elkövetett szándékos rongálásról. A jogászkodás ebben az eseten is tévút, a józan paraszti ész inkább követendő.
A konklúzió tehát az, hogy ne bonyolítsuk túl a politika világát, ne agyaljuk túl, mert így is sokan hajlamosak vagyunk több időt tölteni vele, mint ami egészségesnek számít. A másik véglet pedig amikor egyszerűen kimarad az a gondolkodási folyamat, aminek végén az ember a látszólag bonyolult jelenségekről saját következtetéseket képes levonni. (Nyilván az egyéni vélemények mindig mások lesznek, és ez így rendben van). A kétbites, fekete-fehér magyarázatok elfogadása és igénylése viszont már nyilvánvalóan nem azok hibája, akik a gyenge oktatási rendszer miatt vagy más okokból képtelenek ilyesmire, hanem azoké, akik nagyon jól tudják, hogy lehet az ilyen embereket hatékony módon manipulálni. Na igen, EZ már tényleg a manipulátor, nem pedig a vezető esete.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: