Ideo-logikák / 2025. január 1., szerda

Figyeljék a kezemet, mert csalok

Rodolfó bűvész híres mondása jut eszembe a kormányunkról, amely sikeresen eltereli a figyelmet és sokakat meg is téveszt. A trükk lényege, hogy nálunk kevésbé fontos problémákat kell százszorosra nagyítani (bevándorlás, LMBT), illetve olyanokat, amikre a kormány nincs lényeges hatással (orosz-ukrán háború), hogy a cidriző tömegektől teljes szabad kezet kapjon a valódi programjának végrehajtásában.

A „message” tömören és röviden, hogy csak ránk számíthatsz, mi óvunk, ápolunk és eltakarunk.

A programja egyébként teljesen nyilvános, hiszen az alaptörvény (nem alkotmány!) preambuluma is kifejezi, a 20.század nagy részének történetét (1944-től) ki kell radírozni, az nem is létezett, sőt még a rendszerváltás is álnokság volt teljes mértékben. (A magyar legendárium része, hogy a rendszerváltást teljesen elhibáztuk, ezért zuhantunk a kádári jólétből a nyomorba. Nagyon „örülök”, amikor az emberek olyasmiről mondanak véleményt, amiben nem kompetensek. Amit mondanak az igaz, azzal a megszorítással, hogy jó magyar szokás szerint nem nézték meg, mi történt máshol, a legnagyobb felvevőpiacunk a szovjetek 50%-kal estek vissza. Miről beszélünk?)

A lényeg, hogyha valamit eltörlünk, akkor az előző állapotot állítjuk vissza, marad a Horthy-rendszer, amelyik szépen visszacsempészte a feudális állapotokat, fennállása során az arisztokrácia hatalma és befolyása folyamatosan nőtt.

Ez történik most pontosan, ezt észleli az állampolgárok tudatosabb, intelligensebb része, és ezért megy akkorát Magyar Péter mozgalma. A cél, hogy a magyar nemzeti érdekekre való hivatkozással bebetonozzuk az új magyar elitet. Illiberális, mert megszünteti a piacgazdaságot, de nem azért, mert piacvédelmet akar, ez jogos cél lenne, hanem hogy egyes nagy cégek által monopolizált területeken az új arisztokrácia minden pozíciót elfoglaljon. Energia, távközlés, bankrendszer, élelmiszeripar, építőipar, és egyre több más terület tartozik ide, ahonnan a külföldi tőkét sikerült kiszorítani (ez részben helyes is), de minden pályázatot a NER cégek nyernek, őket nyomják állami támogatásokkal is, a magyar polgár meg csak azt észleli, hogy hoppá, távkölési díjak, élelmiszerárak, bannköltségek stb. mennyire megemelkedtek. (Az élelmiszer téma duplán ravasz, mert először a kormány jól megadóztatja a külföldi multikat, utána megy a hergelés ellenük, hogy mért emelték az áraikat, a gyenge hatékonyságú és versenyképtelen élelmiszeriparunkról pedig egy szó sem esik.)

Egy számadat, hogy az utóbbi években a profitráta és bérhányad 4%-kal tolódott el az előbbi javára. A nagy reálbér emelkedés részben igaz lehet, (bár a differenciálódás a fizetések között rendkívül nagy lett), de hogy mennyi nyereség képződik azokon a területeken, ahol megszűnt a piaci verseny, az nagyon durva.

Az állam ún. gazdasági szerepvállalása sehol sem olyan nagy mint nálunk, tehát iszonyatosan sok pénzt költ a kormány, bár közben rájött, hogy valahol elvetette a sulykot, és megint meg kell nyomni a középrétegek támogatásait is, még akkor is, ha ennek már nincs meg a fedezete és 2026-ban, majd úgyis behúzzák a féket később.

A pénzszórás egyik formája a kedvezményes hitel, amit sokan felvesznek fedezet nélkül, bízva abban, hogy majd úgyis elengedik, vagy találnak valamilyen kibúvót.

Az állami pénztámogatások mind röghöz kötéssel működnek, ami megint tipikus feudalizmus. Ha a fizetések vásárlóereje legalább 80%-os lenne a nyugatiakhoz képest, akkor nagyrészt megszűnne a külföldi munkavállalás. Illetve mégsem szűnne meg teljesen, mert számos magyar munkahelyen a légkör annyira toxikus, hogy sokan inkább hasonló szintű fizetésért is elmennének külföldre, ahol jóval nyugodtabb körülmények között dolgozhatnak.

Feudális az a módszer is, ahogy a különféle közalkalmazottak, köztisztviselők fizetésével bánik a kormány, igazából ebben nincs semmiféle rendszer, nincsenek szorzószámok, amik évente automatikus emelést biztosítanának, hanem ahogyan a kormánynak kedve tartja úgy emel vagy nem emel bizonyos szakmákban. Ez egy jelzés az ott dolgozóknak, hogy mennyire kiszolgáltatottak, és ha jól viselkednek, és nem ugrálnak sokat, akkor kaphatnak egy nagyobb emelést.

A közmunka szerencsére már visszaszorult, bár még mindig jelentős. Teljesen alkotmányellenes a közmunka, hiszen az államnak a minimálbért kellene, hogy kifizesse az általa megrendelt munkáért, éppúgy mint egy vállalkozó esetében. Nem lehet olyan, hogy ugyanazt a munkát elvégeztesse bárki a minimálbérnél alacsonyabb díjazással, mert különben nem létezik „minimálbér”. Helyette lehetne opció a részmunkaidős foglalkoztatás, lehet olyan is, hogy önkéntes szociális munka (díjazás nélkül), és valóban létezik a javító-nevelő és egyéb közmunka is, de csak azoknak, akik súlyos szabálysértést vagy bűncselekményt követtek el és nem akarják ezt leülni, hanem munkával váltanák meg. Akit nem ítélt el a törvény, aki nincs büntetésben, az nem lehet „közmunkás”. Ez a probléma nem oldható meg alkotmánymódosítással, mert alkotmány egy koherens szöveg kell legyen, az alapelvekkel nem ütközhet semmilyen módosítás. (Az alkotmánybíróság viszont politikai megrendeléseket teljesít és csak sunyin lapít ilyen esetekben.)

Az úgynevezett „történelmi egyházak” mostanában jó helyzetben vannak, de az elnevezés hibás, hiszen minden egyház történelmi (ha bizonyos alapfeltételeknek megfelel), a történelmünk folyamatosan zajlik, inkább hagyományban gyökerező, hagyományos magyar egyházakról lehetne beszélni, és a hagyományápolás jogcímen járhat nekik egy külön támogatás. Ennek nagyságrendje lehet viszont, hogy kisebb lenne a mostaninál.

Az EU vezetősége számára nem biztos, hogy ez a kép így összeáll, ott inkább a folyamatos külpolitikai oppozíció a fő gond (más diktatórikus, feudális rendszerekkel való jó együttműködés). Valóban megtörtént, hogy amíg a kormány folyamatosan szidta az EU-t és minden problémát igyekezett rájuk kenni, egy ideig ennek nem volt következménye, de most már tényleg észlelhető az, hogy direkt betartanak az EU szervezetei és lecsökkentik a támogatásokhoz való hozzáférés lehetőségét. (Többféle EU támogatás is van viszont, ami nem jóváhagyás alapon működik.)

A rendszer annyiban konzervatívabb még a Horthy-rendszernél is, hogy már a felvilágosodás előtti szintre megy vissza, amikor csak három értelmiségi szakma létezett, pap, orvos és tanár. Többen leírták már, hogy rendszernek nincs szüksége értelmiségiekre (talán még mérnökökre esetleg, de azokra se nagyon), gondolkodó állampolgár helyett is csupán parancsvégrehajtókra.

Amit látunk Orbán Balázs és mások doktori védéseinél, az a tudományos munka paródiája. Az egyik kérdés, hogy miért van az iszonyatos színvonalromlás. A másik az, hogyha már csak 160 centire engedtük le a lécet, amit majdnem mindenki meg tud ugrani némi felkészüléssel, akkor a mi politikai elitünk mért nem akar példamutatóként két métert ugrani? Olyanokat kellene írni, mondani, amiről lehetne beszélgetni, ami vitaképes, adatokkal és tapasztalatokkal megtámogatott. Sajnos a teljesítményeik minősíthetetlenül gyengék, de úgyis egyirányú kommunikációra vannak berendezkedve, ahol a párközpontban mondják meg, hogy mi a helyes.

Egy dolog jön le: többet erővel mint ésszel, az erővel lehet megoldani mindent. Orosz, kínai, esetleg arab erővel (sok pénzzel), nem az együttműködésről, hanem az erőről szól minden.

A jobboldalon van egy jogászhadsereg, mindent meg tudnak indokolni és magyarázni, a jogász-olimpián az összes aranyérmet elhoznák. Az alaptétel, amit védenek, hogy Magyarország a miénk (az övék), a többieknek semmi köze hozzá, hogy itt mi van.

Van sok igazságuk és sok mindent jól is csinálnak, a legfőbb problémát az jelenti, hogy a rendszer maga teljesen hibás (mint a Kádár-rendszer legnagyobb hibája is az volt, hogy rendszerszinten volt rossz.) Ami létrejött, a nagy NER hűbérurak, NER csicskák és janicsárok hálózata, az államnak (a király nélküli királyság egyes számú vezetőjének) való kiszolgáltatottság. Egyetértek Róna Péterrel abban, hogy alkotmányosság itt valójában már nem létezik, sokkal inkább egy kisebbség diktatúrája, akiknek az állampolgár teljesen kiszolgáltatott, fillérekért eladják magukat az emberek a kampány időszakában, amikor sejtik, hogy később az adott pénzeket valahogy úgyis visszaveszi tőlük a kormányzat.

Tovább az eredeti oldalra!