MaGYAUR / 2023. november 30., csütörtök

A geocentrikus világlátás két alaptétele - geocentrizmus 6/11 rész

6.) A GEOCENTRIKUS VILÁGLÁTÁS KÉT ALAPTÉTELE

• A növény-, állatfajok és a nemzetek sokszínűsége növeli a földi civilizáció túlélési képességét.


• A világ, - az agytól, a digitális hálózatokon keresztül a kozmoszig – nem „hierarchikus” elrendezettségű, hanem a neuronhálózathoz hasonló.

Ami az első tételt illeti: az okos szerencsejátékos tudja, hogy nem bölcs dolog mindent egy lapra feltenni. A természet általában a „nagy számok törvénye” alapján jár el; a szaporodás érdekében milliónyi pollent, magot, spermát szór szét, aminek nagy része kárba vész. Az élet ezért, vagy ennek ellenére a legmostohább körülmények között is megpróbál „szent okokból” kicsírázni.

Sok közgazdász, politikus belátta, hogy a mezőgazdaság iparszerűvé tétele, vagyis az eredeti természeti környezet gátlástalan megváltoztatása; a nem körültekintő folyószabályozás, az őserdők kiirtása nem helyesek, és a helyükbe lépő monokultúrás termelés aztán végleg súlyosbítja klímaválságot, ami hosszú távon ivóvízhiányhoz, a rossz terméseredmények pedig élelmiszerhiányhoz vezethetnek.

Hasonlóképpen van ez az emberi civilizációval, nemhiába mondta a magyar államalapító király, Szent István, hogy „az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő”, mert a homogenitás merevvé és törékennyé teszi a társadalomszerkezetet, de ez fordítva is igaz: a sokszínű, könnyen alkalmazkodó város-régió „életrevalósága” fontos eleme lehet a válságok túlélési technikáinak.

A második tétel, miszerint az univerzum és benne a világunk leginkább a neuronhálózathoz hasonlít: paradigmaváltást jelent.

Az ókortól kezdve évezredeken át az emberiség az égi mechanikából olvasta ki azt, hogy az isten által teremtett világegyetem hierarchikus és amiképpen a misztikus bölcs Hermész Triszmegisztosz írta: „ami alant van, olyan, mint ami fent van, és ami fent van, olyan, mint ami alant van…”. Ám kiderült, hogy az ősi égbolt-felfogással ellentétben a világmodell nem hierarchikus elrendezettségű, hanem „fent és itt alant” inkább mátrix jellegű. Márpedig, ha ez így van, akkor ennek a neurális hálónak jellemzője egyfajta egységesség, az hogy vannak ugyan csomópontok, de ezek nem alkotnak úgy alá-fölérendeltségi viszonyokat, mint hierarchikus láncolatok, ráadásul a kapcsolati háló mindenre kiterjed és egymástól látszólag távol eső dolgok is kölcsönhatásban lehetnek.

A világlátás megváltozásának nincs közvetlen hatása, csak a generációváltással válik lassan elfogadottá olyasmi például, hogy a Föld gömbölyű, vagy a király is ember. Azt viszont látni lehet, hogy a társadalmi piramis gondolatát a Felvilágosodás republikánus-demokrata filozófusai, majd a szocialisták kezdték először támadni, akiknek célja a hierarchikus struktúra „társadalmasítása”, szocializálása volt. Ennek a 20. századi megvalósulása a magukat szocialistának nevező rendszerekben tökéletes kudarcot vallott, nemhogy felszámolták volna a hierarchikus bürokráciát, hanem ellenkezőleg éppen a szocialista színezetű jobboldali (náci) és baloldali (kommunista) rendszerek váltak leginkább rendőrállammá/hadiállammá.

A helyzeten különös módon nem a politikai csatározások, hanem az 1960-as évek „hippi” mozgalmához lazán kapcsolódó amerikai diákok változtattak, akik szándékaik szerint olyan ingyenes, mindenki számára elérhető kommunikációs eszközt, számítógépet fejlesztettek ki, amely lehetővé tette a hálózatos logika követését. Paradox módon, a némileg anarchista indíttatású és a tekintélyelvűséggel szembenálló internet koncepciót az Egyesült Államok hadserege fejlesztette tovább, hogy egy esetleges központot érő atomcsapás ellenére fennmaradhasson a kommunikáció. Ez az internetben testet öltött mátrix logika aztán a hadiiparból átkerült a civil szférába, olyannyira, hogy még a nagyvállalatok humán erőforrás-gazdálkodásában is irányelvé vált a „vállalati piramis lelapítása”.

De a „hálózatos” megközelítés, akárcsak a geocentrikus szemlélet, nem válhatott eddig uralkodóvá már csak azért sem, mert a létező üzleti és politikai hatalmi struktúrák maguk mögött tudják a „profit-maximalizálásban, piaci növekedésben” érdekeltek, az állami/egyházi bürokráciák kivételezett helyzetben lévőinek, valamint az anyagilag beérkezett, általában az idősebb korosztályhoz tartozó „életmód-konzervatívok” tömegeit. Velük szemben nincs sok esélyük a hatalomnélküli „élővilág-mentőknek”. De idővel a természeti és humanitárius katasztrófák válaszútra fogják kényszeríteni az emberiséget, amely vagy erővel, háborúval vezeti le a válságok okozta frusztráltságát, vagy megpróbál valamilyen kompromisszumos, geocentrikus megoldáshoz folyamodni!

Az élővilágot kímélni akarók, valamint az emberhez méltó életkörülmények kialakításán fáradozók természetes szövetségesüknek tekintik az erre nyitott egyházakat.

Ha egy adott vallás papsága nem adta el a lelkét a részérdekek, - például a nemzetállami-hadiállami nacionalizmus - ördögének, akkor ugyanúgy az „Isteni látószögben” látja a világot, mint a geocentrikus gondolkodók.

A különböző társadalmak életmódjára, évezredek óta a legnagyobb hatást a vallások gyakorolták. A geocentrikus gondolkodásmód, amely magát nem tartja többnek egy természetkímélő erkölcsfilozófiánál, hitbéli kérdésekkel nem foglalkozik. Viszont a monoteista és nem monoteista vallásoknál már hosszú ideje léteznek egyrészt pazarlást visszafogó, „szakrális takarékossági” technikák, mint amilyen a böjti időszak, vagy a Ramadán, másrészt közegészségügyi okokból kialakított tabuk, mint amilyen a sertéshús-evés tilalma.

Ami ennél is fontosabb, vannak olyan nagyformátumú egyházi vezetők, mint például a Dalai láma, vagy Ferenc pápa, akik számára az ökológia lényegi kérdéssé vált. A katolikus egyházfő új társadalmi-gazdasági paradigma kidolgozását javasolja, amely az „emberiséget egységként kezeli; mint a minket vendégül látó Föld gyermekeit. Az átfogó ökológia eléréséhez mély, belső megtérésre van szükség, személyes és közösségi szinten egyaránt. A klímaváltozáshoz kötődő nagy kihívásokra emlékeztetve a pápa hangsúlyozta: alapvetően fontos, hogy szakítsunk a kizsákmányolás és önzés logikájával.” (Magyar Kurír, 2020 október 26.) A kereszténység legfőbb képviselője, a pápa a mongóliai látogatása során azt mondta, hogy „a mongol sámánhagyomány holisztikus látásmódja – a buddhista filozófiából örökölt minden élőlény tiszteletével kombinálva – jelentősen hozzájárulhat a bolygó védelmére és megőrzésére irányuló sürgető erőfeszítésekhez. (hu.euronews.com 2023. szeptember 3.)

Tovább az eredeti oldalra!