A Veuve Clicquot-sztori
A Champagne nagyasszonya
Madame Barbe-Nicole Ponsardin, ismertebb nevén Madame Veuve Clicquot, olyan örökséget hagyott maga mögött, mely a mai napig meghatározza, hogy mit jelent a champagne szó.
Champagne borvidékének festői városaiban egymás mellett sorakoznak a szemkápráztató paloták, melyek alatt kilométereken át húzódnak a pincék, melyekben minden buborékok legfinomabbjainak palackjait tárolják. Az ódon családi fészkek falai mögött azonban sok esetben élő hagyományt, fantasztikus történeteket is találhatunk. Újító lángészek, borvidék-mágusok, történelmet meghatározó kereskedők, legendás családfők történetei ezek, melyeket megismerve nem csak a borvidékre tekintünk máshogy, de sohasem lesz ugyanolyan élmény belekortyolni egy pohár tökéletes pezsgőbe sem.
Barbe-Nicole Ponsardin
A fenti kategóriák egy megkerülhetetlen személyben egyesülnek. Champagne nagyasszonya, Madame Barbe-Nicole Ponsardin, ismertebb nevén Madame Veuve Clicquot, olyan örökséget hagyott maga mögött, mely a mai napig meghatározza, hogy mit jelent a champagne szó.
Barbe-Nicole Ponsardin története 1777. december 17-én kezdődött, és kezdetben kevés köze volt a pezsgőhöz. Ponsardin bárójának legidősebb lánya a családi fészekben legfeljebb csak a vacsoraasztalnál találkozhatott pezsgővel, a család ugyanis nem borászattal, hanem textilkereskedelemmel alapozta meg a vagyonát.
Barbe-Nicole Ponsardin 21 évesen azonban ahhoz a Francois Clicquot-hoz ment férjhez, aki a felmenője által alapított Clicquot Champagne-háznak a tulajdonosa és igazgatója volt. A ház ekkor még nem érdemelte ki a „nagymúltú” jelzőt, hiszen mindössze öt évvel Barbe-Nicole születése előtt, 1772-ben alapították és csupán egy volt a jól menő, de nem kiemelkedő termelők közül.
Az igazi siker Barbe-Nicole Ponsardin érkezés után néhány évvel kezdődött. A fiatal házasok nem sokáig örülhettek egymásnak. Mindössze hat évvel az esküvő után, Francois Clicquot váratlanul meghalt, egyedül hagyva Barbe-Nicole-t és hatéves lányukat, Clémentine-t.
A fiatal özvegy
A fiatal özvegy, Madame Veuve Clicquot (a Veuve franciául özvegyet jelent) komoly választás előtt állt. Lehetősége lett volna kortársai példáját követve újraházasodni, ám úgy döntött, hogy nem ezt az utat fogja követni. Férje váratlan halála ugyanis megnyitott előtte egy olyan kiskaput, mely lehetővé tette, hogy saját útjára lépjen.
A kor törvényeinek értelmében nők nem lehettek vállalkozástulajdonosok Franciaországban, így Barbe-Nicole egyedül sohasem állhatott volna Champagne-ház élére sem. A törvény azonban kivételt tett özvegyek esetében, így alig 27 évesen Veuve Clicquot átvette a Ház irányítását. Ezzel pedig a 19. század egyik legzseniálisabb üzletasszonya lehetőséget kapott, hogy örökre megváltoztassa Champagne-t.
A döntés egyáltalán nem volt megszokott a korban. Madame Clicquot határozhatott volna úgy is, hogy hátralévő életét gazdag özvegyként, társasági szalonokban éli le, miközben a birtok vezetésének gondját másnak adja. Ő inkább belevágott a birtokigazgatásba, de hamar kiderült, hogy nem csupán a túlélés, hanem a Champagne-ház felvirágoztatása a célja.
Veuve
Fejlesztéseihez azonban pénzre volt szüksége. Hogy terveit megvalósítsa, apósához fordult és kölcsönkért tőle egy összeget, mely mai árfolyamon körülbelül nyolcszázezer eurónak felelne meg.
A történetben újabb, elsőre talán meglepőnek tűnő fordulat; az após igent mondott. Másodjára azért nem meglepő, mert ha belegondolunk, az após ekkorra már ismerhette menyét, és pontosan tudta, kire bízza a pénzét. Látta az eltökélt, fiatal vállalkozót, és nem is kölcsönként gondolt a pénzre, sokkal inkább befektetésnek látta azt.
Barbe-Nicole egyik első, nagy húzása az volt, hogy özvegyi státuszát marketing célokra használta. A palackokra rákerülő veuve szó komolyságot, tiszteletet kölcsönzött az italnak és egy idő után hívószó lett. Ha valaki komoly pezsgőt keresett, a veuve szóban nem csalódhatott. Ez a döntés olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy más Champagne-házak, a Veuve Binet és a Veuve Loche is felvették nevükbe a jelzőt, ezzel próbálva meglovagolni a szót övező trendhullámot.
Vintage
Egy másik forradalmi ötlete keretében egyik évben úgy döntött, hogy szakít a champagne-i normával és évjáratos pezsgőt készít. Ehhez kellett egy év, amikor a háborúk tépázta Európában a szőlő érése-szüretelése-feldolgozása zavartalanul végbemehet és a sors úgy hozta, hogy az 1810-es esztendőben elérkezett ez a pillanat. Évszám jelent meg a palackon, és ezzel Madame Clicquot megalkotta az első vintage champagne-t, egy kategóriát, mely ma is létezik és amellyel a Champagne-házak a különösen jó évek egyedi zamatát mutatják be a közönségnek.
1810 után ráadásul egy újabb, egészen kiváló év következett. 1811-ben üstökös húzott el Champagne felett és a helyi legenda szerint ettől volt olyan kiváló az év termése. Bármi is volt az ok, egy biztos, újabb évjáratos champagne készült és a címkére ezúttal is újabb elem került. Madame Clicquot úgy döntött, hogy hullócsillaggal jelöli a különösen jó évjáratok palackjait és a Veuve Clicquot Ponsardin pezsgőház palackjain a stabilitást szimbolizáló horgony körül ma is ott ragyog az először 1811-ben feltűnt hullócsillag képe.
A virágzó éveknek aztán a háború vetett véget. Hiába volt Napóleon és Joséphine is az özvegy személyes jó barátja, a napóleoni háborúk miatti, Franciaországot sújtó szankciók az ő üzletére is komoly hatással voltak. A francia termékeket feketelistára helyezték az európai országok hagyományos piacain, így hiába fizette meg az egykori kölcsönt apósának, a Veuve Clicquot Ponsardin Champagne-házat ismét a csőd fenyegette.
10.000 pezsgő a cári udvarnak
Madame Clicquot azonban ezúttal sem hátrált meg, hanem úgy döntött, új piacokon kockáztat. 1814 nyarának végén, amikor a háború miatt Oroszország határai még mindig le voltak zárva, Madame Clicquot 10 550 palackot csempészett át a blokádon. A kockázat nem csak az illegális kereskedelem miatt volt óriási. Az orosz társasági szezon a vége felé járt, így olyan eseményből is kevesebb volt, ahol a pezsgő debütálhatott volna, a nyár végi hőség ráadásul könnyen tönkretehette a hosszú kilométereken át utaztatott italokat.
A kockázatnál azonban jóval nagyobb volt a remélt haszon. Madame Clicquot tudta, hogy abban a pillanatban, amint az orosz határok megnyílnak, fő riválisa, Jean-Remy Moët (!) rögtön elárasztja az orosz piacot saját palackjaival. A cél az volt, hogy még ez előtt a Veuve Clicquot név ismert legyen a cári udvarban és az orosz arisztokrácia hihetetlen vásárlóerőt képviselő köreiben is.
És Barbe-Nicole ismét megcsinálta. Mindössze kilencven nap alatt ismeretlen játékosból, Oroszország szerte ismert karakter lett. Mindenki ismerte „az Özvegyet,” a pezsgő pedig hatalmas népszerűségnek örvendett uralkodói körökben is, ezzel koccintottak, Szentpétervár összes bálján, de Puskin, Gogol és Csehov is az Özvegy-féle pezsgő elkötelezett rajongói voltak.
A csőd tehát ismét elkerülte a Champagne-házat, az pedig dübörögve haladt a fejlődés útján. Az új piacról származó hihetetlen bevétel újabb, kiaknázatlan lehetőségeket is jelentett, de Madame Clicquot úgy döntött, hogy idegen országok felvevőpiacai helyett először saját pincészetében tesz rendet.
Pupitre
Folyamatosan kísérletezett, próbálkozott, próbálta tökéletesíteni, csiszolni a nevével fémjelzett terméket. Ennek köszönhető az a fejlesztése is, amiről megint csak úgy lehet beszélni, mint valamiről, ami ismét megrengette egész Champagne-t.
Az elkészült pezsgőből az elhalt, deaktiválódott élesztősejtek eltávolítása nehézkes, a pezsgő végső minőségét erősen befolyásoló, lassú, tökéletlen folyamat volt. Az új orosz piac hihetetlen sebességgel szippantotta fel az elkészült italt, így nem volt kérdés, hogy a folyamat szűk keresztmetszetével kezdeni kell valamit. Madame Clicquot egyik nap pedig rájött a megoldásra.
1818-ból származik egy újabb legenda, ami szerint Madame Clicquot és egyik pincemunkása, Antoine Muller egy délutánt azzal töltöttek, hogy a munkás, a Ház vezetőjének utasításai szerint egy közönséges konyhaasztal lapjába lyukakat fúrt. Ezek a lyukak úgy helyezkedtek el, hogy a pezsgőspalackok nyakát pontosan beléjük lehetett állítani, és a különböző szögeknek köszönhetően a palack egyre meredekebben dőlt meg. Ennek hatására a finomseprő lecsúszott a palack aljáról, összegyűlt, majd összetömörödött az üvegnyakban, nagyban megkönnyítve íz eltávolítást és a degorzsálást végzők munkáját.
Ez volt a pupitre, azaz rázóállvány elődje, melyet néhány éven belül átvett gyakorlatilag minden Champagne-ház, és a módszert sokan a mai napig is használják. Ez alapjaiban változtatta meg a pezsgőkészítés menetét, hiszen a rázóállvány segítségével tükrösen tiszta, oxigénnel keveset érintkező, kevés veszteséget elszenvedő pezsgőspalackok születtek és az ötlet ezúttal azonban szó szerint, ismét Madame Clicquot asztaláról származik.
Rosé
Madame Clicquot élete végéig kísérletezett és kutatott. Neki köszönhetjük az első rosé champagne-t is, bár itt szükséges némi technikai magyarázat. A Ruinart ház büszkén vallja, hogy tőlük származik az első rózsaszínű pezsgő, ami igaz is, ám gyorsan hozzá kell tennünk, hogy az ő módszerük szerint a fehérbort feketeribizli levével, és bodzabogyóval festették meg, míg Barbe-Nicole egészen máshogyan érte el a kívánt színt.
A szabályokat ismét feszegetve, a Bouzy-ben termett vörösborából kevert egy keveset pezsgőihez, létrehozva ezzel az első rosé d'assemblage champagne-t, végleg szakítva a bodzabogyókkal.
La Grande Dame
Tökéletesre csiszolt, kibővített termékpalettájával az idős Madame Clicquot készen állt legújabb kalandjára. Az 1860-as években az Egyesült Királyság piacaira szeretett volna betörni pezsgőjével. Ekkor már egy évi 750.000 palackot eladó pezsgőház feje, Champagne nagyasszonya volt. Még megérhette, hogy lássa pezsgőjét eljutni az angol király udvarába, ám nem sokkal ezután, 1866 július 29-én otthonában, a Château de Boursault-ban elhunyt.
Ezzel zárul nem csak a kor legfontosabb pezsgőkészítőjének, de a világ egyik legelső nemzetközi üzletasszonyának a története. Barbe-Nicole Ponsardin, a vintage champagne megalkotója, az orosz és angol piacok meghódítója, a rosé champagne kikeverője, és a rázóállvány megtervezője 89 éves volt. Olyan örökséget, munkát hagyott maga után, melynek hatása a mai napig érződik és amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Champagne-t az egész világ megismerhesse.
A Vevue Clicquot Ponsardin pezsgőház 1972-től, a csak kivételesen jó évjáratokban készülő La Grande Dame nevű évjáratos tételével az ő munkássága előtt tiszteleg.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: