Nesze!szer / 2025. február 2., vasárnap

Vidám vasárnap

 

 

Barátaink azok az emberek, akiket felruházunk azzal az igényünkkel, hogy az igazsággal szembesítsenek. A családunktól szeretetet, az embertársainktól korrektséget, orvosunktól segítséget, a gyóntató papunktól pedig feloldozást várunk el. Így akár tudatosan, akár nem tudatosan, de belső szellemi valóságunkban, elvárásainkkal is kiosztjuk azokat a szerepeket, a külvilágunkban megjelenő embereknek, amik segítenek nekünk érzelmi biztonságra lelni. Ebből a szempontból, egymást erősítjük meg egy-egy szerepkörben, így támogatva életünk megélését. Mert valójában akkor a külvilágban megjelenő ember, öntudatlanul is alkalmazkodik ahhoz a belső elvárásodhoz, amivel éppen te ruházod fel őt. Ezért mondjuk, hogy egyetlen pillanatban ott van az életed teremtő ereje és ennek a teremtésnek az elfogadása is. Persze a tudatos elménknek nem mindig tetszik az, amivel éppen önnön magát szórakoztatja és ilyenkor kiborulunk. Az élet nem jó. Mondjuk. Persze az is igaz, hogy tudatos elménknek, igenis tetszik a külvilágban létrejövő szituáció, ilyenkor azt mondjuk az életünk jó. Jó és nem jó, nem mások, mint erők, amik arra sarkallnak, hogy a benned lévő potenciált még csodálatosabb módon kihasználd. Ebből a szempontból, az élet nem más, mint önnevelésed legizgalmasabb eszköze. Az Én vagyok végtelen felismerésének határtalan képessége. Így érdemes tehát önmagad számára, önmagad legjobb barátjának lenni.

Lekszikov Attila és László Gergely

Tovább az eredeti oldalra!