Crumbs Of Time / 2022. március 26., szombat

Téli túra a Vörös-hegyekre

Néhány héttel ezelőtt írt beszámolónkban ígértem, hogy tervezetten visszatérünk Lengyelországba hamarosan, hogy kiélvezzük az igazi telet a hegyekben. Ez így a tavasz betörésekor lehet egy kissé perverziónak tűnhet, de annyira a fanja vagyok a téli túrázásnak, hogy bocsássa meg mindenki, ha még mindig hóról, meg jégről posztolok… Mivel az időjárás és a lavinahelyzet is kedvezőnek ígérkezett a terv megvalósulhatott. Míg a múltkor könnyen végigjárható helyeket kerestünk fel, most – lévén nem a babát váró feleségemmel, hanem örök cimborámmal vágtunk neki – fizikailag jóval megterhelőbb célokat választottunk. És mivel már rég készítettem videót a túrákról, most azt is tervbe vettem. (Kissé lejjebb meg is lehet nézni!)

Chuda Przełączka, útban a csúcs felé

A hosszú hétvége ideális volt tehát egy ilyen kiruccanásra. Most egy kisebb apartmant foglaltunk, mivel hiába van már este tovább világos, mégis jobb korán indulni a hegyekbe, hogy legyen egy kis tartalék, ha elhúzódna a túra valamiért, meg így a reggeli is biztosítva volt, valamint a napi szendvicsadagot is nyugodtan tudtuk elkészíteni a konyhában. Pénteken indultunk a szokásos útvonalon Szolnokról. Itthon is jó idő volt és remek légköri viszonyok, olyannyira, hogy Miskolc előtt az autópályáról (!!!) látszódtak a Magas-Tátra csipkés csúcsai… Nem akartam hinni a szememnek, de nem lehet összetéveszteni…

A Kościeliska völgyben reggel, a háttérben a cél

Nyugodt tempóban autózva délutánra érkeztünk meg Kiry településre, ahol a múltkor is megszálltunk. Ideális fekvésű hely, mert a Kościeliska-völgy bejáratánál van és innen gyalog lehet elindulni túrázni, nem kell autózni, parkolni, stb… Este átbeszéltük a következő napok túra lehetőségeit. Mivel az időjárás és a lavina szituáció is nagyon kedvező és stabil volt, így a tátrai túra került az első napra. Ja igen, úgy döntöttünk, hogy ugyan hetekig el tudnánk túrázgatni a környéken, az történt. hogy tavaly egy lengyel olvasó megkeresett, hogy a Bükkbe mennek és szeretne tanácsot kérni egy túraútvonal összeállításához, amiben segítettem neki és ő pedig ajánlotta, hogy a Tátra csodás tájai mellett, ha egyszer időnk engedi, akkor keressük fel a Babia Gora nevű hegyet, mert neki ez a kedvence Lengyelországban.

A polana Uplaz, háttérben a Kominiarski Wierch

Úgy döntöttünk, hogy az első nap igényesebb túrája után levezetésnek épp elég lesz az ottani 800 méteres szintemelkedés, így ez a túra került a második napra, de erről majd külön írok, mert tényleg csodás hely és jó tippeket is olvastam, meg a hegy történetei is érdekesek. (Egyébként izgalmas, hogy egy-egy egyedül álló hegy mennyivel jobban megmozgatja a fantáziát, mint egy hegycsoport csúcsai…)

Ezek mi vagyunk és ez egy videó

Szóval az első nap túrája a Krzesanica (Vésett-kő) csúcsra vezetett minket a Ciemniakon (Sötét-hegy) való átkeléssel. Mindkettő még két társukkal a Vörös-hegyekhez tartozik. Nos, télen nyilván nem vörösek, viszont ősszel a rajtuk található növénytakaró igen. Erről kapták nevüket.

A Turnia Piec-től induló út

Nos 6-kor keltünk és 7 órakor már el is hagytuk a szállást, hogy a kemény -10 fokban nekivágjunk az útnak. A hó csikorgott a bakancsunk talpa alatt és bágyadt reggeli fények festették a fákat. A völgy bejáratánál már nyitva állt a kassza, ahol kártyával tudtuk kifizetni a kb. 800 Ft-os belépőjegyeket. Nem voltunk egyedül, többen is tartottak a völgy belseje felé. Itt jártunk pár hete hatalmas hó és havaseső társaságában. Aztán, ahogy az első rét véget ért - itt valahol álltak a régi kohók, amik a XiX. században zártak be véglegesen, ma már nem is gondolná az ember, hogy itt valaha ilyen tevékenység folyhatott - egy jobbossal, kis hídon átkelve elkezdtünk felfelé araszolni. Érdekességképp leírom, hogy a Dr. Szontag Miklós által írt Tátra-kalauzban (1896) a Koscieliszkói völgy túraleírásánál azt írja, hogy a "Krakov nevű hegyszoroson át 2 1/2- 3 óra alatt a Cservoni Vierchre, azaz Vöröshegyre jutunk, 2109m magas." (181 p.) Ez azt jelenti, hogy 100 évvel ezelőtt nem a mi általunk választott útvonalat használták, akik vállalkoztak a hegyek megmászására. Ma a szurdokból nem lehet felmenni, van viszont egy alternatív út, ami az Ornak menedékháztól vezet fel. Ez télen le van zárva.

Itt már feljebb

Néhány síelő haladt velünk egy tempóval. Ez az első szakasz elég meredek, reggel hirtelen nem a legkellemesebb, de dacára a hidegnek, abszolút rendben volt minden. Néhol hatalmas fenyők közt kanyarogtunk felfelé és hamarosan már nyílt is kisebb kilátás oldalra, aztán mikor elértük a Polana Upłaz nevű rétet fennséges kép fogadott minket a Kominiarski Wierch irányába! A behavazott rét csendje és a távoli sziklás meredélyek igazi mesés téli hangulatot árasztottak. Viszont itt még csak 300-350 métert tettünk meg felfelé, ami a teljes 1260 méterhez édeskevés volt, szóval nem időztünk nagyon sokat, hanem másztunk tovább.

És az ott a Krezanica balra!

Itt még nem láttuk szükségét, hogy a csúszásgátlónkat hágóvasra cseréljük, mert nem volt meredek és nagyon jeges az ösvény. És akkor hirtelen megérkeztünk a Turnia Piec nevű kis magaslatra! Na ez volt az első igazi „uhh-ohh” kilátás a környékre. Elég közelről, de nyilván nem a megszokott oldaláról csodálhattuk meg a Giewontot ami eltéveszthetetlen hatalmas csúcskeresztjével. És itt volt az ideje egy kis frissítésnek, meg a hágóvasak felcsatolásának (amiket ismét béreltünk, de most az Alpinskitour-tól), mert innentől inkább a törpefenyőké volt a főszerep, vagyis azok tetején haladtunk tovább.

A gerinc

Talán nincs jelentősége de csak leírom hogy: a túrázók fele sima csúszásgátlót felcsattintva közlekedett végig a hegytetőig. Mivel sok embert láttunk így egyértelmű, hogy fel lehet jutni vele (meg balesetről sem olvastunk) de szerintem jobb nem kísérteni a sorsot, fő a biztonság és ezt a TOPR a lengyel hegyimentők is sokszor hangsúlyozzák: a csúszásgátló nem magashegyre való! És nem amiatt, hogy fel tudsz-e menni vele, hanem azért mert sokkal kevésbé gátolja a csúszást, mint a hágóvas meredekebb lejtőkön, a kicsúszás pedig itt nagyon rosszul is végződhet. Better safe than sorry! Ne sajnáljuk a kis pluszt a bérlésre, mert nem érdemes egy túra miatt bukni a jövőbeli túrákat…

Tomanowy Wierch Polski, aminek oldalában hajdan vasérbányászat folyt

A kis biztonsági közlemény után térjünk vissza a törpefenyők tetejére! Ott tartottam, hogy 1400-1500 méter magasan voltunk. Világosan látszott, hogy a hétvége és a tökéletes idő sokakat vonzott a hegyre, mert, ha annyian nyilván nem túráztak, mint ahány emberrel a Gáspár-csúcson találkoztunk múltkor a felvonónál, de szép számmal izzadtak rajtunk kívül is. Ahogy emelkedtünk úgy tárult ki egyre jobban a látóhatár. Gyönyörűen látszott a Bystra a jobb oldalon, valamint hamarosan megpillantottuk a Krzesanica sziklás északi oldalát balról. Ha észak felé néztünk, akkor pedig a másnapi úticélunk is szépen látszódott: a Babia gora.

Az utolsó emelkedő a Krezanicára

Egy igen kellemetlenül emelkedő után - mely igen jeges volt, viszont cserébe csekély hó volt csak rajta - lábunkat szépen lassan egymás után rakva megérkeztünk a hőn áhított csúcsra a Ciemniakra. Amúgy három egymást követő be nem látható púpot kell megmászni, mire az utolsó valóban a Ciemniak lesz, ez arra jó, hogy sosem tudod még van-e és pszichésen így könnyebb, mert mindig hiheted, hogy mostmár az fog jönni. A tető igazából széles és lapos. Csak egy határkő áll rajta, kereszt nincs, de fantasztikus panorámát nyújt, inkább nyugati irányba , mert kelet felé a Krzesanica tömbje eltakarja a kilátást.

Kilátás a Ciemniakról, a jobb oldali hegy a Bystra

tanakodtunk kicsit, hogy időben hogy állunk, érdemes-e folytatni az utat a Krzesanica irányába, ahogy terveztük és mivel abszolút időben voltunk - egész jó tempóval másztunk felfelé - tovább indultunk, hiszen a  Magas-Tátra csipkés hegycsúcsait onnan jobban szemügyre lehet venni. A két csúcs amúgy nagyon közel van egymáshoz. A képeken is látszik, hogy elég sokan voltak épp a kettő között, mikor mi is elindultunk. Olyan 10 perc múlva, leküzdve egy emelkedőt - ahol a hó állaga érezhetően vizesebb volt, déli fekvéséből adódóan - már a hátizsákunk mellett ültünk és a szendvicseinket fogyasztottuk, lábaink előtt pedig a Tátra csúcsai terültek el. Természetesen teát is ittunk, bár itt kiderült, hogy túratársam az elkészített teát a konyhapulton hagyta, szóval be kellett érnünk kettőnknek az én teámmal.. De ezt még csak kisebb gondnak sem nevezném! (Nagyobbnak azt nevezem, hogy a naptej is otthon maradt, így a második nap végére kissé pirosas színt vett fel az arcunk...)

A Magas-Tátra csipkés csúcsai, a jobb oldalon a Kriván

Éppen dél volt, pontosan úgy, ahogy terveztük a felérkezést. Nos merre is lehetne innen továbbmenni? Mi ugyan nem mentünk tovább, hanem innen a felfelé vezető utat választottuk - majd kitérek rá miért - de a gerinc tovább vezet természetesen. Először a Małołaczniak (Kis-réti-hegy) következik. innen északi irányba fordulva is vissza lehetne térni a völgybe, de a lefelé vezető ösvény igen meredeknek tűnt mind térképen, mind, ahogy láttuk felfelé jövet, igazából egy vájú, és nem akartunk kockázatot vállalni lavina tekintetben (kettes jelzés volt, de előfordulhat lavina). 

Balról sorrendben a Kondracka Kopa, Gáspár-csúcs és aztán a Swinica

Ha a Vésett-kőről tovább haladnánk, akkor a Kondracka kopa (Konrád-kúp) a következő megálló. innen lehet a Giewontra felmászni, meg két irányban is visszatérni a völgyekbe. Ha innen tovább gyalogolnánk, akkor a Gáspár-csúcs és a felvonó felső állomása jönne szembe, ahonnan pedig a Swinicára is fel lehetne mászni. Mi megelégedtünk most a Krzesanicával. Ennél pazarabb kilátás már nem várt volna nyugati irányba, meg a kb. 1300 méteres szintemelkedés épp elégségesnek tűnt, ha másnap is szerettünk volna túrázni.

Mi nem mentünk tovább a Kondracka Kopa felé, előtérben a Małołączniak, ahonnan vissza lehet térni a völgybe

Meg hát igazán fennséges volt ülni ott a hóban ezelőtt a páratlan panoráma előtt, nem is vágytunk egyébre. Nem kapkodtunk. Fényképezgettem, bámultam a távolba... A kilátás leírását pedig átadom Dénes Ferencnek, aki a Magyarországi Kárpátegyesület 1889-es évkönvyében így írja azt le: "minden irányban korlátlan kilátást nyújt. Éjszakkeletről kezdődőleg éjszakon át egész északnyugatig a széles dunajecz- és árvái síkság mögött a hatalmas ívben tovahúzódó erdős Kárpátokat lehet látni, ezek közűi kiváltkép­pen szembeötlőleg a szépen formált Babiagurát. Délfelé a Tycha völgy hosszában tekintve megpillantjuk a Vág lapálya mögött egy nagy részét az Alacsony-Tátrának a Gyömbértől egész a Király-hegyig. Nyugatra és délnyugatra a galiczia- árva-liptói Tátrának számtalan csúcsai és kúpjai tűnnek elő, mig nyugatra a Koprova völgyből a fellegekbe nyúló Krivántól egész a javorinai mészhegyekig a Magas-Tátrának csúcsai, kúpjai, falai és szakadékai tarka egyvelegben tűnnek szemeink elé, úgy, hogy az egyes csúcsokat csak nehezen ismerhetjük fel és figyelmünket hosszú ideig lekötve tartják."

Ezzel nem lehet betelni, háttérben az Alacsony-Tátra

Nagyon jó volt odafenn, igazi feltöltődés! Varázslatos hely. nem is csoda, hogy az előbb említett Dénes Ferenc egy menedékház építését gondolta kívánatosnak ide: "A Zakopanéi fürdővendégek, Zakopane községgel és a galicziai Tátra-egyelettel egyesülve, a Krzeszanicán berendezendő menedék-ház által, mely hegyről a napfelkelte és lenyugvása pompásan szemlélhető, egy oly művet teremtenének, mely bizonyára, pénzügyi tekintetből is, nem volna elhibázott vállalat." Nos, így 130 évvel később kijelenthetjük ez az ötlet valószínűleg nem fog megvalósulni pedig valóban remek lehetne!

A Ciemniak délről

Mielőtt azt gondolnánk, hogy visszafelé unalmas ugyanazt az útvonalat követni megjegyzem, hogy a nap mozgása miatt délutánra teljesen más fények-árnyékok keletkeztek a hegyeken ez pedig fotózás szempontjából igazából épphogy remek! Folyamatosan meg-megállva, körbetekintve gyalogoltunk lefelé a hó nyikorgásának hangjára a bakancsok alatt. Ekkorra már több síelő is volt a hegyoldalakon. Nos igen, lefelé sível azért jóval gyorsabb ugye... Folyamatosan a látvány hatása alatt ereszkedtünk. Lassan a Giewont magasságába értünk, aztán egyre lejjebb és lejjebb. 

A távolban a másnapi túracélpont a Babia Gora

A  Chuda Przełączka (Keskeny-csorba) környékén megálltunk körülnézni a magaslatról. Innen már a törpefenyős rész következett, ami nem volt annyira bosszantó, mint nyáron, de azért itt-ott jól térdig be lehetett szakadni a hóba az ágak között. Télen sokkal jobban szeretek lefelé menni, mint mikor nincs hó, mert sokkal puhább, ezért nagyon gyorsan lehet haladni benne. Ahhoz képest, hogy már délután volt még találkoztunk felfelé tartó túrázókkal is. ilyenkor mindig érdekel, hogy mi lehet a végcéljuk? Gondolom nem sötétben akarnak lemenni, valószínűleg nem a csúcsig másznak. De nem biztos.

Ez már lefelé

Nagyon nehéz volt ezt a fantasztikus túrát befejezni. Ahogy visszaértünk a fenyők közé, már nem sok volt hátra belőle. Hamarosan már hágóvas nélkül a sík völgyben ballagtunk. Azért egy jó vacsora ránk fért, még nem volt későn, nagyon jó iramban mozogtunk. Beültünk a völgy bejáratánál álló vendéglőbe és ettünk egy igazán jóleső vacsorát. Felidéztük a nap vicces és csodás részleteit. Aztán a másnapi túrára koncentrálva terveztük meg, hogy, s miként másszuk meg a híres (hírhedt) Babia gora-t. De ez már egy következő történet lesz!

A gerincen

 Összegezve elmondhatom, hogy nagyon jól sikerült túrán vagyunk túl. Ez a rész vállalható télen is annak, aki nyáron is simán leküzdi ezt a szintemelkedést. Viszont muszáj fejben tartani, hogy az időjárás, a látási viszonyok és a lavinahelyzet nagyban befolyásolja a viszonyokat odafenn. Most nagyon kegyes volt hozzánk az ég, de ez nem mindig van így! Plusz mindenkinek javaslom, hogy megfelelő felszereléssel vágjon neki! Most itt nem megyek bele a részletekbe sok helyen írnak a megfelelő öltözetről, mentő telefonszámokról stb. Egy biztos, hogy nem éri meg kockáztatni, inkább biztosra menjünk!

A következő beszámolóban pedig a Babia Gora fantasztikus kopár tetejére kalauzolom majd el a kedves olvasókat. tartsatok akkor is velünk! A Facebook oldalunkat követve tuti nem maradsz le róla, szóval kövesd be!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

Tovább az eredeti oldalra!