Crumbs Of Time / 2021. április 12., hétfő

Tavasz a Bükkalján

Ha a szívemre teszem a kezem, akkor be kell vallanom, hogy ez a március, hasonlóan a novemberhez számomra eléggé off season, tehát nem sokat túrázok ilyenkor. Ez a két hónap, amikor minden fakó, nagyrészt sok sárra lehet számítani mindenfelé, az meg nem nagyon hozza meg az egyszeri túrázó kedvét ugye... Ja,  és természetesen az esőről se feledkezzünk meg... Bár esőt végül is januárban is kaptunk a Muzsla környékén ugye... Viszont örökké nem lehet a lakásba bezárva lenni, még a járvány közepette sem, úgyhogy a mentális egészségünk megtartása érdekében csak elmentünk egy rövid, kis szintemelkedésű túrára A Bükkaljára. 

A Kis-Farkas-kő szikláin

A Hór-völgyről már több beszámolóban áradoztam, ott többször is jártunk már, viszont a környéken vannak olyan pontok, helyek, amiken még életemben nem jártam, úgyhogy a völgy bejáratánál lévő parkolótól most nem észak, hanem kelet felé indultunk el. Van egy remek tervem egyébként a közeli Kács környékének bebarangolásához is, de az egy hosszabb táv, amit a kijárási korlátozásokkal teljesíteni ugyan lehetséges, de tekintettel a mi elég ráérős tempónkra ezt majd akkorra hagyjuk, mikor valahol a környéken tudunk aludni egy éjszakát. (Ez egy nagyon érdekes útvonal lesz egyébként, mert 1. nem jártam még rajta, 2. egy 1920-as évekbeli túra útvonalát követi, aminek részletes leírását használva alakult ki a nyomvonal. Szóval érdemes lesz követni minket addig!)

A Kőporos-szurdok

Szóval keleti irányba indultunk el. Sajnos a Karancs túra óta nem találkoztunk Lala barátommal, mert próbáltuk a személyes kontaktusokat minimalizálni a járvány miatt, most azért tettünk kivételt, mert a helyszínre mindketten külön autóval érkeztünk, tehát csak szabad levegőn találkoztunk, az pedig mindenképp minimalizálja, hogy átadjuk egymásnak a vírust, akár tünetmentesként...

A kaptárkövek környéke

Tehát először egy legelőn keltünk át a sárga jelzést követve, ami egy aszfaltúthoz vezetett. Mivel gyerekkoromból vannak emlékeim a környékről, a Túr-bucka nevű - ki gondolná: - buckát szerettem volna megnézni, mert úgy emlékeztem, hogy az egy különleges hely. És valóban az. Mondjuk egyáltalán nem hasonlít az emlékeimben élő dombra, de szép sziklaalakzatok veszik körbe, ami még így is megkapó látvány, hogy minden szürke és még az ég is borult volt. Nagyon kellemes ez a  környék. Teljesen ideális gyerekekkel, mert sok érdekes geológiai forma van viszonylag kis területen.

A Hideg-kút laposának szélén

Nem is kellett sokat mennünk innen, hogy a kőporos szurdokhoz jussunk. Ennek peremén sétáltunk végig az alul folydogáló Mész patak mentén. Szép mély meder alakult itt ki a viszonylag mállékony vulkáni kőzetben. Ha már erre jártunk, akkor a nem messze álló kaptárkövekhez is elballagtunk. A nap is kisütött, így valamelyest a színek is előjöttek. A kaptárkövek nagyon érdekes képződmények. A természetes erózió alakította ki őket, aztán különleges alakjuk miatt az emberek is formálták, különböző mélyedéseket vájtak bele. Hogy igazából mire használták a köveket, arról megoszlik a vélemény. Van, ahol azt írják kaptárakat tarthattak bennük, máshol vallási célokkal magyarázzák őket. Így-vagy úgy, rengetek ilyen van a környéken érdemes meglátogatni őket.

Kökörcsin

Visszatértünk a sárga jelzésre és a Hideg-kút laposa felé folytattuk az utat. Ez egy vizenyős, vízátfolyásokkal teli terület, ahol a nyomokból ítélve legeltetés folyik. Szép a kilátás a Bükk magasabb hegyeire, hatalmas, öreg fák szegélyezik a völgyet, amik így kopaszon igen mutatósak. Sőt olyan méltóságteljesek. A sárga jelzést itt egy kicsit elhagytuk, hogy a Kis-Farkas-kőre északi irányból mászhassunk fel. Csapásokat követve értünk fel a tetőre, ahonnan korlátozott kilátás nyílt a Mátra felé. Valaki épített egy egyszemélyes kilátót is itt, onnan pedig a Bükk-hegységre lehet látni. Itt fogyasztottuk el az ebédet és ittunk a Lala által - nagyon okosan - hozott forró teából.

A Kis-Farkas-kő, háttérben pedig az eső

Sajnos a nap elbújt a felhők közé ekkorra. Ez pedig sokkal unalmasabbá teszi a természetet. Sebaj. A tetőről lefelé ereszkedve jutottunk el a Kis-Farkas-kőig, ami egy nagyon szép sziklás rész. Sok kökörcsin nyílt a sziklákon, igazából ez ennek az időszaknak a legjobb része, mármint, hogy ezeket a virágokat ilyenkor lehet látni és nagyon szépek. Sajnos elkezdett cseperegni az eső, a távolban pedig látszott, hogy erősen esik is itt-ott... Lemásztunk, és egy nagyon hangulatos mezőre jutottunk a piros jelzést követve (Dobi-rét). Aztán a mező beletorkollott a Felső-szoros szurdokba. 

Puha, mohás sziklák a Felső-szoros szurdokban

Nos, épp ősszel voltunk a Rám-szakadékban, ami ugye az ország legmutatósabb szurdoka, de bátran kijelenthetem, hogy, ugyan ez a szurdok szintben nem emelkedik nagyot, de hangulatra és szépsége vetekedik vele. És a szurdoknak meg épp jót tesz a szűrt fény. A mohákkal fedett sziklák szinte világítottak. Parádés virágszőnyeg  borította a lankásabb részeket, kidőlt fák, csend... Szuper hely. És itt valahol kezdett olyan igazán esni az eső. Szerencsére készültünk rá, mert minden előrejelzés erre számított. Szóval esőnadrág, meg esőkabát fel, és hajrá tovább. 

A szurdok eleje

Láttunk olyan túratársakat, akik sajnos kevésbé készültek fel és egy vadászles alatt voltak kénytelenek kibekkelni a kb. fél órás esőt... Hát, inkább érdemes felkészülni... Cserépváralja innen már nincs messze. Az ott található kaptárkövekhez nem mentünk el, ott már jártunk, de amúgy nagyon szépek azok is. Átkeltünk a falun, és mivel vissza kellett jutnunk Cserépfalura és jelzett út arra nem vezet, így egy még gyerekkorból rémlő csodálatos fenyőerdőn keltünk át. Itt már szőlősök fogadtak minket mögöttük a hegyek vonulataival. A szőlők közt átvágva jutottunk el a Milleniumi kilátóhoz. Szép kilátás nyílt innen az egész falura és a Hór-völgy bejáratára is. 

Fenyvesen át

És ezzel lassan vissza is értünk a kiindulóponthoz. Elhaladtunk a Berezdi pincesor mellett, aztán át egy mezőn. Szerencsére, ahogy számítottunk rá a völgy bejáratánál álló Remete étterem elvitelre készített ételeket és bár a gulyásleves épp előttünk elfogyott, egy hamburgert azért tudtunk venni, amit a kis camping székeinken ülve fogyasztottunk el. Nem mondom jobb lett volna az étteremben, de ami késik nem múlik! Egyszer visszatér a régi életünk és akkor ezeket mind bepótoljuk. Összegezve: egy 16-17 km hosszú túrát tettünk, szintemelkeds nem nagyon volt. A legmagasabb pont a 364 méter magas Kis-Farkas-kő. Érdemes ellátogatni ide és mivel sok túraleírás van a a környékről simán lehet ennél rövidebb, vagy akár hosszabb túrát is csinálni!

Eső után

Az az igazság, hogy mi már nagyon várjuk a járványhelyzet javulását, hogy végre hosszabb időre is lehessen utazni, mert azért Szolnokról bárhova elautózni elég sok idő és az este nyolcas (mostmár 10) korlátozással azért elég behatároltak a lehetőségek. Mivel várhatóan elég sok az utazással kapcsolatos dologhoz (szállás, étkezés) védettségi igazolvány kell majd a jövőben, ha valaki szeretné ezt a nyarat lakhelyétől viszonylag távol is élvezni, javaslom, hogy  oltassa be magát. Én már megtettem. 

A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!

A Milleniumi kilátó, háttérben a Hór-völgy bejárata

Tovább az eredeti oldalra!