Szómegőrző szólások
Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2010. április.
Úgy két hónappal ezelőtt ezelőtt, blogunk 2024. 10. 11-i bejegyzésében (Félresikló szólások) néhány olyan szólást mutattam be ebben a rovatban, amelyet a nyelvhasználók egy része olyan formában használ, amely már nem pontosan azt idézi fel, amit föl kellene idéznie, s ezáltal akár megértési zavart is okozhat. (Egyik ilyen példám volt a pálcát tör mellette szólásváltozat, amely mindenképpen zavaros, mivel ha a tágabb szövegkörnyezet sem segít, fogalmunk sincs róla, hogy akiről szó van, azt elmarasztalja, bírálja-e e szólásforma használója, vagy éppen síkra száll érte. Ha ugyanis valakit elmarasztalunk, akkor szólással ezt így fejezhetjük ki: pálcát törünk felette. Ha ellenben támogatjuk, védelmére kelünk, akkor lándzsát törünk mellette. A felette, mellette szavakat nem cserélhetjük fel tetszésünk szerint.)
Már akkor, a Félresikló szólások című cikknek az írásakor is elhatároztam magamban, hogy ha egyszer majd újból a szólásokkal foglalkozom, akkor a velük való visszaélések helyett inkább értékeikről, kifejezőerejükről szólok. Mostani írásom már ennek az elhatározásomnak a szellemében fogant. Ezúttal néhány olyan szólást idézek fel, amely azon kívül, hogy nyelvünk szép virága, drágaköve, még egy-egy olyan szót is megőrzött számunkra, amely a szólás nélkül már aligha élne, nemigen létezne. Kis áttekintésemben nem is az egész szólást, hanem a benne levő különös szót vetítem előre.
Hűbelebalázs. Értelmező szótárunk megadja a jelentését is, mégpedig így: ’aki hirtelen, elhamarkodottan cselekszik’, a szó azonban lényegében csak ebben a lerövidült szólásban él: hűbelebalázs módjára. Arra nem nehéz rájönni, hogy a Balázs keresztnév rejtőzik benne. Néhány évszázaddal ezelőtt még teljesebb változata is volt ennek a szólásnak! Ez így hangzott: Hű, bele, Balázs, lovat ád Isten! Ez a korábbi forma, amely egy régi, latin nyelvű megfelelő megmagyarításával jött létre, még nem tartalmazott semmiféle rosszalló értelmet, jelentése ugyanis ez volt: ’fogj hozzá bátran, majd megsegít az Isten’. Idővel azonban mindinkább az elhamarkodva cselekvő emberekre vonatkoztatták e szólást, s ezért a napjainkra már letisztult, kikristályosodott hűbelebalázs módjára forma értelme csak ez: ’hebehurgyán, elhamarkodottan, megfontolás nélkül’. A megrövidülés során, részben annak következményeként tehát módosult a szólás jelentése, de ez semmiféle megértési zavart nem okozott és ma sem okoz, sőt gazdagodtunk egy érdekes múltú szóval, a bekezdés élén említett hűbelebalázzsal, amelyet az elemzett szólás őrzött meg számunkra.
Disznóláb. Mit jelenthet ez a szó? Persze arra gondolhatunk, hogy a leölt disznó lábát jelenti az állat körmeivel együtt, s hogy a háziasszony ebből, ha a hentestől megvásárolta, valamilyen ízletes húsételt készíthet. Ez azonban itt nem a legkecsegtetőbb magyarázat, főleg akkor nem, ha tudjuk, hogy ezúttal a szómegőrző szólások körében kutakodunk. Az a szólásformula ugyanis, amelyből ez a különleges szó ránk maradt, így hangzik: Itt a kezem, nem disznóláb! Ez pedig azt jelenti: ’kezemet adom rá (s amit én kézfogással megpecsételek, azt meg is tartom)’. Ám ez a mondás régen nem egyszerű fogadkozásnak számított, hanem annál sokkal komolyabb szerepe is volt. Hogy ezt jobban megvilágítsam, jeles szóláskutatónkat, O. Nagy Gábort idézem: „a kézfogás szokása legtermészetesebben abból az igényből magyarázható, hogy amikor a régi korok embere találkozott valakivel, meg akart róla győződni, hogy biztonságban érezheti-e magát tőle, nem kell-e attól tartania, hogy a másik fegyvert tart a jobbjában. A kezdetleges viszonyok között élő ember tehát eredetileg azért nyújtott a másiknak kezet, hogy megnyugtassa társát: üres a jobbja, nem akar ártani neki, s egyben felhívja arra, nyújtson ő is kezet, hadd láthassa, hogy neki sem kell tartania tőle. Ha a kölcsönös biztonságnyújtásnak ezt a szándékát szavakkal is ki akarták fejezni, akkor mondhatták: itt a kezem, nem disznóláb, és ezt értették rajta: ’íme, a kezemet nyújtom, nem pedig fegyvert szegezek rád’.”
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: